Röviden újra: a Lara Croft and the Guardian of Light egy izometrikus nézetű akció-kalandjáték, Lara Crofttal a főszerepben (ki gondolta volna?). A korábbi Tomb Raider részekkel ellentétben egy rendkívül akciódús, pergős tempójú, ugyanakkor a fejtörőket és ügyességi részeket sem nélkülöző alkotásról van szó. Igazi oldschool játék, ahol egy-egy pályát akár 10-15 perc alatt is le lehet rendezni, de számos eldugott apróság, összeszedhető dolog rejlik a kevésbé egyértelműen elérhető helyeken. Életerő-növelés, lőszerkapacitás-emelés, relikviák (tulajdonságokat - sebzést, sebességet, bombákat - javító tárgyak), ereklyék (bizonyos ideig sértetlenül haladással feltölthető tárgyak, melyek masszívan megdobják tulajdonságainkat, regenerálnak vagy lőszert töltenek, amíg nem sérülünk), fegyverek, koponyák és egyéb kihívások vannak elszórva minden pályán, emellett időfutamokban is részt kell venni, ha mindent össze szeretnénk szedni.

A GoL legnagyobb erőssége végig a profi pályatervezés volt: hálistennek sutba dobták a logikát, és helyette olyan pályákat alkottak, amiken szórakoztató játszani. Zsúfolásig van tölve minden pálya kisebb-nagyobb fejtörőkkel, melyek ugyan általában véve nem nehezek (tehát nem egy Anniversary-szintű szadizásra kell gondolni), mégis szinte folyamatosan agyalásra, gondolkozásra késztetnek. Tökéletesen sikerült belőni ezek egyensúlyát, nincs frusztrálóan nehéz fejtörő, helyette lendületesen haladhatunk, ráadásul mind a játék végéig tudnak ötletesebbnél ötletesebb húzásokat alkalmazni. Ez a pálya fő útvonalásra is igaz, de méginkább az úgynevezett Challenge Tomb-okra, azokra az opcionális részekre, melyek fejtörői valamivel nehezebbre (de azért még mindig nem túl keményre) sikerültek a szokásosnál. A fejtörők változatosan építenek a csáklyahasználatra, a fizikára, kőgolyókra és robbantásokra, ugyanúgy fontos szerepe van az időzítésnek, mint a precíz mozdulatoknak. Nem tudom elégszer hangsúlyozni, mennyire zseniálisra sikerült kb minden pálya, még az egyszerű főellenfelek is. A Crystal Dynamics-nál nagyon értenek a pályatervezéshez, brilliáns lett a végeredmény.

Mint említettem, abszolút oldschool akció/platformjátékról van szó, amit véleményem szerint érdemes eleve úgy játszani, hogy mindent összeszedjünk, amit lehet, és minden bónuszfeladatot elvégezzünk. Így jön ki igazán a játék ereje, így lehet igazán jól szórakozni, és így nyújt közel 20 óra játékidőt.

A körítés csodaszép, a pályák látványosak, a hangok korrektek, a zene lehetne valamivel jobb talán (próbáltak kicsit pörgősíteni a misztikus-különleges Tomb Raideres stíluson, nem igazán vált be szerintem), a történetre pedig nem érdemes szót vesztegetni, ez a játék abszolút nem erről szól.

A koop viszont megér egy misét: a sztoriban társunkká szegődik egy ősi azték (maja?) harcos, Totec, a maga különleges eszköztárával. Vele közösen többféle mozdulatot is végrehajthatunk: ráugorhatunk a felemelt pajzsára (Lost Vikings, valaki?), a falba hajított lándzsáján Lara felmászhat (Totec alatt összetörik), majd kötéllel felhúzhatja őt az emelkedésre. Bizonyos helyeken kifeszített kötélen Totec átegyensúlyozhat, máshol pajzsával fedezhet, míg Lara átjut egy nyilakat lövő csapdán. Hatalmas móka lehet ketten játszani, sajnos azonban az ígéretek ellenére még mindig nem készült el az online multi, egyelőre csak egy gépen lehet ketten játszani. A pályákat egyébként úgy alakították ki, hogy Lara szólóban is át tudjon rajtuk jutni, ilyenkor megkapja Totec lándzsáját, illetve némelyik csapda máshogy épül fel.

Mindent összevetve a GoL egy iszonyú szórakoztató, régi stílusú, a játékélményt maximálisan előtérbe helyező akciójáték, fantasztikus kivitelezésű pályákkal, fejtörőkkel, pörgős, de folyamatosan agyalásra késztető játékmenettel. Az év egyik legnagyobb meglepetése, ráadásul cirka háromezer forintért. Ha a Tomb Raiderekben szeretted a csapdákat, a feladványokat, akkor ez - a megváltozott nézet és a megszaporodott akciórészek ellenére - kihagyhatatlan alkotás!