Tesztek

Megreformált harcrendszerrel, valós idejű kommentárral, valamint 6 teljesen új karakterrel tért vissza a 36 éves bunyós, hogy mindenkit leverjen a pályán.

Igen nehéz dolga van annak, aki a Mortal Kombat, Injustice, Dead or Alive, The King of Fighters és Street Fighter után valami régi verekedős címmel szeretne visszatérni a köztudatba. Pláne, hogy az SNK sorozata, a Samurai Shodown utoljára kereken tíz éve jelent meg, de akkor is csak egy antológia képében. Reméljük, nem szeppuku lesz a vége.

A Street Fighter és a Mega Man csomagjai után azt gondolhatnánk, hogy a Capcom már csak a bevételre hajt, ám ez a bundle tényleg egy csoda.

Első nekifutásra patinás név ide vagy oda, csak egy 50 százalékos értékelésre futotta, ami jórészt a tartalom hiányának volt betudható. Közel két év után vajon észhez tért a Capcom, a legendás verekedős játék végre önmagára talált? Ha nem is teljesen, de az eltelt idő mindenképpen javára vált.

Hogy ebben a számban két játéknál is hatalmas lényekkel, csodás világokkal ismerkedhettem, óriásokba kapaszkodtam, annak biztosan van valami spirituális jelentősége, ha más nem, hát az, hogy miután a Street Fighternél kicsit megrángattam a Capcom bajuszát, ezúttal nem győzöm eléggé méltatni a japán stúdióóriást és annak fejlesztőit.

Ha van verekedős játék, ami rengeteget tett a műfajért, különböző epizódjai pedig a mindenféle, teljes áron kínált bővített verziók ellenére is meghatározták a zsáner sorsát, akkor a Street Fighterről mindez elmondható. Több évtizedes pályafutása alatt a Capcom üdvöskéje igazi példaképpé vált.

A Capcom szereti felidézni a múltat, mi több, ebben jó is a japán kiadó, elég csak a Street Fighterre gondolni. Sajnos azonban előfordul, hogy a feltámasztó rituálé nem sikerül, az eredmény pedig egy életképtelen, épphogy csoszogó, beteges klón lesz.

A Mortal Kombat sorozat valószínűleg nem szorul bemutatásra, hisz minden idők legmeghatározóbb bunyós játékairól beszélünk (na jó, a Street Fighter II-vel egyetemben). A Warner most újra kiadta a klasszikus részeket, bár jó kérdés, hogy kiknek a kedvéért.

Amikor Jin és Ryu végre összecsap, egy új korszak születik. Tudja ezt a Capcom és a Namco is, így új, közös sorozatukban igyekeznek erős kezdéssel lenyűgözni minket. Nem rossz, várjuk a folytatást...  

A Street Fighter IV 2009-es premiere óta egyetlen normális verekedős játék sem jött ki PC-re, ám a Capcom nem hagyott minket cserben, és elhozta a Super Street Fighter IV speciális játéktermi változatát. De vajon megéri-e beruházni rá az alapjáték után?

Jó móka elképzelni, miként szállna szembe Pókember például Hulkkal, vagy ha nagyon perverz vagyok, akkor a Street Fighter valamely hősével. Főleg, ha nem csak a képzeletünk játéka lehet a Marvel vs. Capcom 2...

A Capcom úgy gondolta, az idei lesz az év, mikor sorra feltámasztja a régi nagy címeket. Nemrég megkaptuk a Street Fighter 4. részét, most pedig itt a Bionic Commando, igaz, ez utóbbinak jót tett volna, ha kicsit még kotlanak rajta...

A Capcom az egyik legrégebbi alakja a játékiparnak, mára pedig már ikonikus státuszba emelkedtek. 1979-ben kezdődött minden és azóta olyan franchiseokat teremtettek, amik nélkül nem is biztos, hogy itt tartana a játékipar, gondoljunk a Resident Evil-re, Mega Man-re, Devil May Cry-ra vagy éppen a Street Fighterre, melynek második része emelte a világ egyik legkedveltebb játékstílusává a verekedős játékokat…

A Capcom a legnagyobb japán játékkiadó-fejlesztő cégek egyike. 1979 óta vannak a szakmában, és rengeteg igazi klasszikussal örvendeztették meg azóta a konzolos közönséget (a Resident Evil, Mega Man vagy a Street Fighter nevek nekünk PC-seknek is ismerősen kell hogy csengjenek); a PC csak a legutóbbi időkben látszik újra az érdeklődési körükbe kerülni.

A japán Capcom – melynek neve a kapszula és computer szavakból született 1979-ben – az egyik legrégebbi és legnagyobb játéktermi illetve konzolos fejlesztőstúdió és kiadó cég. Számos olyan sorozatot adtak a játékvilágnak, amiknek nevei a PC-sek számára is ismerősen csenghetnek, mint a Megaman, a Street Fighter vagy a Resident Evil.