Játékmenet, helyszínek, újdonság:

A játék főszereplője továbbra is az a B. J. Blazkowicz, akit az előző részekben is irányíthattunk. B.J. egy ügynök, aki csak úgy, mint a RtCW-ben, most is Németországban ténykedik, és próbálja kideríteni, miben mesterkedik az ellenség. Tehát a helyszín ugyanaz, és sajnos egyáltalán nincs nyoma annak, hogy mi jártunk volna már itt. A történet egyébként elég zavaros, itt-ott sántít a dolog, annyi bzitos, hogy egy őrült német tábornok talált egy csodafegyvert (és ezúttal kicsit komolyabb cuccról van szó, mint a V1, V2 rakéták), amivel egész városokat, sőt civilizációkat pusztíthat el. A végjáték sem túl meggyőző, de nem lövöm le a poént. Na, de mindegy, térjünk vissza az elejére. Alapból kapunk egy nyílt, szabadon bejárható várost az ellenállás főhadiszállásaival, ahonnan a küldetéseket lehet felvenni, majd innen átmehetünk új területekre, ahol éppen dolgunk akad. Sajnos már itt egy elég nagy hibába ütközünk, ugyanis ahogy áthaladunk a városon mindig belebotlunk a német őrjáratokba, és hiába győzzük le őket, egészen biztos, hogy legközelebb is ott lesznek, ráadásul sokszor még „teleportálnak” is, simán felbukkanhatnak mögöttünk, még ha ott nem is volt senki az előző pillanatban, ami mondanom sem kell, kész vicc. Eltévedni egyébként valószínűleg nem fogunk, valamilyen szinten lineáris a játék a városon kívüli területeken, meg ugye ott a térképünk is, és van persze iránytű is, ami megint csak egy rohadt idegesítő dolog, mert van, hogy egyszerűen megőrül, és fogalmunk sincs, merre van az arra. Maga a játékmenet abból áll, hogy az ellenállás főhadiszállásán felveszünk egy küldetést, majd a várost elhagyva beérünk a „műveleti területre”. Itt aztán felkutatjuk azt a dolgot, amit meg kell szereznünk/fel kell robbantani, stb., közben persze durrogtatunk egy keveset, majd vissza a társakhoz újabb feladatért. A helyszínek egyébként elég változatosak, és szépen össze is lettek rakva, azt hiszem erre nem lehet panasz. Van valami újdonság is, még hozzá a szuperképességeink (itt megállnék azért egy pillanatra, mert fontos mondanom van: soha nem voltam nagy Wolfenstein fan, mikor a 3D-vel játszottam azt se tudtam pontosan mi merre mennyi, lévén elég fiatal voltam. Az RtCW más, akkor azért már tisztában voltam egy-két dologgal. Viszont nem igen nyerte el a tetszésem, már maga az alapkörítés sem, vagyis, hogy a II. világháború megbolondítva őrült tudósokkal, zombikkal, stb. Nekem ez valahogy nem jött be, plusz megtörtént eseteket, jelen esetben a II. vh-t, ne háborgassuk ilyen irreális dolgokkal, ráadásul megint a németek a hunyók… Maga az, hogy megkavarjuk a történelmet még nem bűn, jó példa erre pl. a Fall of Liberty, ott az alapötlet egészen jó, mi lett volna, ha… Ennyit akartam, remélem tiszteletben tartjátok, hogy ez szigorúan személyes vélemény! Pont, és most folytatnám). Szuperképességünket egy Veil nevű tárgy (valamilyen ősi ereklye féleség adja, amihez természetesen nem sokkal a játék kezdése után már hozzá jutunk), amivel kaput nyithatunk a miénk és egy másik világ között. Ilyenkor minden zöld színben virít, és lehetőségünk van lelassítani az időt, megjelöli a nekünk bossok sebezhető pontjait, átlőhetünk a pajzsokon, esetleg mi magunk is pajzsot generálhatunk, valamint a sötét helyeken világításként is alkalmazható. A Veil természetesen korlátozva van, ugyanis energiát fogyaszt, amit a pályákon szétszórt, gőzölgő pocsolyáknál, csatorna fedeleknél (nem tudom minek nevezzem őket), esetleg tartályokból lehet újra tölteni.



Fegyverek, Al, technika

A képességek egyébként nem csak dísznek vannak, sokszor szükségünk lesz rájuk, ugyanis van, hogy nélkülük nem juthatunk tovább a pályán, illetve az időlassítás a harcban is segítségünkre lehet, mivel sokszor egészen nagy túlerővel találjuk szembe magunkat (nálam ez is fekete pont, ez az egy ember a mindenség ellen pont nem egy ilyen játékba való, habár ha azt nézzük, hogy vannak természetfeletti ellenségek és szuperképességek, tök mindegy… ). Fegyverekből a már-már szokásosnak nevezhetők jutnak nekünk: gépfegyverek, puska, rögzített géppuska, páncéltörő, lángszoró, na meg némi robbanó szer, valamint néhány különleges szuper fegyver (szuperképességhez szuper fegyver dukál). Jó pont, hogy fegyvereinket (és a Veilt is) fejleszthetjük, ha találunk egy kereskedőt, őket általában a főhadiszállásoknál találjuk. Nincs túlbonyolítva a dolog, rakhatunk rájuk hangtompítót, felszerelhetjük nagyobb tárral, optikával, stb. tehát a szokásos körítés vár ránk, az ehhez szükséges pénz mennyiséget pedig a pályákon (legtöbbször épületekben) szétszórt aranyzsákokból gyűjthetjük be (bár ez az arany a kereskedőknél már dollár… ). Most pedig nézzük, kikkel is bánhatunk el a felsorolt fegyverekkel. Természetesen vannak mezei katonák is, de létezik belőlük eltorzult szörnyeteg is, illetve szuper katonák is, természetesen szuper képességekkel. Általában az ilyen spéci ellenfelek gyorsak és erősek, de azért nem kell tartani tőlük, a legtöbbjük könnyedén legyűrhető. Vannak természetesen bossok is, de igazából tőlük se kell félni, hamar rájöhetünk, hogyan is kell elbánni velük. Újabb golyót kap a Wolfenstein, ezúttal az AI miatt, ami valami egészen borzalmas lett. A katonák a legnevetségesebbek, jól lőnek (ha sokan vannak tényleg erősek), de fedezéket nem igazán keresnek, vagy ha találnak is, az nem valami ideális, és könnyedén kiszedhetőek onnan. Szót ejtenék most a többjátékos módról is, elvégre egykoron az is fontos része az RtCW-nek az Enemy Territory révén. Viszont itt sem túlságosan fényes a helyzet, és akkor finoman fogalmaztam. A grafika le lett butítva, ami valljuk be, nem éppen jó húzás, valamint olyannyira kiegyensúlyozottan sikerült összerakni a játékmódokat, hogy muszáj volt máris javítani egy patch formájában. Ezek után azt hiszem nem meglepő, hogy a multi részt készítő csapatot szélnek eresztették. Zárásként rátérnék a játék technikai részére. A grafikáért az id Tech 4 (Doom 3) tuningolt változata a felelős, és azt kell, hogy mondjam, hogy ami a Doom 3-ben 2004-ben szép volt, az a Wolfenstein-ben nem a legszebb így 2009-ben. A szemnek ugyan kellemes a látvány, de ha közelebbről is megvizsgáljuk belebotlunk egy-két csúnyaságba. A karakterek még szépnek mondhatóak, de pl. a robbanás effektek, az égő tűz már elavultak, és még bugok is előfordulnak, de összességében elmegy . Az átvezető videók viszont nagyon szépek és többnyire hangulatosak is. A fizika a Havok-nak köszönthetően (ami szintén nem egy mai darab), elég jól muzsikál. A hangokkal sincs gond, a szinkron is rendben van, hozzák az elvárható színvonalat. A játékidő pedig a (sajnos) átlagosnak mondható 6-8 óra körül van.



Összegzés:

Nos, azt hiszem a legtöbben egyetértünk abban, hogy az új Wolfenstein nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Nincs benne semmi olyan, amit ne láttunk volna már máshol, és kis túlzással csak egy agyatlan lövöldözés lett az egész. Én személyesen nem vártam sokat tőle (mint már említettem, nem vagyok fan és satöbbi), azért haragszom a Raven-re, hogy a zseniális Wolverine után egy ilyen középszerű játékkal rukkoltak ki. Nem is igazán tudom, kinek ajánlható a játék, talán az uborkaszezonban megér egy próbát a cucc (elvégre a City Interactive-os rókabőrökre ígyis köröket ver). A végső értékelésnél egyébként gondban voltam, van benne egy - + 5% lehetőség, mert így az ubiszezonban el-el voltam vele, ugyanakkor rengeteg a bosszantó dolog is. Szóval, ha éppen nincs mivel játszanotok tehettek egy próbát vele, de azért túl sokat ne várjatok tőle, nehogy sírás legyen a vége…



Fejlesztő: Raven Software
Kiadó: Activison
Megejelenés: 2009. augusztus 21.
Platform: PC, X360, PS3

Gépigény (minimum):

CPU: Intel Pentium 4 3.2 GHz vagy AMD Athlon 64 3400+ processzor
RAM: 1GB RAM
VGA: 256MB-os NVIDIA Geforce 6800 GT vagy ATI Radeon X800
DX: Microsoft DirectX 9.0c
OS: Microsoft Windows XP vagy Windows Vista
HDD: 8GB
Hang: 100% DirectX 9.0 kompatibilis hangkártya

Értékelés:

Grafika: 7/10
Hangok: 7/10
Játékélmény: 5/10

Összesen: 65%

Update: végülis szemét voltam, és 65%-ot adtam a játéknak.