Tesztek

A PlatinumGames teljesen új műfajba öntve meséli el a Bayonetta-sorozat előzményeit, a jól ismert hősnő ugyanis egy klasszikus akció-kalandjátékban tért vissza.

Majd egy évtizednyi várakozás után visszatért Bayonetta, a PS3/X360 generáció meghatározó akcióhőse, aki a démonok és az angyalok örökös háborújának aktív részeseként bonyolódik csatabalettbe.

Mindkettő három éve látogatott el Steamre, emellett igazi japán csodák – vajon melyik duóról van szó? Nem árulok zsákbamacskát, a tízéves Bayonetta és Vanquish együtt ünnepeli évfordulóját.

Erősen nyitja az évet a Nintendo: kimenekítette a Wii U poklából mindkét Bayonettát, 3,5 év várakozás után egy újabb Nintendo-generációnak mutatva be azt a klasszikus játékot, amiről szinte mindenki hallott, de csak nagyon kevesen játszottak vele.

Nemrég még a démonokat és angyalokat pusztító kishölgy, Bayonetta Steamre költözésének örülhettünk, de az eltelt egy hónap elég is volt az ismerkedéshez, hogy most végleg elmerülhessünk a PlatinumGames tölténypornóval teli őrületében.

A Steamre portolási hullámnak köszönhetően minden évre akad valami gyöngyszem, ami egykoron csak konzolra jelent meg, ám szerencsénkre már PC-n is futtatható, méghozzá stabil fps mellett, felújított formában. Tavaly többek között a Dragon’s Dogmának örülhettünk, most pedig köreinkbe tévedt a szexi boszorkány, Bayonetta.

A Bayonetta első részére Európában a PEGI könyörület nélkül rátette a 18+-os besorolást – a PS3- és Xbox 360-exkluzív játékban egy harcias főhősnőhöz, és a véres akciójelenetek egy remek keverékéhez volt szerencsénk. Ugyan ezt kapjuk a második részben is, de váratlan fordulat – Wii U-n.

Természetesen a Microsoft üdvöskéjéhez csupán stílusában hasonlít a Vanquish, mellette gyakran olcsó utánzatnak is tűnhet, mégis mindent megtesz azért, hogy maradandó alkotásként véssük fel nevét a játéktörténelem kőtáblájára, aminek második részére már jó eséllyel azonnal ugrani fogunk. A japán készítőknek ez idáig négy játékot köszönhettünk, köztük a Bayonetta című borzadályt, ami alaposan megosztotta még a sajtó munkatársait is. Személy szerint én képtelen voltam tíz percnél tovább elviselni a szigetországi agymosást, nem úgy, mint a Vanquish esetében, aminek ugyan akadnak tipikus japán beütései (főképp a történet frontján), mégis olyannyira látványos és élvezetes, hogy pikk-pakk végigrohantam rajta. Kétszer is.