Még mindig a cigi
Tovább boncolgatom a témát, csak úgy a magam szórakoztatására. Tehát a cigi. Legnépszerűbb káros szenvedélyünk, ami minden ember életében jelen van, vagy így, vagy úgy, ha akarja, és ha nem. Még egy dolog, ami megosztja az emberek véleményét, nem mintha a politika nem lenne elég...
Tehát kedves dohányosok, most kaptok a pofátokra. Így igazságos, bár az előző írásom olvasói sem mutattak sok empátiát irányotokban, kivéve CheAttilát, dehát ő mindenkit szeret. Nem is vártam mást, hisz az oldalt olvasók 99.9%-a nem dohányzik, de nem is én lennék, ha nem kötnék bele az egész PGO-ba. Thehát a bagó. Érdekes, hogy amekkora divat volt, és amennyire menő volt úgy kb. 20 éve a dohányzás, most annyira nem az. A fiatalabbak, és az idősebbek közül egyre többen elutasítják a blázt, köszönhetően a médiának, és a nyugatról beáramló újfajta trendeknek. Szegény cigisekre rájár a rúd, pedig szinte senki nem azért szokott rá, mert egyik nap gondolt egyet. Mindenkinél van valami kiváltó ok, ami arra készteti, hogy a szájába vegye a szivacsot.
Én sem vagyok ez alól kivétel, nekem is az "életem" függött attól, hogy rágyújtsak-e, vagy ne? Történt ugyanis, hogy 1988-ban, nyolcadik osztályos koromban elkezdtem a lázadó korszakomat élni. Ez abból állt, hogy a bátyám MK24-es magnóján Heavy Metal-t hallgattam, és ujjatlan metálos pólókat hordtam, amikben roppant előnyösen hatott a 14-es csőkarom. Természetesen volt az osztályban metálos banda, és én közéjük akartam tartozni, mégha meg is kell ölnöm érte valakit, mondjuk a kémiatanárt. Tehát a délutánjaimat kezdtem a focipálya melletti padoknál tölteni, ahol mnden délután ment a zúzás, hömpölygött a füst, és patakokban folyt a csúnyaüveges fémkupakos nagyonminőségi Kövidinka című asztali fehérbor.
A bajok ezután kezdődtek. Az idősebb "rockerek" nehezményezni kezdték, hogy a körbekínált cigarettát folyton visszautasítom, és nálam pedig sosincs. Osztálytársam ugyan védelmemre kelt: "ő nem cigizik" címszó alatt, de ez senkit nem hatott meg. Ha metálos akarok lenni, cigiznem kell, slussz! Na öleldmeg
Tényleg nem akartam, de értsétek meg, nem tehettem mást...körülöttem elsős szakmunkás rockerek álltak cigivel a szájukban, az osztálytársaim hátrébb húzódtak, a beborult égboltot egy hatalmas villám hasította ketté....
Szóval rágyújtottam na. Emlékszem, egy mentolos Holta volt, aki elvette tüdőm szüzességét, és arra is, hogy néhány slukk után végighánytam az egész udvart. Az általános iskola végéig azért még járogattam a metálos bandával ide - oda, és szépen rászoktam a bagóra, persze csak lightosan. Mindig volt nálam gömbrágó, vagy valami más, ínségesebb időkben fogkrémet hordtam magamnál, nehogy itthon megérezzék a cigit. Suli után jött a sorkatonai szolgálat, ahol szinte lételemévé vált a bagó az embernek, sőt még ki is egészült a kávéval, később az alkohollal. micsoda szép idők voltak, a felére nem is emlékszem.
Melóban is kénytelen voltam cigizni, ha a többiek kimentek a folyosóra rágyújtani, nekem kellett befejezni a félbehagyott munkákat, vagy csak úgy unalomból takarítani. Na azt már nem, irány a folyosó, és a tüdőrák. A fordulópont akkor következett be, amikor megismertem a feleségemet. Ő pjúr nemdohányzó, mint ahogy a családja többi tagja is, kivéve apósomat, aki teljes elnyomásban él, és csak a garázsban dohányzik. Tehát mostmár 5 éve én sem szívom. Azóta zavar ha az utcán az előttem haladó cigizik, nem bírom a kocsmák levegőjét, és kemény dolgokat mondok a liftből kilépő bagófüstöt eregető szomszédnak.
A nemdohányzás káros az egészségemre, de mostmár így halok meg. Valamikor...
De van nekem is egy sztorim még gimiből. Nagy botrányok voltak, mert a kölkök rákaptak a cigizgetésre. Erre igazgatói rendeletben betiltották a dohányzást kicsapás terhe mellett.
Másnap 20 perces szünet: a büfé előtti folyosón (jó hosszú) harapni lehetett a bagófüstöt. Én majd megszakadtam a röhögéstől...Furcsa módon senkit nem csaptak ki aznap.
Nem azokkal van a bajom, akik ezt a hagyományok szintjén űzik, hanem azokkal, akik bemagyarázzák maguknak, hogy bele lettek kényszerítve, meg mert lenyugtatja őket és közben leszarják a nemdohányzókat. Mert már eleve az ok is baromság, ami miatt ők bagóznak.
Aki azért bagózik, mert valamiféle fennköltebb hagyománynak hódol ezzel, mely a múltban gyökerezeik, vagy mittomén ( , azzal semmi bajom. Még lehet beülök vele egy terembe és eldumcsizunk.
Valahogy a pipázókra sem tudok haragudni...Az sem tűnik annyira betegesnek.
Remélem kapisgáljátok mi a bajom...Bár kétlem .
AdyBaby, te vagy a tökéletes példa arra, hogy az emberek szinte mániákusan rettegnek a dohányfüsttől, és ezt annyira magukba magyarázzák, hogy már hacsak gyengén is dohányfüstöt éreznek, azonnal elborul az agyuk.
Jó, a te hozzáállásod nem ennyire szélsőséges, de már majdnem.
Régebben pedig hatalmas kultúrája volt a dohányzásnak, és egyes körökben szinte misztikus szintekre emelték a szertartásosságát. Számomra a mai napig szép tradíciók ezek, pedig én már nem is dohányzom.
Viszont amit leírtam, ahhoz tartom magamat. Egyszerűen felfogni nem tudom, hogy hol indok az a rászokásra, hogy a heverok, meg a buli szelleme, meg egyebek. De tovább megyek. Számomra nincs az az indok, ami megmagyarázza a cigizést.
Mert egy ilyen dolognál, ahol a saját kezeddel teszed a mérget a szádba, ott vagy hülye a kéz tulajdonosa, vagy gyenge, hogy nemet mondjon. Emiatt szüleimmel naponta balhézok. Őket is gyengéknek és butáknak tartom ebből a szempontból. Mondom is nekik eleget...Elég méreg van a mindennapi dolgokban ( nekem a cigi nem az), nem kell azt még fokozni. Főleg nem mások kárára is akár.
De mondom: semmi bajom a bagósokkal, míg kihagynak a szenvedélyükből.
Engem ittas állapotomban folyamatosan kínálgattak vele. Soha egy slukkot nem szívtam közvetlenül cigibe.
Közvetlen környezetemben tapasztalom, hogy akinek nincs meg a napi nikotin adag, annak igen komoly elvonási tünetei vannak. Ideges lesz, nem önmaga, dekoncentrált. Ez számomra egy betegség, amire ha valaki nem mond nemet, akkor az...Inkább nem mondom, mert tudom sokakat megbántanék vele.
Szóval ez ilyen. Valahol persze jobb ez, mint az alkoholizmus, de csak egy hangyalopótöknyit.
A rockerek akkoriban Guns'n Roses-t hallgattak, meg AC/DC-t, esetleg Iron Maident, ezzel szemben a metálosok Pokolgépet, meg Halloweent, aztán ott volt még az SDI, Wasp, Sodom, DRI, Metallica stb...soft, és hard, ennyi.
A rockerek mai szóval kicsit emosabbak voltak, szerintem ennyi volt a különbség. Béna srácok voltunk, az az igazság na.