Tesztek

Hosszú-hosszú, sőt nagyon hosszú idő telt el az eredeti, kultikus Carmageddon óta, ami sokakban hagyott igen mély nyomot, mégis, az eredeti alkotók nemcsak PC-n, de immáron konzolokon is megpróbálkoznak a legendás franchise felélesztésével.

A Carmageddon: Reincarnation olyan, mint egy rossz vicc: az ember nem nevet rajta, legfeljebb elnézően mosolyog a hallatán, esetleg a tarkóját dörzsölgeti kínjában, finoman arra kérve az önjelölt komédiást, hogy ez többször inkább ne süsse el.

Manapság már nem számít ritkaságnak, hogy egy játékban olyan tartalmakkal futhatunk össze, melyek nem feltétlenül a kiskorúak szemének valók. A kis piros 18-as karika feltüntetése általában nem véletlen: halomra gyilkolhattuk egy városka lakóit a Postalban, kedvünkre pajzánkodhattunk a GTA-ban, gázolhattunk halálra minden járókelőt a Carmageddonban, bedrogozva bolyonghattunk az apokalipszis utáni Földön a Falloutban, és retteghettünk a nevéhez hű F.E.A.R.-ben -- az efféle művek kapcsán felmerül a kérdés, hogy valóban levezetik-e a feszültséget, vagy még inkább olajt öntenek a tűzre. Mindenesetre az erkölcstelennek, gusztustalannak mondott játékoknak remek reklámot jelent, ha egyes országokban betiltják a forgalmazását. Az orosz Mirage Lab első játéka is tartalmaz jó pár olyan jelenetet, mely alapján nem lehet kérdéses a megcélzott korosztály -- az ellenben erősen kérdéses, hogy kap-e az idő folyamán akkora figyelmet, mint fent említett társai...

Amióta a szélessávú internet annyira magától értetődő, mint az, hogy levegőt lélegzünk (legalábbis a világ boldogabbik felén), Dunát lehet rekeszteni a - ne szépítsük - prosztó flash játékokkal, amelyekben hol egy kiscica fejét kell lerúgni, hol Zidane-nal kell lefejelni a szembejövő Materazzikat, hol pedig politikailag inkorrekt megkülönböztetés alapján kell más embertársainkat shotgunvégre kapnunk, mielőtt ők kapnának bennünket… hagyjuk. Ezek az 5-10 perces szórakozásra alkalmas ingyenes idétlenségek olykor egész jól sülnek el, és az ember a primitív témaválasztást is hajlandó megbocsátani - de ugyanezért már kevésbé vagyunk elnézőek egy 30-40 dolláros árkategóriában polcokra kerülő program esetében. Mégis, a játékipar időről időre bepróbálkozik egy-egy különösen ízléstelen, ám rengeteg munkával készült opusszal, amelyből általában nagy botrány kerekedik, és amelyekben a polgárpukkasztó körítés többnyire gyenge játékot takar. A Carmageddontól a Postalon át a Hooligansig sorolhatnánk a példákat - és mostantól eggyel többet, ugyanis alkalmunk volt tesztelni a kora ősszel megjelenő Bad Day LA-t, és hát… nem nyűgözött le bennünket.

A hamburgi székhelyű Replay Studios eddig csupán a halovány sikerű Sabotage 1943 című világháborús taktikai-akciójátékkal vetette magát észre a játékpiacon - most azonban a Crashdayjel megnyílt számukra a lehetőség, hogy a Carmageddonhoz és a Destruction Derbyhez fogható klasszikusok közé emelkedjenek…