A héten pontosan ez az érzést kellett átélnem. Amúgy is el vagyok havazva, mindenféle kötelezettségeim vannak, legfontosabb persze a PGO 3.0 hibajavítása és csinosítgatása. De van ez embernek egy családja, akiket még e temérdek meló mellett sem hanyagolhat el. Sógoromnak csináltam egy weboldalt még régebben; fiával együtt ralis sportbíró, plusz sportfotós a jóember, ez a szájt az ő kis szentélyük. A galériát egy ingyenes, és eddig remekül muzsikáló szoftverből kalapáltam össze; a képeket unokahúgom látja el vízjellel és optimalizálja, ő tolja fel a szerverre, én pedig az adminfelületen berakom őket a helyükre és elvégzem a többi aprómunkát. Ez az előjáték.
Szóval a múlt héten nekiálltak a drágáim egy új adag kép publikálásának. Kb. a felénél tartottak, amikor a gépük házszellőztető ventilátora beadta az unalmast. Csere, újraindítás: semmi. Rohanok oda, megnéz, megállapít: a merevlemez halott. Ezerrel unokabátyámhoz, akinek van egy kis számítógépes szakboltja, winchester beszerez, berak. Jöhet a rendszer és a programok újratelepítése, hadd ne részletezzem. Végre elkészülnek a képek, én nekiállok begyúrni őket. Dolgozik a szkript, aztán „fehér halál”: csak egy üres képernyő, semmi nem történik. Próbálkozom, feladom, írok a szoftver fórumára, szerencsére gyorsan jön a válasz: próbáljam meg upgrade-elni a legújabb verzióra, abban van egy csomó hibajavítás. Megteszem. Valóban, működik a feltöltés, a képek felkerülnek a helyükre.
Egy baj van csak: az adminfelület halott, egyetlen menüpont sem működik...
Újabb írás a fórumra, jön a fejlesztő válasza: próbáljam ezt, azt, és ha nem megy, telepítsem újra a szoftvert, az adattáblák megtartásával. Megteszem, más ötletem nincs. Kedd este van, nekiállok, lefut a telepítő, feláll a cucc. Viszont a képek thumbnaljei meghaltak. Adminfelület, előnézeti képek újragenerálása indul. 64335 képről van szó, a dög kb. 1000-1500 kiskép legyártása után leáll, és csak akkor folytatja a mókát, ha F5-öt nyomok. Mit lehet tenni? Az ember a családjáért mindent... A gép mellett éjszakázok, el-el bóbiskolva, néha felriadva lenyomom az F5-öt. Reggel nyolcig sikerül kb. 24 ezer képet legyártani. Ekkor azonban jön az újabb csapás: „a webhely nem válaszol”. Feladom, beájulok az ágyba. Tizenegykor ébredek, telefonálok a havernak, akinek a szerverén vendégeskedünk. Épp az említett unokabátyámtól száguld haza: reggel nyolckor leégett a szerver tápegysége... Hirtelen nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek. Ilyen nincs!
Összerakja a srác a gépet, én indítom a galériát, „Internal Server Error”. Nincs több dobásunk, nekem is munkám van, neki is. Megbeszéljük, hogy szombaton kitalálunk valamit. És eljön a szombat; mi legyen? Mentsük le az adatbázist, és felrakok egy szűz galériát új táblákkal, majd visszaimportáljuk az adatokat, hátha. Rendben, indul a mentés. Jönnek a hibaüzenetek sorra, szinte nincs olyan adattábla, ami ne lenne sérült... Viszont: a végén az ellenőrzés nem jelez hibát. Indítom a galériát, és láss csodát: minden működik! A haver válasza: ilyen a MySQL. Egy rakás... Megnyugszom, a hétvégém így talán még megmenthető. Végre minden kép a helyén, a család boldog.
Egy baj van csak: az adminfelület halott, egyetlen menüpont sem működik...
Mi atyánk, ki vagy a mennyekben...
Van az úgy, hogy az ember azt érzi: valami felsőbb hatalom épp őt pécézte ki magának, hogy egy kicsit megszívassa, ki tudja milyen transzcendens célból. A legdühítőbb ebben a tehetetlenség érzése; pontosan tudod: bármit tehetsz, a szenvedésnek csak akkor lesz vége, ha a magasságos is úgy akarja...
Remélem, az új mikrohullámú sütőtökkel nem lesz gond idén karácsonykor .
Valószínűleg te is emlékszel arra a kabarétréfára, ami az esetedről eszembe jutott:
Amikor a páciensnek viszket a háta. És a végén, több havi gyógykezelés után: "Minden rendben van doktor úr! Csak szörnyen viszket a hátam!"
A rossz sorozatot mindig jó követi. Ez Murphy, neki meg mindig igaza van. Még akkor is, amikor nincs
Szegény Kredenc... Remélem minden probléma megoldódik majd nálad. Sok szerencsét.
Hasonló cipőben járok én is. Ma úgy volt, hogy csak a szokásos laza hétvégi vezetői ügyeletet kell ellátnom, mert kollega lebetegedett. 7 nap után - mikor több mint 10 órát dolgoztam minden nap - elvállaltam, mert rendes vagyok.
Erre a ma ügyeletes recepciós kollegánál elázott az egész ház reggelre, szóval helyette is itt vagyok. Olyan mérhetetlen undort érzek az emberek iránt, hogy az nyomdafestéket tűrő szavakkal nem tudom kifejezni...Túl sok 8 napon keresztül 10-12 órában pátyolgatni őket.
És a következő hét csak most jön...Az újabb 5 nap. Jobb esetben 5.
Persze nem panaszkodom...
Az ótók szépek ]{redenc.
Ui: pofás az oldal, és nagyon jók a képek! A téli trabis/ladásokból néhányat leloptam, szeretem nagyon a rallyt, csak mióta van család...de kinek mondom?