A február közepén tesztelt Wanted: Dead sajnos elég keserű ízt hagyott maga után, így némileg szkeptikusabb lettem a régimódi, B-kategóriás játékélményt ígérő játékokkal kapcsolatban – éppen ezért nem sok elvárással ültem le a Scars Above tesztpéldánya elé. A helyzetet csak tovább tetézte, hogy sem a játék korai előzetesei, sem pedig a demo nem voltak képesek meggyőzni arról, hogy ez egy jó játék lesz, mivel a legnagyobb jóindulattal is egy büdzsékategóriás Returnal/Dead Space keveréknek tűnt. Melynek megjelenését valamilyen rejtélyes okból egyébként pont úgy időzítették, hogy közvetlenül a Dead Space felújítás és a Returnal PC-s portja után landoljon.
![](/uploads/gallery/mid/scars-above-jatekkepek-1fdec73e68601b28d3bb-mid.jpg)
Idegen világ, ismerős szabályok
A végeredmény aztán (amolyan népmesésen) pozitív csalódás is lett, meg nem is. Történetünk például valóban rendkívül klisés, ráadásul eléggé érződik a nagy klasszikusok hatása. Hősnőnk, Kate, egy speciális kutatócsoport, a Scars tagja, kiknek feladata egy hatalmas, idegen objektum vizsgálata, mely egyik napról a másikra jelent meg a Föld felett. Az objektum megközelítése során azonban egy rejtélyes gravitációs mezőbe sodródnak, majd Kate egy idegen bolygó felszínén tér magához. A helyzet nem túl rózsás, mivel a hajó a jelek szerint kényszerleszállást hajtott végre, csapattársai eltűntek, a helyi flóra és fauna pedig valamilyen rejtélyes mutációnak köszönhetően kifejezetten életveszélyes – miközben a bolygót egykor uraló civilizációból csak romok, holttestek és holografikus üzenetek maradtak.
![](/uploads/gallery/mid/scars-above-jatekkepek-32602f5f6684238e7be0-mid.jpg)
Tudományos és mérnöki képességei révén Kate képes egyre hatékonyabb túlélő felszereléseket barkácsolni a különböző roncsok és maradványok vizsgálatával, így növelheti saját túlélési esélyeit, kiderítheti, mi lett a legénységgel, hogyan kerültek a bolygóra, és mi áll a borzalmas mutációk hátterében. A harcok során fontos szerepet tölt be az a játékmechanika, hogy minden ellenfél rendelkezik valamilyen elemi ellenállással, illetve gyengeséggel, amire még egy lapáttal rá tud tenni a környezet is (például, ha zuhogó esőben, vagy térdig mocsárban kell küzdenünk). Alapvetően négy mordállyal rendelkezünk: egy jég, egy tűz, egy elektromosság és egy sav alapúval, melyek mellé különböző kiegészítő felszereléseket is bevethetünk. Az életerő, a kitartás és muníció mellett további két fontos erőforrással kell gazdálkodnunk: az egyik a kütyük működéséhez szükséges energiaszint, míg a másik a környezetből gyűjthető rost, melynek felhasználásával szinte bármelyik fő erőforrásunkat visszatölthetjük. A pályákat felfedezve idegen ereklyékre is rálelhetünk, ezek tapasztalati pontokat adnak, amikkel újabb perköket nyithatunk meg Kate számára. Emellett bónusz tervrajzokra is bukkanhatunk, melyek begyűjtésével felturbózhatjuk bizonyos fegyvereink és felszereléseink működését.
![](/uploads/gallery/mid/scars-above-jatekkepek-a090dd91f8902b8e7621-mid.jpg)
Megkötött kezek
A harcrendszer sajnos az erős koncepció ellenére sem a legjobb, a Scars Above ugyanis imádja váratlanul a nyakunkba dobni az ellenfeleket, legyen szó a pici, de nagy tömegben azért felettébb halálos mobokról, vagy épp kisebb főellenfelekről. Bizonyos szembenállók legyűréséhez pedig nem pusztán ajánlott, de egyenesen kötelező a gyengeségüknek megfelelő fegyver használata és a gyengepontjaik precíz eltalálása, ellenkező esetben ugyanis (nehézségi szinttől függően) elég komolyan megnehezíthetjük a saját dolgunkat. Ez azonban (akárcsak a környezeti elemek bevetése a csaták során) nemhogy izgalmasabbá, de néha egyenesen frusztrálóvá teszi a játékot, mivel elég a rossz fegyverre vagy felszerelésre váltani, esetleg egy kicsit lassabban reagálni, vagy eltéveszteni a célpontot, és máris sikerült megszivatnunk magunkat.
Ráadásul az életünk visszatöltésének lehetőségei is meglehetősen korlátozottak, amit a játék egy meglehetősen indokolatlan soulslike mechanikával öntött nyakon. Ugyan nem hagyunk hátra nyersanyagot elhalálozás esetén, de mindenképp a legutóbb megérintett obeliszknél térünk magunkhoz, az ellenfelek pedig a főellenfelek kivételével feltámadnak. Az obeliszkek ráadásul pont elég változó gyakorisággal vannak elhelyezve ahhoz, hogy néha-néha frusztrálóan sok időt kelljen újrajátszanunk egy apró figyelmetlenség miatt.
A felemásság sajnos a játék prezentációjára is jellemző: egyes helyszínek döbbenetesen látványosak, viszont a karaktermodellek gyengék, a bolygó rejtélye izgalmas, Kate és a Scars csapat története már annál kevésbé. Hibái ellenére jól szórakoztam a Scars Above-val, melyhez nagyban hozzájárult az is, hogy nem túl hosszú játék (egy hosszabb délután alatt bőven le lehet tudni), így pont véget ért, mielőtt a gyengébbre sikerült elemek elkezdtek volna jobban zavarni. Bár közel sem kiváló játék, lényegesen jobb, mint amire a kezdeti előzetesek alapján számíthattunk, és ha a fejlesztők egy kicsit jobban odafigyelnek pár játékelem kidolgozására, könnyedén lehetett volna belőle egy váratlan meglepetés is. Így viszont inkább csak azoknak tudom ajánlani, akiknek kifejezetten megakadt rajta a szeme, és valószínűleg ők is jobban járnak, ha megvárnak egy leárazást.