Évértékelés 2009

Ez az év is elröpült, és habár a 2009-et nem nevezhetnénk a legjobb esztendőnek játékos szempontból, de azért nem is volt eseménymentes. Januárban például megtudtuk, hogy az EA most már tényleg gatyába rázza az NFS-szériát -- ez sikerült is. Kiderült, hogy folytatódik az elmúlt évek legjobb western játéka, a Call of Juarez és először hallottunk a GTA V-ről. Kicsit szomorkodtunk az Ensemble Studios bezárásán és döbbenten láttuk, hogy gyakorlatilag mindegyik stúdiónak létszámleépítést kellett végrehajtania, pedig a szakemberek szerint ez az iparág recesszió immúnis. Februárban megtudtuk hogy folytatóik a Bad Company, a Lost Planet, az AVP, az American McGee's Alice és a Dead Rising, ráadásul ezek mind PC-re is ellátogatnak. Együtt röhögtünk az európai parlament azon javaslatán, hogy minden konzolra és számítógépre kell egy nagy piros pánik gomb, és együtt kerestük az állunkat a Mass Effect 2 első kedvcsináló videója után. Márciusban a GDC-n bejelentették a Max Payne 3-at és leleplezték az OnLive nevű csoda masinát. A hónap végén pedig megérkezett a Modern Warfare 2 első kedvcsináló videója -- ekkor még nem sejtettük mi vár ránk az év végén. Április elhozta nekünk az első részleteket az Assassin's Creed 2-ről és a Doom 4-ről. Megtudtuk, hogy az Atomic Games játékot készíti a tabu témának számító fallúdzsai események alapján, és végérvényesen befellegzett Jack Thompson ügyvédi pályafutásának.

Májusban elkezdődött a StarCraft 2 béta tesztjére való jelentkezés (ami mellesleg még azóta sem indult el), bezárt a 3D Realms, s ezzel még inkább esélytelenebbé vált a Duke Nukem Forever megjelenése. Két hónapon beleül már másodszor számoltunk be arról, hogy egy gyereket egy videojáték miatt öltek meg. Június az E3 jegyében telt és jobbnál jobb bejelentéseknek és videóknak voltunk tanúi. Volt itt Brink, Projekt Natal, új MGS, Left 4 Dead 2, Super Mario Galaxy 2, és a legfontosabb: felújított változatban újra kiadják a Secrets of Monkey Islandet, és egyúttal egy új sorozatot is indítanak Tales of Monkey Island címen. E hónapban még kiderült az is, hogy az EA nem bízik a Slightly Mad Studiosban és megbízták a Criterionot, hogy ők fejlesszék a következő, 2010-es Need for Speedet, valamint azt is megtudtuk, hogy a StarCraft 2 LAN nélkül marad, az első Max Payne 3 képek megérkezésével pedig tudatosult bennük, hogy New York helyett tényleg Dél-Amerikában fogunk lövöldözni. Júliusban 10 éves lett a Halo-széria, és a Bungie megint megfogadta hogy nem csinált több Halo-játékot (hiszi a piszi), a LucasArts közölte, hogy sikerült a lehetetlen: PC-re is elkészül a The Force Unleashed. Augusztusban kollektív orgazmusunk volt a Batman: Arkham Asylum demója láttán. A GamesCom beköszöntével pedig csüngtünk Bate és Miguel minden szaván. A küldötteink ugyanis első kézből számoltak be a showról és az ottani nagy bejelentésekről, mint például a Fable 3-ról és az új Diablo 3 kasztról, illetve nkA a BlizzCon tiszteletére élőben közvetítette az eseményeket a blogján, többekközött, az új WoW kiegészítről is beszámolt.

Szeptemberben elindult az OnLive bétatesztje, bejelentették a TrackMania második részét, és a Skate 3-at. A Rocksteady kreatív módon, de sajnos sikertelenül védekezett a kalózok ellen, a CS készítője bemutatta az új játékát, a Tactical Intervention ami simán pályázhatna a legbénább név díjára, valamint egy kiszivárgott videónak hála először láthattuk a The Witcher 2-t. Októberen robbant bomba és kiderült, hogy Modern Warfare 2-ben nem lesz dedikált szerver. Elszabadult a pokol, égszakadás és földindulás követte a bejelentést. A látszat ellenére azonban nem csak az MW2-rő szolt ez a hónap hiszen Jack Thompson elkeseredett harcot indított a Facebook ellen ami már nem vicces csak szánalmas, Warren Spector bemutatta legújabb játékát az Epic Mickey-t -- kár hogy csak Wii-re --, illetve beton biztossá vált, hogy készül a Grand Theft Auto 5. Novemberben közeledve az MW 2 megjelenéséhez minden nap volt mit írni a játékról ami sokak idegeire ment, de azért szerencsére mindenki túlélte -- a humorérzékek viszont nem. Az Onion Network ál Modern Warfare 3 bejelentését ugyanis nagyon sokan elhittétek -- jót nevettük ezen. A hónap egyébként elég eseménymentes volt így ugorjuk is decemberre mikor is kiderült, hogy készül (de minek?) a Prince of Persia: The Forgotten Sands, modern köntösbe öltözik a Medal of Honor, és folytatódik az Arkham Asylum, a The Force Unleashed, a True Crime és a Spec Ops.

Személyes vizekre evezve jelentem szeptembertől gyakorlatilag minden az érettségire való készülődés és a pályaválasztás körül forog, de amúgy nem sok minden történt velem, jobban mondva semmi olyan nem történt amiről szívesen írnék itt a blogon, na nem azért mert annyira személye hogy ne merném leírni, csupán azért mert apróságokról van szó amivel inkább nem untatok senkit úgyhogy jöjjenek is a díjazottjaim.

Megjegyzés: Idén az érettségimre való készülődés közepette kevés játékhoz volt szerencsém, sőt volt olyan kategória melynek jelöltjei egy az egyben kimaradtak -- ez látszik is a listán.

Idén két lövölde is akadt mi nagyon belopta magát a szívembe különböző okokból. Az egyik a Call of Juarez 2 a másik pedig a Modern Warfare 2. Előbbi maga a megtestesül vadnyugati hangul, hibátlanul megírt karakterekkel és kellemesen egyszerű történettel. A másik pedig ismét egy olyan adrenalin dús útra vitte el mint amilyenre kevés játék képes, meghagyva azt a játékmenet amit annyira szeretek. Nehéz döntés volt, hiszen mind két programnak megvan a maga erőssége, s a maga gyengesége is, de választani kellett, nincs mese. A döntésem pedig végül az Infinity Ward játékra esett egyszerűen azért mert hosszú távon jobb, több szórakozást biztosít mint a vetélytárs. Na persze nem a nyúlfarknyi szólista módra gondoltam, hanem a pazar multiplayerre, aminek ugyan megvannak a maga hibái, de még is így is köröket ver a cowboyokra.

Nem kérdés idén nem csak nekem, de sokan mások számára is a TellTale öt részes a kalózsorozata volt a nyerő. Guybrush Threepwood sikeresen vette a modernkorba való átlépés minden akadályát, de persze nem beszélhetünk egy tökéletes játékról, azonban kezdetnek ez is bőven megteszi. A remélhetőleg hamarosan kezdőd második évadban úgyis minden hibát kijavítanak -- legalábbis remélem…

A sötét lovag sikere után kézenfekvő volt, hogy érkezzen egy Batman játék, és érkezett is (majdnem kettő is). Ez volt a Rocksteady Arkham Asylumja, ami ugyan nem követte a Nolan filmek történetét, de megtartottak azok komor, sötét hangulatát, ezzel elérve, hogy a filmek rajongóinak kedve legyen kipróbálni ezt. Aki pedig vette a fáradságot nem is csalódott, ugyanis az angol fejlesztőknek sikerült, egy roppan szórakoztató akciójátékot összehozniuk, ami nem kis teljesítmény tekintve, hogy ez volt az első komolyabb AAA kategóriájú munkájuk. Szinte minden területen 100%-ot teljesítettek, kezdve a grafikával, az egyszerű, de nagyszerű harcrendszeren át egészen a zseniális szinkronig, ám a legfontosabb, az hogy tiszteletben tartották az alapanyagot, de ugyanakkor volt bátorságuk változtatni azon, hogy egy igazán jó története hozzanak össze.

Dirt 2 ide vagy oda idén egyetlen egy autós játékot vártam és az a SHIFT volt, igaz a bejelentéskor még szkeptikus voltam az újabb NFS-el kapcsoltban de a későbbi információk meggyőztek arról, hogy ezek a srácok ott Londonban értik a dolgukat, és nem is kellett csalódnom. A Slightly Mad Studios emberei ugyanis egy olyan versenyjátékot tettek le elénk, amelyben végre nem lehet ész nélkül, faltól falig vezetni. Gondolkodni kell, ismerni a kocsi képességeit és e szerint versenyezni, egyszóval visszahozták a régi Need for Speedek hangulatát amit nagyon régóta hiányoltunk.

A DICE kis időre szakítva a harcterek világával, egy merész ötlettől vezérelve egy parkour FPS-t csinált, pedig köztudott, hogy a belsőnézet és a platform játékmenet nem éppen puszi pajtások, de a svéd fejlesztőket nem zavarta ez a tény és végül is sikerült összehozniuk egy nagyon élvezetes játékot. Különösen tetszett a dinamikus, nagyon pörgős játékmenet, amit nem csak jó volt átélni de nézni is, ám ami még ennél is jobban elnyerte a tetszésemet az a minimalista, letisztult stílusú város, amihez hasonlót idén nem láthattunk. A Mirror's Edge azonban nincs hibák nélkül, példánk okán a történet rövid, és ha nem vagy elég ügyes a játékmenet megtörik és oda a dinamikusság, de ha pusztán a stílust nézzük, mindenképpen ez volt az legeredetibb játék tavaly.

Pár évvel ezelőtt úgy döntöttem egy időre elegem van a FIFA szériából (tavaly csak a demóhoz volt szerencsém), nem kell nekem az évenkénti bosszankodás és ahogy látom jól tettem, ugyanis míg sokan arra panaszkodnak, hogy FIFA 10 megint csak egy rókabőr lett, én nagyon jól szórakoztam az időközben bevezette új funkciókkal, mint például a 360 fokos mozgással, a javított fizikával és mesterséges intelligenciával. Igaz ez a több éves kihagyás jócskán befolyásolta a döntésemet, de ez egy csöppet sem zavar, hiszen ameddig az EA ezt a stratégiát folytatja nem látom más, értelmesebb módját a sorozat követésére, úgyhogy szép volt jó volt FIFA, találkozunk 2013-ban.

Mindig is távol álltak tőlem a repülőszimulátorok, főleg azért mert a billentyűzet és egér kombojával nehéz ezen programok irányítása, meg hát nem is igazán volt ínyemre való egyik sem, de azért jött az Ubisoft Romania és a HAWX képen elhozta a számomra az ideális repülőszimulátort. Van benne minden amire csak vágytam, modern gépcsodák, egy militarista, ízig vérig Tom Clancy történet, a kék ég korlátlan szabadsága és a legfontosabb egy könnyű kezelés.

Most sokan biztosan azt gondoljátok, boltfülű hülye vagyok, hogy nem jutalmazom Hans Zimmer Modern Warfare 2-ben nyújtott munkáját, de az igaság az, hogy az ott felcsendülő dallamok egy cseppet sem maradtak meg benne. Na persze nem ezért, mert rosszak lettek volna hanem mert a renget robbanás és akció közepette az embernek már nem volt ideje a zenére is odafigyelni, nem úgy mint a Braid esetében, ahol csak úgy mint az időmanipuláció úgy a zene is szerves részét képzete a játékmenetnek. Állítom, hogy az szóban forgó számok nélkül a Braid nem volna ugyanoly jó mint amilyen, míg a Modern Warfare 2 meglett volna sablonzenékkel is, és ez kérem szépen óriási különbség.

Eltekintve a dedikált szerverek hiányától, és rengeteg csalótól tény, hogy a modern Warfare 2 multiplayer szekciójától ismét ugyanolyan nehéz elszakadni mint az elődökétől. Ezt részben a csiszolt perk- és XP rendszernek köszönhetjük, de a remekül kialakított pályák és a profi fegyverek is nagy szerepet játszanak abban, hogy a megjelenés óta napról napra visszatérek egy-két menetre.

Ebben a kategóriában konzol fronton az Uncharted 2 és a Gran Turismo 5 jöhetne szóba, de PlayStation 3 híján kénytelen vagyok a PC felhozatalból mazsolázni, és hosszas mérlegelés, kutatómunka, illetve milliónyi kép átnyálazása után arra jutottam, hogy a Batman: Arkham Asylum volt 2009 legszebb játéka. Az Unreal Engine 3-at használó játék ugyanis páratlan részletességgel mutatta be előttünk Gotham City híres intézményét. A tű éles textúrák, a hibátlan karaktermodellek, valamint az olyan apróságok mint, hogy a kiütött rossz fiúk mellkasa fel alá jár, vagy hogy a biztonsági kamrák követik minden lépésünket elősegítette hogy igazán ott érezzem magam azokon a piszkos folyosókon ahol már bizonyára több száz elmeroggyant megfordult.

Nehéz szavakba önteni mekkorát csalódás volt a The Godfather 2. Egy jók kis 60-as években játszódó maffia szimulátort vártam , bandaháborúkkal, prostikkal, drogokkal és egy a filmeket idéző történettel. Ehelyett azonban egy repetitív szart kaptam, amiben elkeseredett szélmalom harcot vívok az NPC-kkel, és mindenféle kihívás vagy izgalom nélkül egyik gyárat foglalom el a másik után majd kezdem előröl az egészet mert a hátrahagyott 20 gorilla nem képes elbánni három támadóval. Az egész játék egy küldetés fajta (foglald el az XY épületet) a végtelenségig való ismétlése és nem is egy valami hű de nagyon jó küldetésé, a legszörnyűbb azonban az, hogy képes voltam 10 órát elpocsékolni az életemből erre a trágyára.

Szinte az utolsó pillanatig holt verseny volt a Modern Warfare 2, a Call of Juarez 2 és Batman között, de végül a meglepetés faktor döntött. A Call of Duty esetében ugyanis nagyon is tisztában voltam azzal mi várható és ezt meg is kapta, és a Call of Juarez esetében is nagyjából képben voltam, a Batmanről azonban ezt már nem mondhatom el. A Rocksteady Studios ugyani eddig csak egy közepes akciójátékkal rukkolt elő, és mindenki azt gondolta, hogy túl nagy fába vágták a fejszéjüket a Batman licencekkel, de aztán jött a meglepetés: az Arkham Asylum, a viszonylag tapasztalatlan fejlesztők kezében egy olyan játék lett aminek a láttán bármelyik képregény rajongó, de még az egyszerű gamerek is elégedetten csettinthetnek. A történet, a karakterek, a helyszín, a grafika mind szinte tökéletesre sikerült, de ami még ennél is fontosabb: az angliai srácok bebizonyították, hogy igenis lehet jó játékot készíteni egy képregény alapján.