Tesztek

A Mad Head Games játéka tartalmaz egy csipetnyi Returnalt és egy leheletnyi Dead Space-t is, ezt a mixet pedig némi soulslike-fűszerrel öntötték nyakon.

Eddigi legtalpraesettebb utódjának árnyékában tért vissza a Dead Space, az EA ikonikus horrorjátéka, mely a teljes újragondolás helyett inkább a modernizáció mellett tette le a voksát.

A Dead Space kreátorával a fedélzeten kapott modern kihívót a túlélőhorror zsáner egyik királya, ismét az űr rémségeit használva egy gyomorforgatóan brutális történet elmeséléséhez.

Legutóbbi számunk leadása előtt még épphogy sikerült letesztelnünk az utolsó pillanatban befutott Dead Space 3-at, de sajnos a játék kooperatív részét idő hiányában már nem tudtuk kipróbálni. Így úgy döntöttünk, hogy most bepótoljuk lemaradásunkat, s bemutatjuk, miről maradtatok le legutóbb.

A Visceral elhozta nekünk a Dead Space-trilógia epikus záróakkordját, mely bár nem lett olyan kiforrott és egészségesen kerek, mint a legendás második rész, de így is megéri az árát – tesztünkben a szólómódot vettük szemügyre, a co-op még hátravan!

Habár a horrorműfaj élvezetéhez szükséges egyfajta beállítottság, illetve hangulat, tagadhatatlan, hogy a stílus iránt igencsak nagy az érdeklődés. Nehéz megmondani, hogy miért vetik alá az emberek magukat önként a félelem érzésének -- talán az átlagtól való eltérésért, esetleg a „vissza az alapösztönökhöz” vágy miatt --, mindazonáltal az olyan rémtörténetírók, mint például Stephen King, több évtizede örvendenek népszerűségnek, nem is beszélve a több részt megélt Péntek 13-sorozatról, vagy éppenséggel a Kör című filmről. Természetesen a PC-s játékok területén is találunk olyan alkotásokat, melyek tartós rosszullétet vagy ijedséget okozhatnak a sötét szobában fülhallgatóval kikapcsolódni vágyóknak, amennyiben elmerülnek a Dead Space-ben vagy akár a Silent Hillekben.

Mindent egybevetve a Dead Space remek kis játék volt, s az első végigjátszást követően azonnal egy szinten kezdtük el emlegetni a földkerekség legdurvább horrorjátékaival, olyanokkal, mint a vérfagyasztó Aliens vs Predator vagy a System Shock 2 és a Doom harmadik epizódja. A horror műfajban ritkán születik hasonlóan hatásos játék, Isaacet irányítva pillanatok alatt úrrá lett rajtunk a rettegés, a félelem, barátaink és szüleink pedig borzongva bámulták a monitorunkat azt fontolgatva, vajon beutaljanak-e minket egy klinikára, mielőtt kést ragadunk és mindenkit lekaszabolunk. Aggodalomra persze nem volt ok, hiszen csak a fáradt gőzt engedtük le, amihez remek eszközt adott a kezünkbe a Visceral Games, és most nagyon úgy tűnik, hogy sikerült megismételniük a bravúrt.

Isaac Clarke vagyok, szüleim igen büszkék a nevemre, pedig csak valami őskori írók nevéből ollózták össze. A suliban annyit szekáltak miatta, hogy úgy döntöttem, új lappal indulok: kitanultam az űrhajómérnöki szakmát, és bejártam a világűr végtelenjét. És noha egyszerű rutinbevetésnek indult, mégis a mai lett életem leghosszabb napja...