Minden sportnak megvan a maga Szent Grálja. A tenisznek ott a Wimbledon, a futballnak a világbajnokság, az autósportnak a 24 órás Le Mans-i verseny, a Monacói Nagydíj vagy akár az Indianapolis 500. Miért éppen a motorversenyzők maradnának ki a sorból? 1907 óta íródik a Man-szigeten zajló TT (Tourist Trophy) verseny történelme, amely rengeteg legendát szült már, és még valószínűleg fog is egy darabig. Idén rendezik a 99. megmérettetést, ahol a versenyzőknek egy majdnem 61 km (!) hosszúságú, országúti pályán kell a legjobb időt teljesíteniük, gyorsasági motorokkal. A leggyorsabb kör az ausztrál Bruce Anstey nevéhez fűződik, ideje 17 perc és 8 másodperc. Az abszolút rekorder viszont Joey Dunlop, aki összesen 26 alkalommal hódította el a TT első helyét – igaz, ő már sajnos 2000 óta nincsen közöttünk: egy tallinni versenyen érte a halál. És csak hogy még több szomorú adat szerepelhessen a felvezetésben, meg kell említeni azt a számot is, amely talán a legalkalmasabb a verseny nehézségének és komolyságának alátámasztására: a halálos áldozatok száma a kezdetektől napjainkig 146 fő. A Kylotonn legújabb játéka, a TT Isle of Man ennek a félelmetes versenynek állít emléket, a megfejtésre váró kérdés pedig az, hogy méltó módon sikerült-e a feladat.

JÖVŐRE ÉN IS INDULOK

A Man-sziget Írország és Anglia között fekszik, természetesen angol koronagyarmat, saját kijelölt kormányzóval, de a „főnök” képletesen itt is II. Erzsébet brit királynő. Többet nem szánok ám földrajzra és történelemre, de ez fontos ismeret ahhoz, hogy tudjuk, milyen tereppel van dolgunk. Szűk, angol mintára épült kistelepülések útjain, vagy nyirkos mezőkön kell rónunk a kilométereket, olykor kellemetlenül hepehupás aszfaltborítással. Ez nem egy alkalommal azt eredményezi, hogy motorunk elemelkedik az úttól, és hosszú repülésbe kezd. Ugye nem kell magyarázni, hogy ez egy gyorsasági motorral miért is nem éppen normális dolog? Hasonlóképpen viselkedik olykor a Nordschleife az autókkal, a Flugplatz egyenes végén – na, de itt nem csupán egy ilyen szakasz van, hisz ne feledjük: a táv a német pálya csaknem háromszorosa!

Mindez fantasztikus részletességgel van lemodellezve, sok versenyző szerint a játék ilyen szempontból totálisan alkalmas arra, hogy egy zöldfülű megismerkedhessen a körülményekkel és az ívekkel. Ezt mindenképpen elősegíti, hogy szakaszonként is indíthatjuk a gyakorlást és a futamokat, illetve magunk választhatjuk ki, hogy mi legyen a kezdő- és végpont. Így könnyebben memorizálhatunk minden buckát, villanyoszlopot, drótkerítést, szalmabálát és kőfalat, amelyeken nagyon csúnyát lehet perecelni. Ha hisztek nekem – márpedig nem gondolom, hogy ócsárlási céllal olvassátok a soraimat –, akkor biz elfogadjátok, hogy nagyon sokat fogtok az aszfalton feküdni! Az ideális ív mutatása mindenképpen ajánlott, a kanyarok közeledtével bepirosuló, hatalmas X-ek viszont nagyon zavaróra sikerültek.

BÁTORSÁGPRÓBA

A játék amellett, hogy rendelkezik gyorsverseny indítási lehetőséggel, multiplayerrel és időre menő time attackkel, elengedhetetlen, hogy egy valamirevaló karriermóddal is bírjon. Ez azonban nem sikerült maradéktalanul a Kylotonnak, mert nagyon egysíkú pályafutást kínál a program. Tisztában vagyok vele, hogy a fókuszban a TT áll, de kevés a lehetőség másféle versenyeket futni. Van pár skót, északír vagy walesi pálya, de a futamok annak ellenére is könnyen teljesíthetők, hogy viszonylag sokszor esünk-kelünk a körök során.

A végcél persze nem más, mint a Man-szigeti TT meghódítása. A későbbiekben több kategóriában vásárolhatunk motorokat, de elsőnek csak korlátozott számban vehetünk indulógépet. A versenymocikat fixen kapjuk kézhez, a cicomázási lehetőségeket egyszerűen kihagyták a programból, nem úgy, mint a Milestone motoros címeiben. Versenyzőnk kinézetét sem tudjuk meghatározni, legalábbis azon kívül, hogy az overálja milyen színekben pompázzon, milyen nemzetiségű legyen, és mit kapjon becenév gyanánt. Itt azért lehetett volna dobni az összképen, hiszen több testreszabási lehetőséggel még inkább magunkénak érezhetnénk a sikereket.

AZ ÚT VONZÁSÁBAN

Szót kell ejtenem motorosunk viselkedéséről, és a fizikával való érdekes kapcsolatáról is. Ha láttatok már felvételeket olyan bukásokról, ahol a motor hirtelen az egyik irányba kitört, majd az ellenkormányzási kísérlet hatására kilőtte az utasát, nos, akkor jól nézzétek meg őket, mert itt ilyesmit nem fogtok látni. Szerencsétlen áldozatunk egyszerűen inkább leesik az aszfaltra, mintha csak egy mágnes vonzaná lefelé. Nagyobb erejű becsapódásokkor egész jó a rongybaba-effekt is, de valahogy megvan az a furcsa „gumiember érzet”, mintha nem valós tömegű testről volna szó – hasonló volt a helyzet az autós WRC-ben is.

Bosszantó továbbá a gyakorlatilag sérthetetlen MI. Ha valamilyen véletlen (vagy szándékosság) útján beleakadunk, mereven követi az ívet, gyakorlatilag kibillenthetetlen a követett útvonalról. Ellenben, ha ő ér utol bennünket, akkor tekegolyóként tarol le az útról. Bugok is akadnak sajnos. Rögtön a karrierem elején belefutottam egy olyan eseménybe, amelyet több próbálkozás után sem sikerült befejeznem, mert miután célba értem, az időmérés a végtelenségig ketyegett az utolsó versenyző mellett. A játék újraindítása, majd az adott futam átléptetése segített csak a lehetetlen helyzeten.

A hangokat illetően is felemás érzésem van. Amíg az igen jóra sikerült intro alatt és a menüben – amely egyébként szintén a már emlegetett WRC-re emlékeztet, sok eleme át lett emelve a TT-be –egészen kellemes dallamok csendülnek föl, addig a motorkerékpárok hangjával már nem vagyok ennyire kibékülve, mert eléggé egyformára sikeredtek, nem mondanám meg, hogy éppen ki milyen motort hajt, ha nem néznék a képernyőre. Ezzel szemben viszont a környezet hangjai nagyon is magukkal ragadók, a közönség beszűrődő ujjongása, és a menetszél, pazar összhangot tudnak teremteni, olykor még a tenger zúgását is hallani véltem az érintett utakon. Még egy pontot adnék a pályaismereti szempontok mellé, mert minden nevezetesebb szakaszon kapunk egy kiírást annak elnevezésével együtt. Egyedül a minitérképről hiányolok egy-egy kilométerenkénti megjelölést, ezt leszámítva viszont korrekt tálalást és interfészt kapunk.

JÁTÉKTEREMBE AKAROK MENNI

Biztosan vannak olyan olvasóink, akikben még élénken él a kilencvenes évek közepe, és a játéktermek hamisítatlan hangulata. A nagyobb helyeken természetesen volt SEGA Rally, de akadt egy motorvázra hajazó Manx TT-vel telepített masina is, ahol kedvünkre dülöngélhettünk az út irányába. Tudom, hogy az idő mindent megszépít, de ebből egy kis szeletet visszahozott nekem a TT Isle of Man. Szimulátornak semmiképpen nem tekinthető, leginkább egy olyan érdekességnek, amely feleleveníti ennek a nagyszerű versenynek a világát. Ennek erősítéseként azért elfogadtunk volna pár történelmi visszatekintést tartalmazó extra menüpontot, de legalább egy rövid versenytörténetet taglaló szöveges anyagot.