Tesztek

A kilencvenes évek közepén startolt a jelen cikk tárgyát is meghajtó, Ken Silverman kezét dicsérő, John Carmack homlokára ráncot rajzoló, legendás Build engine. Megannyi mérföldkövet keltett életre a maga idejében versenyképes megjelenítési módjával és a dinamikus kamu-3D-vel. Legyen szó akármelyik, a motorhoz köthető játékról - Duke Nukem 3D, Blood, vagy egy Shadow Warrior -, bátran kijelenhető, hogy korának megbecsült résztvevője volt. A hangsúly a „korának” szócskán van, de ne szaladjunk ennyire előre.

Duke Nukem a sorozat huszadik évfordulójának alkalmából visszatért, a király a világ különböző pontjain idegenek hátsóját rúgja szét, mert rágót még mindig nem adott neki senki. És elhozza nekünk azt, amire régen vágytunk. Meg amivel régen játszottunk. Meg amit már régen el kellett volna temetni.

„Ez nem Duke Nukem-klón”, hangoztatják a Bombshell készítői, ám a robotkarú amazon, Shelly le sem tagadhatná, hogy előző életében szőke hajú izomagy férfi volt, és azt sem, hogy ősei Diablót és démonjait kaszabolták.

Sam Stone röhögve és több száz hektoliternyi vérrel-belsőséggel hozta azt, amit Duke Nukemnek legutóbb nagyon nem sikerült: a Serious Sam saga legújabb darabja ugyanis hibái ellenére is igen élvezetes retrohentelés lett.

Időszámításunk előtt sok ezer évvel a neander-völgyi barlangokban meghúzódó ősembert még sem a Facebook, sem a munka (...Facebook...) nem hívogatta angyalhangján az íróasztal közelébe -- meg hát íróasztaluk sem igazán volt. Ha valamilyen szórakozásra vágytak, kénytelenek voltak a szabad ég alá vonulni. Azokban az időkben -- bármilyen hihetetlen -- még nem voltak videojátékok, bár ha jól emlékszem, a Duke Nukem Forevert valamikor akkoriban jelentették be... Legnagyobb szórakozásuk egy hatalmas kőszikla volt: kezdetben csak bökdösték, artikulálatlan szavakat ordítva próbálták életre kelteni, sajnos sikertelenül. Arra azonban hamar rájöttek, hogy könnyen múltidőbe helyezi az alá botorkáló szerencsétleneket, a felfedezés pedig hamar jó szokássá vált; az évezredek alatt az emberiség szerencsére nem felejtette el a leckét: háborúzz, ne unatkozz!

A WTC elleni terrorakció, a londoni merényletek, a cunami Indonéziában – csupa olyan dolog, ami kimaradhatott volna az elmúlt másfél évtizedből. A listának azonban még nincs vége, most például itt van a Duke Nukem Forever.

A játékfejlesztés esetében másfél év szinte semmi. Ennyi idő alatt készül el egy karakter női változata a Diablo 3-hoz vagy egy marketingkampány a Duke Nukem Foreverhöz. A Dragon Age folytatásának elkészültéhez viszont nem kellett több idő. Az első rész 2009 végén került a boltok polcaira, aztán jött még egy kiegészítőlemez is, így hát jogos a kérdés: ennyi idő alatt képes lehet-e bárki, hogy egy kiváló, teljes értékű terméket tegyen le az asztalra, ami megéri az árát? Úgy tűnik, igen, a Dragon Age 2 kitűnő folytatás lett. De sajnos nem minden fenékig tejfel…

Az 1997-ben alapított prágai székhelyű SCS Software neve valószínűleg nem cseng túl ismerősen a játékosok többsége számára. Ennek oka nem véletlen, a derék bohémek ugyanis kezdetben grafikus motorok fejlesztésével foglalkoztak: az általuk készített technológia hajtotta többek között a Deer Hunter sorozat második és harmadik részét, valamint a Duke Nukem: Manhattan Projectet is. Maga a csapat 1999 óta foglalkozik játékfejlesztéssel, fő profiljuk az alacsony árkategóriás vadászszoftverek, búvárprogramok és kamionszimulátorok fejlesztése. Első említésre méltó próbálkozásuk a Hard Truck: 18 Wheels of Steel című kamionszimulátoruk volt, majd azt követően 2007 tavaszán hívták fel magukra ismét a figyelmet az eredeti, és rendkívül szórakoztatónak bizonyuló Bus Driver-rel, ami bebizonyította, hogy csúcsforgalom esetén a buszsofőr élete is legalább olyan kihívásokkal teli, mint egy autóversenyzőé.

11 év. Ez nem kis idő, ennyi alatt bizony sok minden történhet (csak a Duke Nukem Forever elkészítéséhez kevés…). Jómagam 11 éve még csak 9 éves voltam, és még a bunkizós-nintendós korszakomat éltem, akkoriban még a PC egyáltalán nem érdekelt. Szép idők voltak azok, mikor még a közös programok megbeszélésekor nem az volt a vita, hogy hova menjünk inni, vagy hogy mit nyomjunk LAN-ban, hanem leginkább az, hogy hova bújjunk a hunyó elől. Ám az 1997-es év nem csak ezektől a könnyfakasztóan szép emlékektől marad emlékezetes, ugyanis ebben az évben jelent meg minden idők egyik legjobb valós idejű stratégiája, az az RTS, melyen keresztül annak idején én is megismerkedtem a műfajjal. 1997-ben kijött a Total Annihilation.

A cseh SCS Software engine fejlesztőként kezdte tündöklését, ők szállították a Deer Hunter sorozat néhány részét és a Duke Nukem: Manhattan Projectet mozgató motort is. 1999 óta játékkészítéssel is foglalkoznak, kezük közül főleg vadász- és kamionszimulátor programok kerülnek ki.