Tesztek

A modern idők dalait fütyörészve tért vissza a világ egyik legkedveltebb hentparádéja, méltó vérfrissítés helyett viszont csak egy újabb karó került a franchise szívébe.

Daniel Garner vagyok, rossz ember. Életem során öltem, hazudtam, csaltam és raboltam, mégis felvillant előttem egy új élet reménye. Catherine, a feleségem szeretett és bízott bennem, mikor viszont autóbalesetben mindketten életünket vesztettük, őt elragadták tőlem, hogy én a Mennyek szolgálatába állva vegyem fel a harcot a gonosszal az üdvözülésért. Megtettem, amit kértek, de becsaptak. És most nagyon-nagyon dühös vagyok!

Nem nyugodhat Daniel, a Mennyek Hentesinasa, a purgatóriumot ugyanis ismét elárasztották a lekaszabolandó démoni ocsmányságok. Lőporszagú túlvilág, klasszikus Painkiller játékmenet, és Unreal Engine 3 – vajon elég eme szentháromság az üdvösséghez?

Be jó érzés is volt jó pár évvel ezelőtt karóvetőnket tűzőgépként felhasználva zombikkal meg mindenféle túlvilági jöttmenttel kitapétázni a pokol sivár falait, vagy éppen hatvanhat bűnös lélek begyűjtése után kérészéltű démonként tombolni és szétcsapni a gonosz seregében! Az igazán nagy baj, hogy ezek a szép emlékek tovaszálltak, s az Overdose vegyes fogadtatása után 2009 őszén valami még förtelmesebb spin-off szennyezte be a Painkiller franchise-t. Nem is értem, hogy a DreamCather/JoWooD páros hogyan és miért bólintott rá ennek a félkésznek is csak jóindulattal nevezhető alkotásnak pénzért való árusítására, ráadásul egy olyan csapattól, mely értékelhető produktummal még nem tudott előrukkolni…

Azt hiszem, rettentő hibát követtem el, és naivitásom majdnem az életembe került. Ez tulajdonképpen őrültség, hiszen egy autóbaleset következtében már meg kellett volna halnom, de valamiért megrekedtem két világ, élet és halál között. Pedig nem akartam sokat: csupán kedvesem mellett lenni, aki velem volt azon a bizonyos szörnyű éjszakán, amikor mindketten életünket vesztettük. Ígéretet kaptam, hogy ha segítek az Életnek, a Jóknak legyőzni a Holtakat, viszontláthatom őt és végre végső nyugalmat lelek. Hosszú, nagyon hosszú és véres harcot vívtam, de végül diadalmaskodtam: legyőztem Lucifert, a saját fegyverét fordítottam ellene egy démoni küzdelemben, és a meteoreső elsöpörte őt. A gonosz azonban cselhez folyamodott: Alastor, a sötét úr szolgája elrabolta Eve-t, aki eddig hűen segített tanácsaival. Amikor utánaeredtem, egyenesen belesétáltam a csapdájába. Hatalmas sereg fogadott és mindnyájan támadásra készen álltak ellenem. Eve azonban kaput nyitott, amin keresztül elmenekültünk. Nem sokon múlott… Igen, naiv voltam. A harc ugyanis korántsem ért véget. Nem, amíg Alastor fenyegetést jelent a Purgatórium számára. Daniel Garner a nevem és ez az én történetem folytatása, egy új fejezet.

Piszok egy idő volt aznap este; úgy szakadt, mintha dézsából öntötték volna. Az ember ilyen ítéletidőben legszívesebben otthon marad és forró teát kortyolgatva a kandalló mellett heverészik. Így is tettem volna, ha Neki nem ma lenne a születésnapja és nem foglaltunk volna asztalt a környék egyik legjobb vendéglőjében. Az ablaktörlő kitartóan mozgott balra-jobbra, hogy az esőfüggönyön keresztül legalább az orromnál távolabb lássak. Kedves attól tartott, hogy nem érünk oda időben, én pedig nyugtatni próbáltam: nem lesz semmi baj — és nyomtam a pedált, amennyire mertem. Bíztam benne, hogy szavaim valóban nyugtatóan hatnak rá, és együtt érzően a lábát simogattam, hátha sikerül ellazulnia. Egy pillanatra fordultam csak az utasülés felé, hogy lássam, minden rendben van, tényleg csak egy másodpercre. Az eső zúdult… Későn vettem észre a szembejövő fénypárt… Még hallottam a csattanást… Kedves kezéről kettőnk közé csorgott a vér… Aztán pedig már csak a sötétség maradt.

A Mindware Studios 2001 óta létezik, és a történelmi Prágában ütött tanyát. A két éve, Cold War címmel kiadott, némileg a Splinter Cellt másoló lopakodós játékuk enyhén szólva is a felejthető kategóriát súrolta, alulról. Ám a merő önszorgalomból tákolt Painkiller modifikációjuk felkeltette a Deamcatcher figyelmét, így most ennek gyümölcsét élvezhetjük.