Tesztek

Spoilermentes kritikánkból kiderül, mit sikerült összehoznia a Hangar 13 csapatának a Mafia 3 és a Mafia: Definitive Edition után.

2002-ben az Illusion Softworks egy máig etalonnak számító játékot rakott le az asztalra a Mafia képében, aminek remake-jét most a Hangar 13 hozta el nekünk.

Derült égből villámcsapásként érkezett a Mafia-trilógia felújított változatának bejelentése, aminek második részét gyorsan ki is próbáltuk.

„Amikor úgy döntöttem, hogy bosszút állok a családomért, még nem tudtam, mennyi vért kell kiontanom hozzá. Utólag elmondhatom, hogy rengeteget. Túl sokat. Literszám! És hogy megérte-e ez a sok erőszak? Nem. Sajnos nem érte meg. A szeretteimet nem hozta vissza, én pedig több tucat órát töltöttem el azzal, hogy egyforma gengsztereket lőttem halomra, miközben ugyanazt csináltam minden áldott percben: elmentem ide, lelőttem azt, visszamentem oda, aztán kezdtem elölről az egész folyamatot. A zene tetszett, de... nem, összességében nem érte meg.”

Főhősünk rágyújt egy szál cigire, miközben autójából figyeli a célpontot, aki éppen belép a hotel bejáratán. Nem támad rá, vén róka ő, aki megfontoltan teszi meg minden lépését. Az évek folyamán megtanulta kezelni indulatait, míg a bűnszervezet lépcsőfokain lépdelt egyre feljebb és feljebb. Nyugodtan elszívja a cigit, szép elegánsan kipöcköli az ablakon, majd vet egy utolsó pillantást a hátsó ülésen fekvő Thompson géppisztolyra, megmarkolja, és a zubbonya alá rejti. Alig telik el 5 perc, s három hulla fekszik a 406-os szoba padlóján...

A Pterodon 36 fős csapata Csehországban, Brno városában dolgozik, a Mafiával elhíresült Illusion Softworksszel szoros összefonódásban. ’98-ban alakultak, és a bemutatkozó Flying Heroes után egyből ráálltak a Vietcongra, aminek első részéből (a két kiegészítővel együtt) egymillió fölötti eladott példányszámot sajtoltak ki eddig.