Aki kíváncsi…
A Curiosityről már volt szó a PC Guru Online-on épp elégszer, így nem rágnánk át magunkat rajta újra -- aki nem tudja, miről van szó, itt elolvashatja a friss részleteket. Sokkal fontosabb ugyanis a történet konklúziója: emberek milliói játszottak a mobilos alkalmazással hónapokon keresztül, és végül egy olyan játékos tehette fejére a virtuális babérkoszorút, aki saját bevallása szerint unalomból telepítette fel a programot a telefonjára, alig egy órával az utolsó kocka lebontása előtt. Az Edinburgh-i Bryan Henderson nem hogy nem tudta, hogy nyerni lehet a Curiosityvel, de a 22 Cans második játékáról, a Kickstarterről előtörő Godusról sem hallott soha, holott az „életet megváltoztató jutalom”, amit Molyneux ígért, a közelgő istenszimulátorhoz köthető. Bryan egy fájóan átlagos 18 éves fiú, akit érdekel a komputergrafika, szeret Xbox 360-on játszani az épp sikkes, mainstream programokkal (kedvencei a FIFA-, a Halo- és a Gears of War-szériák), Peter Molyneux-ról pedig hallott ugyan, de egyik játékával sem játszott, igaz, régóta ki szeretné próbálni a Fable-t. Hendersont az elmúlt cirka 24 órában egy sor újságíró kapta interjúvégre. Eleinte ugyan csak a kamu twitterprofiljával elhíresült Peter Molydeux álbeszélgetése volt olvasható az interneten (sőt, azóta Bryan Henderdeux Twitter-profilja is feltűnt a színen), később megjelentek a tényleg hiteles anyagok, melyek egy dologban közösek mindössze: Bryan rövid, egysoros válaszokat adott a neki szegezett kérdésekre, és már nagyon várja, hogy belefollyon a Godus munkálataiba. Állítja, egyelőre ő sem tud többet nálunk, Molyneux telefonon csak annyit mondott el neki, hogy időben megtudja majd a részleteket.
Miért én?
Bryan győzelme elég vegyes reakciókat váltott ki az internet népéből, csakúgy, mint a Curiosity titkának felfedése. Sokan a 22 Cans szemére vetették, hogy a kísérlet kezdettől fogva nem szólt többről, mint a Godus népszerűsítéséről. Tény, hogy most az is hall a játékról, akit eddig lekötött, hogy napi tíz órán át kockákat bontson le egy virtuális falról, vagy csak ilyen-olyan, videojátékokkal maximum érintőlegesen foglalkozó sajtótermékeket olvas. Másoknak magával Bryannel van bajuk. A Game Informernek adott villáminterjúja során a skóciai srác elárulta, hogy ateista, igaz, mások vallási meggyőződése sosem zavarta. A hívő játékosok közül (az USA-ban manapság nagyon is divatos dolog ez) persze akadtak páran, akik azonnal köszörülni kezdték a nyelvüket, mondván, hogy mégis miféle játékbeli isten lehet egy olyan emberből, aki nyíltan vállalja, hogy semmilyen természetfeletti entitásban nem hisz. A már így is lángoló flame számára kiváló gyújtóanyagot szolgáltatott, hogy Bryan csak olyan játékokat szeret, amik a lehető legtávolabb állnak a keményvonalas PC-s vonaltól. Ráadásul csupán 18 éves, még gyerek, nemsokára egyetemre megy, képzelhetjük, mennyi ideje és energiája lesz istent játszani egy még el sem készült játékban.
Hogy a kritikusoknak igaza van-e, persze részletkérdés (bár az ateizmus körüli vitát képtelen vagyok komolyan venni), hisz Peter Molyneux végig erre a pillanatra várt. Tudta nagyon jól, hogy akárki is legyen a Curiosity nyertese, nem fogja szívén viselni a játékvilág. Ugyanakkor a kísérlet üzenete is errefelé keresendő: lehetsz negyvenéves vízvezeték-szerelő, hatvan éves nagymama, nyolcadikos tanuló vagy befutott üzletember, LEHET belőled született nyertes, LEHET belőled „igaz isten”! Úgyis a játékban meghozott döntéseid fogják megmutatni a világnak, hogy milyen ember vagy, hisz amikor százezrek várják egy-egy jeled, minden rajtad fog múlni. A régi motorosok pedig még emlékezhetnek a Black & White-ra, melyben pont a játékos személyiségének boncolgatása állt a középpontban, egy kisebb léptékű, de azonos hangnemben feltett kérdéssel: az erőszak gyors és eredményes útját választod-e, vagy a türelem és szeretet rögösebb, de illatosabb ösvényét? Bryan lelki szemei előtt most minden eddiginél tisztábban látható az elágazást jelző tábla, így a Godus isteni szerepe nemcsak áldás, de átok is. Hisz míg a Black & White-ban senki sem vette észre, ha rosszalkodni támadt kedvünk, a Godus online rendszere elméletileg minden játékosnak továbbítani fogja a Henderson döntéseit -- akár jók legyenek, akár rosszak. Ez pedig hosszú távon oda vezethet, hogy a srác jellemét előre megítéli majd sok-sok, élőben őt kicsit sem ismerő ember. Nem lehet ennek negatív hatása az „istenre”? Vajon meg akar-e majd felelni az elvárásoknak, és viseli-e majd a pozíciójából adódó nehézségeket? Alkalmas erre a feladatra a nép egyszerű gyermeke? Megválaszolhatatlan kérdések ezek, melyek azonban egyértelművé teszik: a Curiosity nem egy lezajlott, hanem egy most induló, legérdekesebb fázisába épp hogy belépő kísérlet, mely nem több millió játékosról, hanem egyetlen véletlenszerűen kiválasztott személyről szól.
Minden isten kétarcú
Persze a játékok nyelvére lefordítva azért nem nehéz elképzelni, milyen technikai szerep jut majd Bryannek. Valószínűleg afféle játékmester (MMOG-nyelven „GM”) lesz belőle, aki szabadon variálhatja az alárendelt istenek képességeit, az erőforrás-menedzsment értékeit, a multiplayer szabályait, összefoglalva mindent, kénye kedve szerint. Hogy meddig tart a megbízatása, lesz-e valamilyen szerződés amit kitölt, vagy mi történik, ha egyszerűen nemet mond az ajánlatra, egyelőre kérdéses. Csak annyi biztos, hogy Molyneux ez egyszer nem túlzott, amikor azt ígérte, hogy a Curiosity nyertesének élete meg fog változni. Mert ez tényleg egy komoly próbatétel, főleg ilyen idős korban. Jómagam a 27. évem taposom, de belegondolni sem merek, mi játszódna le a fejemben, ha egyszer csak megcsörrenne a telefon, és egy általam annyira nem ismert terület világszintű szaktekintélye azt mondaná a vonal túlsó végén, hogy „jól van kölyök, gratulálok, mostantól azt csinálsz a játékunkkal, amit csak akarsz”. Hisz Bryan döntései nem csak a játékosokra hatnak ki, hanem magára a Godusra is! Ha elgurul a gyógyszere és illogikus megoldások mellett dönt, akkor az egész játékélményt el tudja rontani. Ami már csak azért sem lenne fair a vásárlókkal szemben, mert a Godusért sokan előre fizettek a Kickstarteren. Én is be akartam szállni, de valami óvatosságra intett -- most aztán moroghatnék bőszen, hisz a féltve kuporgatott pénzecskémet, melyet egy általam sokra tartott ember álmába fektettem be, Molyneux vigyorogva odadobta egy teljesen ismeretlen személynek.
Sokáig gondolkodtam rajta, hogy ezt a cikket blogba töltsem-e fel, és végül e mellett a megoldás mellett döntöttem, mert minél előrébb jártam benne, annál biztosabbá váltam afelől, hogy ez egy szubjektív vélemény, amit csak a Godus megjelenése után lehet majd elbírálni. És talán akkor sem, hisz tudja fene, Bryan milyen hosszan hat majd ki a játék világára.
Így most átadom a stafétát: mit gondoltok, igaza volt Molyneux-nak, vagy az öreg mester darázsfészekbe nyúlt?