Batman: Arkham City

…a Nolan-féle Batman-filmek mellett ez a legjobb dolog, ami a Batman-franchise-al történhetett. Hogy miért? Nos, Nolan sikeresen feledtette el velünk mindazt a nonszenszet, ami a Batman és Robin volt batbankkártyával és batmellbimbóval együtt; egy kis hihetőséggel töltötte meg az akkortájt alaposan elszállt sorozatot, a londoni székhelyű, addig a pontig jóformán semmivel sem remekelő Rocksteady Studios pedig bebizonyította, hogy lehet jó, sőt kiváló Batman-játékot csinálni.


Az Arkham Asylum megjelenésekor, mint sokan mások, jómagam is úgy gondolta, hogy ez nem csak az eddigi legjobb Batman-játék, hanem úgy általánosságban az addigi legjobb képregény alapján készült akciójáték. Pont. Olyan könnyedén el lehetett merülni a mesterein összerakott programban, hogy amiatt nem is aggódtam, hogy vajon lesz-e folytatás, sokkal inkább amiatt, hogy mivel fogják ezt elrontani, mert nincs az az isten, hogy ezt felül tudják szárnyalni. Aztán megjelent az Arkham City.

A folytatás minden elképzelhető területen túlmutatott az előzményen: nagyjából háromszor akkora, jóval szabadabban bejárható játszóteret, tömérdek ellenfelet, még tovább csiszolt játékmenetet és a szokásos profi szinkront kaptunk. Egy Batman-rajongó álma vált valóra, de az akcióra kiéhezett játékosok sem panaszkodhatnak, hiszen az AC egy ízig-vérig kiváló játék, amit vétek volna kihagyni -- ám ez sincs hibák nélkül.


Noha a történetbe könnyedén bele lehet fektetni 30 vagy még annál is több órát, ennek az időnek a nagy részét azonban nem a híres bűnözők elleni küzdelem tölti ki, hanem a mellékküldetése miatt ide-oda rohangálás. Ne értsétek félre, nagyon jók a töltelékmissziók, de mást várt azt ember, különösen egy olyan felhozataltól, amiben többek között Joker, Kétarc, Rébusz, Mr. Jégcsap, Talia al Ghul, Pingvin és Deadshot is szerepet kapott. A tisztes játékidő ellenére is kapkodósnak érzetem a történetet, a fejlesztők ugyanis nem szántak eleget a kisebb, de ugyanúgy érdekes karakterekre.

A felsoroltak közül csak kevés hírességgel kerülünk komolyabb kapcsolatba: Joker természetesen megint főszerepet játszik, de a nagy gonosznak beharangozott Hugo Strange-nek nyoma sincs egészen a végjátékig, és ugyanígy Kétarc is kriminálisan (Értitek? Kriminálisan, mert egy bűnöző. #poén) keveset szerepelt. De mondhatnám még Mad Hattert és Ra's al Ghult is, akiknek majdnem sikerült hozni az AA-ban látott Scarecrow-pályák nagyszerűségét, de aztán mégsem.

Az Arkham City egyetlen hibája tehát az, hogy telepakolták rengeteg érdekes karakterrel, a felével viszont nem kezdtek szinte semmit, vagy csak nagyon keveset. Ezen azonban könnyen túl teszi magát az embert, mert a melléküldetések remekül aládolgoznak a fő történet szálnak, ennek köszönhetően aztán úgy, mint az Arkham Asylumot, ezt is nehéz letenni, de még ennél is nehezebb lesz túlszárnyalni -- persze már egyszer rám cáfoltak a fejlesztők, úgyhogy bizakodva várom a folytatást, bárhol is játszódjon.