(Figyelem! A napokban egy halom játékírás fog felkerülni az oldalra, régebbiek-újabbak, hosszabbak-rövidebbek vegyesen, majd valamikor Karácsony környékén jön az évértékelés! Érdemes gyakran visszanézni, és előző bejegyzéseket is átfutni!)

Ezt a kettősséget igyekeztem visszaadni, mikor az alábbi szösszenetet írtam. Nézzétek el a slendrián stílust, eredetileg nem ide szántam az írást. A játék iránti érzéseket viszont elég jól visszaadja.


Ez a játék szar. Négy, egyenként kb két-háromórás pálya, ami végig szinte ugyanúgy néz ki. Kb fél tucat ellenféltípus, meg esetleg színesített változatuk. Zavaros történet, ami ráadásul (mivel trilógiának készült) be sincs rendesen fejezve, az északi mitológiák ismerete nélkül alig élvezhető. A harc nehéz, elsősorban amiatt, mert nincsenek gyógyitalok, sem automatikus gyógyulás - ehelyett az ellenfelekből és tereptárgyakból véletlenszerűen eső gyógyító izéket kell felszedni. A halál utáni jelenet (leereszkedik egy valkűr, hogy felvigyen minket a Valhallába) jó fél percig tart, átugorhatatlan, majd folytathatjuk, mintha mi sem történt volna.

Ez a játék zseniális. A harcrendszer egyszerűnek tűnik, de még órákkal később is rájöhetünk apró nüanszokra, technikákra, amik segíthetnek. A duálkaros irányítás eleinte nehezen szokható, de rövid idő alatt rá lehet érezni, és onnantól hihetetlen kényelmes. A tárgyak és karakterek tápolása sokszínű, jól összetett, sok variálásra van lehetőség (gyűjtögetés, rúnák, charmok miniküldetései, tervrajzok, képességfa két oldalon keresztül). A világ high-tech környezetbe öntött északi mitológia (Baldur, Tyr, Loki, Odin stb), a sztorit pedig profin megrendezett, hangulatos, nem szájbarágós jelenetek mutatják be. A kamera gyakran valamilyen filmszerű pozícióból mutatja az eseményeket. A nagy kihívás miatt folyamatosan más-más módszereket próbálgat az ember, skillpontokat oszt újra, más kasztok indításán agyal. A tápolás, az egyedi környezet, a kihívás nagyon könnyen függővé teszi az erre fogékonyakat.


Szóval... Lehetett volna zseniális klasszikus, ha a pályákat kisebb és változatosabb részekre szedik, ha többféle ellenfelet raknak be, akik jobban váltogatják egymást, ha a nehézséget kicsit lentebb veszik, vagy normális gyógyítási lehetőségeket adnak, és nem csak a szerencsére bízzák. Így azonban inkább csak egy elveszett lehetőség a játék...

Asszem indítok egy másik karaktert, csak amíg kipróbálom. Talán öngyógyító Bioengineert. Vagy kiegyensúlyozott Championt. Vagy lőfegyveres Commandót. Azt hiszem mindet ki kellene próbálni. Aztán eldöntöm melyiket viszem ötvenig, és melyikkel próbálok elit páncélszettet farmolni.

Picsába, de utálom ezt a játékot.

70% (+/-20%)