Vacak ettől az iPhone? Nyilván nem, az iPhone egy bitang jó telefon. Ennek ellenére tény, hogy egy olyan ember kezébe kerül, aki ostobaságából adódóan fanboy-já változik.
Egy tipikus Wii-s játék reklámja -- központban a család!
A Nintendo is valahogy így működik egy ideje. Hardveres téren a cég sosem volt úttörő, legalábbis a NES óta semmiképp, hisz a SNES sem volt már különösen erős konzol, a Nintendo 64-ről már nem is beszélve. Ennek ellenére remek gépek voltak, csak épp a konkurencia idővel elhúzott mellettük. Mindez viszont nem számított, mert a japán gyártó jókor volt jó helyen, és az 1983-as videojáték válságból főnixmadárként újraélesztett játékipart gyakorlatilag a saját két vállán tette azzá a dollármilliárdos üzletté, aminek ma ismerjük. Konkurensek híján gyorsan nagyra tudott nőni, és miután a Universalt is megverte saját játszóterén (ha valaki nem tudná, a világ egyik legnagyobb filmgyára szét akarta zúzni a Nintendót a Donkey Kong miatt), senki sem mert ujjat húzni vele.
A NES fantasztikus konzol volt, a SNES remek, az N64 jó, a GameCube gyenge, a Wii pedig a fanboyság és a casual-réteg stílusos meglovaglása.
Amikor a Gamecube megjelent, a konzolpiac teljesen más volt, mint azelőtt. Az 1995-ben még csak heveny röhögő görcsöt kiváltó PlayStation gyakorlatilag megnyerte a modern éra első konzolháborúját. Az egykori nagy ellenfél SEGA sírva vonult a sarokba, a Microsoft pedig az Xbox-szal terítette be a japán játékvilág örök másodikja által hátrahagyott termőföldet.
Ebben a világban a Nintendo úgy látta, hogy csakis akkor tud versenyképes maradni, ha vakon követi a többieket: kiadták a GameCube-ot, ami „mindent tudott, amit a nagyok”.
Az eredmény katasztrófa lett: a GameCube a Nintendo legrosszabbul szereplő gépe, összesen 21 milliót sikerült értékesíteni, ami nagyon-nagyon kevés. A PS2 és az Xbox tarolt, a Nintendo pedig megtanulta a leckét: roninként kell a saját útjukat járniuk, különben az új szereplők minden teret elvesznek tőlük. És kik azok, akikben még pénz lehet? Hát persze, hogy a gyerekek! Meg a nagyszülők. Meg az anyukák.
A Nintendo tudta, hogy hardverek terén esélytelen a közelgő Xbox 360-nal és PS3-mal szemben, így kifejlesztette a Wii-t, mely megreformálta a mozgásérzékelős irányítást. Mivel nem kellett hozzá játékos tapasztalat, bárki könnyedén elsajátíthatta a használatát, és ezért egy olyan réteget is megérintett, akiket nem érdekel a grafika. A hardcore játékosok vettek Xbox 360-at meg PS3-at, vagy tovább fejlesztették a PC-t. A casual réteg pedig befektetett a Wii-be és rengeteg pénzzel hizlalta a céget. A Wii-ből eddig 96 millió fogyott – szerintem ez magáért beszél.
Csakhogy az eladások 2009 környékén lassulni kezdtek, majd 2010-től stagnáltak. Hogy miért? Egyszerű: a Nintendo azt hitte, hogy a casual réteg kifogyhatatlan erőforrás, de korunk legdrágább cége, az Apple közbeszólt és az iPhone-nal gyakorlatilag kiirtotta a nagy N vásárlóbázisát. A Wii-t vett „játékosok” manapság iPaden olvassák a híreket és iPhone-on játszanak, mert ahogy már írtam, nekik nem számít a grafika…
A Wii egy SD konzol a HD konzolok világában. Technikailag már a megjelenésekor elavult volt, a gyártási költségei pedig meg sem közelítették a még így is alacsonynak számító kezdőárat. Ezzel érte el a gyártó, hogy a vas rögtön nyereséges legyen, és ne kerüljön milliós veszteségekbe, mint a Sony vagy a Microsoft esetében.
A Wii egy technikai bóvli: olcsó játékszer, ami mégis naggyá vált, hála a mögötte álló zseniális üzleti stratégiának. Csakhogy ettől még maga a gép nem lett forradalom. A mozgásérzékelést hitték a jövőnek 2006 után, ezért kapott Kinectet az Xbox 360 és ezért jött ki a PS Move. Csakhogy ebből semmi sem lett, a mozgásérzékelés nem a jövő, de még csak nem is a jelen. Inkább csak afféle kitérő, csoki ebéd előtt, amit a Wii etetett meg a többiekkel.
A játékok érdemei azonban vitathatatlanok. A Zelda: Twilight Princess és a Mario Galaxy-sorozat olyan programok, amiket a kreativitás szoborként is ki lehetne állítani. Ennek ellenére úgy vélem, hogy a Nintendo nem csinált mást, mint ügyesen megválasztotta a célközönségét, ezzel gyakorlatilag kiéheztetve a még mindig kitartó fanboyokat. A Nintedno rajongói imádják a céget és mindent megbocsátottak – eddig. De ha a Wii U sem hozza vissza azokat a franchise-okat, amikért az N-esek N-esek maradtak, a japánok dühödt fanatikusok haragjával kell szembesüljenek. És ettől félek én, de nagyon…
