Egy hét offline. Barátok közt, jóban-rosszban, Balatonban. Nagy evések, nagy ivások, nagy röhögések, nagy beszélgetések. Grillezés, sörözés, borozás, „Vilmos alma”, főtt kukorica és lecsó. Ezer fok árnyékban, ezeregy a „kenderneveldében”, térdig érő, iszapos tó, vérszomjas szúnyogok, de ez sem baj. Most nem, így nem. Balatonfenyves, tóparti ház, mezítlábas séta a vízhez a suttogó nádak sorfala között, csónak, stég, nap, labda. Vörösen izzó napnyugta a magyar tenger fölött, közepéből nézve bámulattal, jobbról hattyúkkal, balról vadkacsákkal, Badacsony felett azonosítatlan repülő tárggyal. És megint pihi. Alhambra, Yahtzee, rengeteg Scrabble (Venka egyszer legyőzött, tudja meg a világ!), no és főleg és mindenekelőtt és egyáltalán: éjszakába nyúló, jó ízű kanasztapartik. Így ki lehet bírni, ezt meg lehetne szokni...

De most vissza kell szokni. Hát hajrá, próbáljuk meg, nem lesz könnyű. Ildikó, köszönöm a jól tartást, a finom kajákat, a dzsóker kanasztát és a „bubikat”. Venka, Krisz, nektek pedig a meghívást és magatokat. Jó, hogy vagytok. Dödőnek pacsi, mindenkinek puszi, ölelés, és még egyszer, köszönöm ezt a nyarat, keddtől szombatig. Jövőre, veletek, ugyanitt, vagy ha nem, hát máshol...