Igen, lépni kellett, és léptem. Elöljáróban elárulom: nem vagyok nagy gépcserélő. Általában jó pár generációt kihagyok prociban, videokártyában, mire rászánom magam a lépésre. Nálam soha nem a grafika az első, hanem a megbízhatóság, a stabil, csendes üzem. Másfelől „szakmai ártalom”, hogy előbb-utóbb meg kell tenni a kényszerű lépést. Ilyenkor nagy tervezgetés veszi kezdetét; elolvasok egy csomó szakmai anyagot, meghallgatok, begyűjtök sok hozzáértői véleményt. Aztán belevágok.

Unokabátyámnak van Pécsett egy számtech. boltja, így az ő segítségét vettem igénybe a cuccok beszerzéséhez – és az idegeit. Nem vagyok egyszerű eset: leadtam, mit szeretnék, és ahhoz ragaszkodtam, az utolsó betűig. A videokártya tekintetében volt némi keverés, de erről később.

Az első eldöntendő kérdés a processzor volt, hiszen ez határozza meg a teljes rendszer felépítését. Én régebben inteles voltam, majd átálltam az AMD-re, és elégedett is voltam vele. Most azonban úgy láttam, az Intel picit elhúzott, így aztán nem sokat lamentáltam, és a Core 2 Duo 8500 mellett tettem le a voksom. 3,16 GHz, két mag, ez elég lesz egyelőre… Miután a szakemberek szerint a gyári hűtő ugyan jó, de hangos, beszereztem hozzá egy Cooler Master Hyper TX2 nevű szörnyet. Amilyen rémisztő a külseje, olyan csöndes jószág, bár igaz, a felszerelésnél voltak kétségeim, hogy a lapot élére állítva nem szakad-e ki a dög a helyéből, nyákostul, de eddig úgy tűnik, bírja a strapát. A proci ugye determinálta az alaplapot is. Itt korábban Asus-rajongó voltam, aztán befürödtem egy lappal, így váltottam MSI-re, ami szintén megbízható társam volt évekig (K7N2). Most azonban sokak szerint a Gigabyte viszi a prímet, így aztán az EP45-DS3 mellett döntöttem. Eddig bevált, persze hosszú távon kell bizonyítania. A memóriák kérdése szintén fontos volt számomra, a régi gép 2 gigája, ami XP alatt felére fogy, semmi volt. A dupláját céloztam meg, ugyanakkor itt is szempont volt a megbízhatóság és a gyorsaság. Így aztán némi fontolgatás után a kiválasztottam teljes neve és paraméterei: Corsair Dominator 1066 MHz PC-8500 5-5-5-15 DDR2, kétszer két gigás kitben. Teszik a drágák a dolgukat, persze sokat nem aggódom miattuk, a márka és az élettartam garancia megnyugtató dolog…

A SATA2 csatolófelület miatt az optikai meghajtót is cseréltem, így lekapcsolhattam az alaplapon az IDE-vezérlőt, mintegy hivatalosan is átlépve az új korszakba… Ezen a fronton nem változtattam, maradtam az LG-nél, nekem évek óta bevált a típus, a jelenlegi jószág egy GH20NS15, ami tud DL-t és DVD-RAM-ot is, utóbbi nekem fontos, mert a munkáimat ilyeneken tárolom. Mellé két darab Samsung HD502IJ van beállítva (SpinPoint F1 széria), 500 gigások, 16MB pufferrel; itt is a gyorsaság és megbízhatóság volt a szempont, utóbbi majd kiderül, előbbivel semmi probléma nincs egyelőre.

És akkor ugye a nagy kérdés: a videokártya. Nekem mindig Nvidiám volt (legalábbis, mióta megjelentek a piacon, az S3 és a Voodoo korszak után…), ám a jelenlegi vélemények után váltottam. Lamentáltam a 4850 és 4870 között, végül előbbi mellett döntöttem. Az árkülönbség nem éri meg nekem, úgyis cserélni kell majd egyszer, és nem vagyok akkora játékos már, a filmlejátszás, a munka (grafika, webkódolás, cikkírás) mellé egy stabil és csöndes társ kell. Ez utóbbi a fontos, és itt tettem próbála rokonom türelmét, aki hozta, majd becserélte az újabb kiszemelteket… Sajnos a pénzügyi válság a legrosszabbkor jött, de ilyen a formám. Majdnem egy Gainward Golden Sample lett a kiválasztott, ám a nagyker egy sima 4850-et akart ránksózni GS-ként, amitől kissé berágtam. Végül találtam egy olyat, amibe beleszerettem: Gigabyte HD 4850 GV-R485MC-1GH. Igen, nem tévedés: ez egy passzív hűtésű kártya! Nekem is voltak kétségeim, bár a belinkelt teszt eléggé meggyőző volt (csak egy gyárilag tuningolt Toxic győzte le), de ugye a puding és az ő próbája… Nos, fejet hajtok a „gigaszakemberek” előtt: a Fallout 3 1680x1050-ben, ultra high minőségben, mindent felnyomva száguld, ráadásul a GPU három órányi intenzív játék után 70 fokra kúszott fel, ami kilépés után egy perc alatt visszahűlt az üzemi 42 fokra. És ugye nincs zaj, nincs aggódás, hogy mi lesz, ha tönkremegy a ventilátor (ahogy a régi gépemen, ez is előrehozta a cserét). Az egy giga memória már csak hab a tortán, el fog abban férni sok minden…

Hozzáteszem gyorsan: ahhoz, hogy ez a kártya jól működjön, egy tökéletes ház kell, amiben úgy mozog a levegő, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. És ezt nem sokan tudják produkálni. Épp ezért nem volt kétséges, hogy a világ egyik legjobb, ám nálunk sajnos a nagyközönség körében nem igen ismert házépítője, az Antec mellett döntöttem. A P182 maga a tökély: egyszerű, letisztult, a háromrétegű, alumínium-műanyag-alumínium oldallemezek érintése is megnyugtató, az ergonomikus felépítés kifinomult; bár elsőre nekem is furcsa volt, hogy alul lesz a táp, a vinyókat pedig élére állítva teszem be, de mint kiderült, az így jó: a levegő akadálytalanul áramlik a házban, tökéletes klímát beállítva, a három nagy, de csendes ventilátor segítségével. Ráadásul ilyen csendes gépem sem volt még: mély, férfias, de nyugodt baritonjából megbízhatóság árad… Igaz, nem olcsó mulatság, ráadásul egy forgalmazó tudott nekem szállítani ilyet, azt is Németországból, de megérte.

Még valami segíti a szellőzést: a tápegység. Magamat kell ismételnem ennek esetében is: megbízhatóság. Eddig egy aktív PFC-s Enermaxom volt, maga a stabilitás, most azonban a Corsair HX-520 mellett döntöttem. 520 Watt, és modularitás: annyi kábelt dugok a fenekébe, amennyi kell, ami ugye azt jelenti, hogy nem lóg felesleges tyúkbél a levegő útjába. Mint említettem, a kütyü a ház aljában van, ami már látom, mennyire ideális elrendezés. Ráadásul a ház alaplap felőli oldalán, hátul, kábelrendezők találhatók, így jó pár madzagot ott tudtam elvezetni, így tényleg semmi nem állhat a szelek elibe.

Nos, így állt össze az új vasam, mely reményeim szerint sokáig szolgál majd engem. Később még beszámolok róla, hogy muzsikálnak rajta a cuccok, egyelőre mint írtam, a Fallout 3 lett kipróbálva, fényes sikerrel, plusz a Bioshock, ami ugye nem kétséges, szintén maximális részletességgel fut, és tényleg elképesztő hangulatú. Jöhet a Crysis, a STALKER, a GoW és a Sacred 2, no meg várom szerettel Niko Belic barátomat…

Még egy nem elhanyagolható apróság: az oprendszer egy 64-bites Windows Vista Home Premium. Sokan óvtak tőle, de én belevágtam – és jelzem, eddig nem bántam meg. Mindenhez van driver, sok programnak van már 64-bites verziója, a játékoknak sincs vele problémája. Ha érdekli a tisztelt grénumot, írok majd a Vista idomításáról is pár sort, mert alaposan fel lehet pörgetni a cuccot – a ReadyBoost, a hibernált alvás és más okosságok azért hasznos dolgok…