Eléggé későn, a nyári szünet végén jutott eszembe, hogy le kellene darálnom egy sorozatot, s végül időhiány ide vagy oda, de belevágtam a dologba. A választás egy régi kedvencre esett, a Buffy the Vampire Slayerre, egyrészt azért, mert a 2000-es évek elején láttam utoljára, és az eltelt évek során annyi mindent elfelejtettem a történettel kapcsolatban, hogy gyakorlatilag minden rész az újdonság erejével hat, másrészt pedig imádom Joss Whedon munkásságát. A tervvel van viszont egy probléma: időközben azt is elfelejtettem, hogy ez Whedon legsikeresebb sorozata, hiszen 7 évadot, összesen 144 epizódot élet meg. Elleszek egy darabig…


A sorozatnak nem túl nagy bizalmat szavazott a csatorna, hiszen 12 résszel, nyáron került leadásra, de a rajongók jöttek, hiszen egy nagyon kellemes tinihorrorról van szó, szerethető karakterekkel és pont akkora gagyi-faktorral, hogy az még ne legyen kínos.

A történet a mára cult classic film eseményei után veszi fel a fonalat, amikor is a hősnőnk, Buffy Summers, Sunnydale városába költözik, miután az előző iskolájában történt incidens miatt kirúgták. Sunnydale egy idilli, napsütéses, nagyon kedves kis kaliforniai városka, csak éppen a pokol nyílása felé épült. Ennek misztikus ereje a környékre vonz minden vámpírt, démont és szektát, így ideális terep a vadász számára, aki történetesen Buffy.

Érezhető hogy az első évadot is 22 részesre tervezték, hiszen nem nagyon tudott kibontakozni a történet, csupán annyit sikerült felvázolni, hogy ki kivel van kapcsolatban és már rögtön előttünk is volt a finálé. A nagy gonosz egyáltalán nem volt fenyegető, hiszen a 12 rész alatt csak nagyon kevés alkalommal tűnt fel, sőt a finálé előtti epizódban csak egy pillanatra jelent meg, pedig ilyenkor szokás megalapozni, növelni a feszültséget a zárás előtt.

Kezdésnek viszont ennyi nagyon is jó volt, megismertük, megszerettük a csapatot, és képet kaptunk arról, hogy mire is számíthatunk az elkövetkezendő hat évadban, konkrétan: szörnyek, tini szerelem, okkultizmus és viccek.


A nyári szünet eseményeit kihagyva, az iskolai év kezdetén folytatódik a történt, s noha az első részben még visszaköszön az első évad főgonosza, hamar világossá válik, hogy sokkal nagyobb problémákkal fognak küszködni a hőseink.

Mivel ezúttal, s innentől kezdve 22 rész áll az írók rendelkezésére, jóval kidolgozottabb történetet kaphattunk volna, ám ezzel még nem sikerült élni. Az évad első felében ugyanis feltűnik Spike, akiről azt gondolnák, hogy ő lesz majd a nagy ellenfél, de nem, hiszen behoznak egy szupererős démont, ám még ő sem a nyerő karakter, hiszen egyetlen rész alatt, egy rakétavetővel végeznek is vele. Az igazi gonosztevő Angelus, Buffy nagy szerelme lett nagyjából az évad felétől.

Már az első évad végén is hallhattuk, hogy Angel/Angelus az egyik legkegyetlenebb vámpír, a második évadban pedig láthatjuk is, hogy honnan ered a hírneve. Módszeresen, különösen szadista módon igyekszik megtörni Buffyt, nem csupán őt támadva, hanem a barátait és az anyját is -- hullnak is a mellékszereplők, miközben a Scooby Gang megpróbál megoldást találni, arra, hogy visszaszerezzék Angel lelkét. Angel ugyanis egy olyan vámpír, akinek lelke van, hiszen egy vándorcigány megátkozta, embert tehát nem öl, segít is ahol tud, de ha egy pillanatra is boldog, elveszíti a lelkét, és visszaváltozik azzá a szörnyé, ami 200 évvel ezelőtt volt. Ebből aztán kialakul a Buffy iránt táplált szerelem tragédiája, hiszen nem lehetnek együtt, különben Angel elveszíti a lelkét és újra gyilkolni kezd.

Ebben a szezonban még csak mellékszerepben tűnik fel Oz, illetve itt kezd el a varázslatokkal kísérletezni Willow, aki végül nagy segítség is lesz, az ö közbenjárásával sikerül ugyanis megmenteni a világot, ám pont ezután nem lesz semmi sem ugyanolyan: Buffy anyja megtudta, hogy a lánya egy vadász, Angel ugyan visszakapta a lelkét, de a pokolra jutott, Buffy pedig elhagyta a várost.


Buffyval Los Angelesben találkozunk, a helyzet pedig nem túl fényes: egy pincérnőként, „álnevet” használva tengeti napjait, szerelmi bánattól gyötörve, mígnem egy korábban megmentett lányka a segítségét nem kéri. Természetesen démonok állnak a dolog mögött, s pont ez kellett hősünknek ahhoz, hogy ráébredjen: nem rejtőzködhet, szükség van rá, és neki is szüksége van a barátaira.

Szerencsére egyetlen rész alatt megoldották a „Buffy nincs Sunnydale-ben”-vonalat, ám visszarázódni a régi kerékvágásba még egy darabig eltart. A csapat ugyanis csalódott és haragszik Buffyra, amiért se szó, se beszéd otthagyta őket, a súrlódás pedig az évad első negyedéig el is tart, kisebb zökkenőkkel tarkítva, például vissza kell kerülni az iskolába, a barátok bizalmát is újra el kell nyerni, feltűnik Faith, a másik vadász, na meg Angel visszatért a pokolból.

A harmadik évadban erős motívum volt a szerelem, de nem csak Buffy/Angel volt a középpontban, hanem komoly figyelmet kapott a bizarr Xander/Cordelia páros és a szupercuki Oz/Willow együttes is. Szinte felváltva kaptuk a valamelyik szerelmes pár problémáit boncolgató jeleneteket, amivel őszintén szólva nem lett volna baj, ha Buffyék nem tekerték volna 11-es szintre a nyálasságot -- különösen a karácsonyi epizódban.

A nyáltengertől eltekintve azonban kifejezetten érdekes évadot kaptunk, aminek a csúcspontja mindenképpen a polgármester terve volt; a személyében egy nagy érdekes és lebilincselő karaktert kaptunk, akit öröm volt nézni. Mesterien manipulálta az embereket, konkrét célja volt, s nem mellesleg az őt alakító színész is remek munkát végzett -- de sajnos neki is mennie kellett. A nagyon jó harmadik évadot egy remek felvezetéssel bemutatott finálé koronázta meg, amiben eddig sosem látott összedolgozás valósult meg az iskola végzős diákjai között.

Ha egyébként valaki a második évad végén ráunt volna a sorozatra, az a harmadik fináléjakor kap egy remek pontot ahol kiszállhat. Egy cliffhangermentes, nagyon pozitív befejezésről van szó, ami egyúttal a csapat középiskolás korszakát is lezárja. A jövőben nagy változások jönnek, egyetem, új karakterek erősebb ellenfelek és új szerelmek tűnnek fel, de erről majd később…