Mielőtt azonban állást foglalnék, nézzük meg kicsit közelebbről a PC vs. konzol ellentétet! Bár a vitának sok változata van, legtöbbször valamelyik alant bemutatott állításban gyökeredzik. Így most ahelyett, hogy a hasamra ütve eldönteném, melyik jobb, inkább összeírok egy listát és az összegzés végén jutok konszenzusra.
1.: "A PC drágább a konzolnál"
Igaz, ami igaz, egy PC fenntartása nem olcsó mulatság. Ha az alapokról szeretnénk építeni egyet, akkor mélyen a zsebünkbe kell nyúlnunk, és ha azt akarjuk, hogy az új masina az összes mostani játékot maximális beállítások mellett futtassa, 200-300 ezer forint fölé is csúszhat az árcédulára írt szám – és akkor még nem vettünk egy jó monitort, egy igényes egeret és billentyűzetet, a különféle kiegészítőkről nem is beszélve! Egy szó, mint száz: a PC drága. Csakhogy a konzol sem sokkal olcsóbb, legalábbis akkor nem, ha úgy szeretnénk élvezni, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Szerény személyem 2009-ben vett egy Xbox 360-at az akkori legolcsóbb, Arcade kiszerelésben. Nem telt bele fél év, és vehettem hozzá merevlemezt, mert a Forza 3-hoz sajnos alapkövetelmény volt a HDD. Kellett mellé még egy kontroller, egy olyan kábel, amivel monitoron is játszhatok, és persze a programok sem két fillérért kerültek a polcra. És ha már monitor: három év játék után annyira megutáltam az egészet, hogy mikor vettünk egy rendes HDTV-t, szinte fellélegeztem. De mint azt ti is tudjátok, egy új tévé nagyon-nagyon drága… Összeadva a költségeket tehát ott vagyunk, ahol a part szakad: a PC és a konzol is luxushobbi, egyik sem jelentősen olcsóbb, mint a másik. Eddig tehát PC-konzol 0-0!
2.: "A konzol kényelmesebb"
Na, ez igaz. Saját tapasztalatból mondhatom, hogy hacsak nem FPS-t vagy RTS-t játszik az ember, egy kontrollerrel a kézben, kanapén heverészve ezerszer jobb élmény bármilyen program, mint az íróasztal előtt görnyedve. Sőt, manapság, hogy volt tíz éve valami Halo nevű akármi, az FPS-ek sem olyan tragikusak konzolon… Így hát PC-konzol 0-1! Ráadásul egy PC-t felszerelni sokszor valódi kihívás, ami magával is hozza a hármas számú állítást, mely szerint…
3.: "A PC túl bonyolult"
Még egy igaz állítás, bár ezt át lehet hidalni, ha az ember kicsit utána olvas a dolgoknak, vagy felkéri valamelyik, PC-kben jártas haverját, hogy ugyan ugorjon át a hétvégén gépet szerelni. A számítógép, mint hobbi, sosem a játékokról szólt igazán. Sokkal inkább a hardverek és a PC jellege iránt érzett szeretetről, odaadásról. Egy vérbeli PC-s játékosnak lehet akármilyen stabil konfigja, és bármennyit ülhet a konzolexkluzív játékok előtt. Egyszer ugyanis rá fog törni egy belső bizsergés, mely csak akkor múlik el, ha a zsebébe nyúl és vesz valamilyen új hardvert, ezzel egyszersmind megválaszolva a „Mit eszem holnap ebédre?” kérdést. Én pedig, mint PC-tulajdonos, ismerem és szeretem ezt a megmagyarázhatatlan bizsergést. Nélküle semmi sem ugyanolyan, az étel elveszti az ízét, a színek elhalványodnak, a nap már nem melegít… Jobb hát kielégíteni a testi vágyakat és időről-időre eljutni egy hardverüzletbe! Így hát az állás 1-1.
4.: "A konzol elavult"
Nézőpont kérdése: amikor egy új konzol megjelenik, jóval az aktuális PC-k felett áll, legalábbis ami a grafikai teljesítményét illeti. Az ilyen gépek a kötött hardver miatt sosem változnak, így könnyebb kikísérletezni az egyre modernebb, látványosabb technikákat – ezért van, hogy a konzolokra pár évig egyre szebb játékok jelennek meg. Vessétek csak össze az első Gears of Wart a 3. résszel! Lesz meglepetés, de ugyanez igaz az Uncharted első és utolsó fejezetére is. Mindazonáltal tény, hogy pár évvel a konzolok megjelenését követően ezek a gépek csak korlátokat jelentenek, és ez a mostani generációnál minden eddiginél jobban kiéleződik. Egy konzolciklus átlagosan öt év, ez pedig már hét éve tart. És mivel a konzolos játékok jobban mennek, ezért a PC-s programok fejlesztése nem éri meg annyira. Ebből kifolyólag a legtöbb PC-s játék csúnyának minősül a fejlett technológiához képest, azaz a konzolok korlátozzák a PC-s játékok fejlődését. Konklúzió: senkinek sincs igaza, az állás még mindig 1-1…
A GameSpy BF3-as Xbox 360 vs. PC videója -- megy is alatta az anyázás!
5.: "PC-n nagy a kalózkodás"
A 4. pont egyik nagy visszavágása szokott lenni, hogy „de bezzeg PC-re mindenki csak letölt, megölik a játékipart, blablablabla”. Persze, tény, hogy PC-n nagyobb arányú a warez, de ennek ellenére majdnem minden nagyobb játék kijön számítógépekre is… na vajon miért? Hát persze, hogy az alacsony költségek miatt! Egy játék konzolról PC-re portolása gyerekjáték, alig kerül párezer dollárba, így egy konverzió hamar visszahozza az árát és már termeli is a profitot. Emellett konzolon is van ám kalózkodás, csak ott az online szolgáltatásokkal ezt sikerült visszaszorítani. Például egy flashelt Xbox 360-nal rizikós Live-ra csatlakozni. Ráadásul a warez és a PC nem a platform okán járnak kéz a kézben, sokkal inkább a magas (nem egyszer konzolosokhoz mérhető) játék- és hardverárak okolhatók miatta, na meg az egyre több hülye ötlet, mint a DRM, vagy a méregdrága DLC-k. Érdekes, a steames leárazásokkor rengetegen vesznek játékokat, és az indie-szféra is köszöni, jól érzi magát a PC-n. Így aztán ez a konzolos érv abszolút irreleváns, sőt, ami azt illeti, olcsó megoldások terén a PC még vezet is. Az állás immár 2-1!
6.: "Az exkluzív játékok kérdése"
És elérkeztünk a legsorsdöntőbb kérdéshez: a konzolok, avagy a PC-k érik-e meg jobban exkluzív felhozatal tekintetében? Nos, ez szinte minden fórumon azonnali flame-alap, mert a PC-sek szerint a hardcore szimulátorok és a stratégiai játékok eldöntik a kérdést, a konzolosok viszont az olyan színes-szagos játékokkal hozakodnak elő, mint a csodálatos The Last of Us, vagy a minden téren kifogástalan Forza-sorozat. Hogy én melyik mellé teszem a voksom? Nos, szerény személyemnél ez a vita döntetlen: PC-n is mindig találok jó játékokat és a konzolos exkluzívokkal is nagyon szívesen múlatom az időmet. Az állás tehát maradt 2-1, a PC javára.
Fontosnak tartom azonban kiemelni, hogy ez egy magánvélemény. Az, hogy a PC-t, mint platformot, jobban szeretem, valószínűleg a gyerekkori élményeimnek tudható be elsősorban. Akkoriban a konzolok megfizethetetlenül drágák voltak idehaza, de számítógépet már egész korán láttam, lévén édesapám kapott egyet munka céljából. Így hát az alsó tagozat olyan PC-s remekek körében telt, mint a Wolfenstein 3D, a Stunts, vagy épp a Dyna Blaster – tehát ha kaptam volna egy NES-t, akkor most a Mariókról és a Zeldákról áradoznék, és nehézkesnek, unalmasnak találnám a PC-t. A vita tehát tényleg értelmetlen, mégpedig azért, mert ahogy ez a cikk, úgy mindenki más véleménye is személyes élményeken alapul, ergo szubjektív.
