Rövid leszek és velős: a The Avengers jó film. Kész, ennyi, irány a mozi, utána beszélgetünk.

...

Na? Láttátok? Nem?

*Sóhaj

Mindegy, akkor igyekszem spoilermentes lenni, bár megjegyzem, nehezemre esik nem kiemelni egyet (vagy többet) a megannyi remek jelenetből.


Fekete Özvegy kellemes meglepetés, nem csak eye-candy

A The Avengers története pofon egyszerű: a Thorból ismerős Loki visszatér a Földre, hogy rabigába hajtsa az emberiséget, a Nick Fury (Samuel L. Jackson) vezette SHIELD pedig összegyűjti a Marvel világ legnagyobb hőseit, hogy szétrúgják a szétrúgni valót. Nem nagy sztori, de nem is kell ide semmi bonyolult, hisz két óra alatt az alapfelállással is nehéz mit kezdeni: túl sok a nagynevű hős, akiket rövid idő alatt kell összeboronálni, méghozzá úgy, hogy egyikük se tűnjön mellékszereplőnek.

Azokkal a karakterekkel, akik már kaptak saját filmet, viszonylag könnyű bánni, hisz nem kell részletesen bemutatni őket. Van itt azonban két új hős, Fekete Özvegy (Scarlett Johansson) és Sólyomszem (Jeremy Renner), akik bár kaptak mellékszerepeket korábbi mozikban, saját történetük még nem volt.

Különös, de a Joss Whedon által jegyzett script ezt a problémát is képes a helyén kezelni: egyedül Sólyomszem kerül háttérbe egy kissé fárasztó húzásnak köszönhetően, de már régóta pletykálják, hogy az íjász szuperhős saját filmet kap, így lehet, hogy ezzel akarták kicsit rejtélyesebbé tenni a figurát. Fekete Özvegy viszont kibontakozik, sőt, ha valaki nem látta az előzményfilmeket, könnyen hiheti, hogy a csinos orgyilkos is ugyanolyan népszerű hős, mint Amerika Kapitány, vagy Vasember.


Hulk néha kifejezetten félelmetes, bár nappali fényben nem az igazi

A film kifejezetten vicces helyenként, ez viszont nem jelenti azt, hogy átmenne nonstop bohóckodásba. Bár látszik a miliőn, hogy a készítők kerülték a drámát, lesz egy-egy pillanat, amikor érzelmeket is sikerül csepegtetni a vászonra, sőt, Hulk első átváltozásakor először tudatosul bennünk, hogy a nagy zöld szörnytől félni kell -- komoly eredmény ez, a korábbi filmekben egyszerűen nem lehetett feszültséget érezni Hulk színre lépésekor. S hogy milyen Mark Ruffalo Dr. Bruce Banner bőrében? Meglepően jó, Edward Nortont megeszi reggelire, de még az egyébként Bannerként remekelő Eric Banánál is jobban ment a filmhez (Ang Lee története nem része a Marvel filmek kánonának).

A színészi játék elég jó, noha jellemző, hogy a Tony Starkot alakító Robert Downey Jr. és az öreg rókát zsigerből hozó Samuel L. Jackson minden jelenetet ellop a többiek elől (oké-oké, Scarlett Johansson is megérdemli a tapsot). A rendezés első osztályú, a kameramunka szintúgy, a CGI pedig az esetek többségében meggyőző, bár muszáj megjegyezni, hogy nappali fény mellett a Transformers gépszörnyei jobban mutattak.

Ez csak afféle villámértékelés, ahogy egy bloghoz illik, nem igazi kritika vagy ilyesmi, így kérlek benneteket, hogy ne fikázzatok annyira, ha kihagytam ezt-azt. Csak fel akartam hívni a figyelmeteket a tényre, hogy ez egy jól sikerült film, holott a trailerek nem ezt sugallták.

Na és nektek hogy tetszett?