A szitu ugyanaz, nem is ragozom, egész nap néhány kis gizda keszeget kivéve semmi, aztán kora délután hirtelen halállal egybekötött eszméletvesztés a halak között.
A dicsőség ezúttal Péter kollégámé, akinek elzsibbadt a karja, és remegett, mint egy alkesz reggelente. Nekem maradt a szákolás, ami kölcsönszákkal történt, ugyanis a miénk kicsinek bizonyult.
Amikor megláttuk a halat a vízben mind befostunk, de ez ilyenkor természetes, miután egy több mint tizenhárom kilós példányról volt szó...