A hely, ahol élek.
Gyűlölöm a panelt. Régebben sem voltam oda érte, de amióta családom van, legszivesebben egy tanyára menekülnék. Hiába, rossz szomszédság, török átok... Mégis, ilyenkor tavasszal megbékülök egy kicsit, de csak egy kicsit.
Merthogy vannak szépségei is - na nem a panelnak, az ocsmány - hanem a helynek, ahová a betonkockát fölhúzták. Mivel ma kifejezetten jó az idő, lementünk Petivel kicsit barangolni, és megnézni, hogy kel a természet...nem kisfiam, este nem fekszik le, majd ősszel...nem, te nem ősszel fogsz lefeküdni, hanem délben, és nincs vita!
Bocsi, de ez a gyerek megőrjít néha....szóval ez amolyan fotós post lesz, ha sikerül.
Először is a kilátás:
Klikk!
Az a szép ződ gyep...
Klikk!
Méhecske teleportál egyik pitypangról a másikra:
Klikk!
Lila virág, panel, és manó...:
Klikk!
Hozok neked vijágot:
Klikk!
Hát körülbelül így telt a délelőttöm. Miután a kisfiam lelegelte a fellelhető pitypangok 70%-át, vissza bújtunk a panelkockánkba, ő alszik, (remélem) én pedig azon agyalok, hogy hogyan kellene családi házba költözni. De jó lenne...
Ja és aranyos kisfiad van Warnen!
Igaz ahol én lakok az se tökéletes mivel pár KM-re füstöl (de veszettül) a Vasmű ami nem is pici ,de a szél mindig kedvez és nem szokott felénk jönni.