…eldobom az agyam olyan csodás! Na jó, talán kicsit túloztam az előbbi kijelentéssel, de a nehéz objektív maradni egy olyan sorozattal kapcsolatban melyet hat éven keresztül hétről hétre folyamatosan követ az ember, különösen akkor ha egy ilyen nem mindennapi hullámvasúton vagyunk túl. Hullámvasúton, hiszen megvoltak a kiemelkedő és a mélypontjai is a szériának, de azt a rengeteg filler epizódot, a béna magyarázatokat és Kate Austent, úgy érzem sikerült jóvátennie a több mint másfél órás finálénak, s ezáltal egy szép búcsút vehettünk a sorozattól.
Minden kérdésünkre természetesen nem kaptunk választ, vagyis inkább így mondom: közvetlenül nem mondtak el mindent, de nincs is ezzel baj. A Lostnak -- egy-két kivételtől eltekintve -- sosem volt kenyere az, hogy a szánkba rágja a megoldásokat. Az írók nagyon is tisztában vannak azzal, hogy egy élénk rajongói tábort tudhatnak maguk mögött, akik imádnak minden részt kielemezni. És pontosan ebben a közösségteremtő erejében rejlik a Lost varázsa, nem kizárólag a misztikumban. Világszerte tucatjával alakultak ki kis baráti társaságok, akik hetente vallásos jelleggel összeültek és kielemezték az aktuális részt. Tudom, hiszen ezt csináltam én is hat éven keresztül és imádtam minden percét. Éppen ezért hiányozni fog nagyon a sorozat, de ugyanakkor örülök, hogy befejeződött. Lehetett volna még nyújtani a történeten, hiszen bőven van elég rejtély még vagy három évad kitöltésére, de Carlton Cuse és Damon Lindelof szerencsére meghozta a helyes döntést, majd egy olyan befejezést kanyarítottak, ami azt hiszem minden igazi rajongó igényeit kielégítette.
A zseniális szón kívül nehéz más jelzőt találni az utolsó részre. A sírás nálam ugyan elmaradt, de meg tudom érteni azokat akik elmorzsoltak egy-két könnycseppet az epizód során, hiszen szüntelenül jöttek a megindító jelenetek. Sawyer és Juliet, vagy Kate és Jack újratalálkozása, de említhetném még az utolsó perceket is melyeket igazán széppé Vincent megjelenése tett. Az élményt pedig csak fokozta Michael Giacchino zenéje aki nem csak most, de az egész széria során kiemelkedő munkát végzett. A színészeket szintén csak dicsérni tudom, de nehéz kiemelni bárkit is, hiszen mindenki folyamatosan remek teljesítmény nyújtott még az apróbb szerepekben is. A csapat által megformált kezdetben még idegen figurák az idő folyamán a szívünkhöz nőttek, szurkoltunk nekik és gyűlöltük őket, ha pedig ezt a cél eléri egy sorozat igazából panaszra nem lehet már okunk. Köszönöm tehát ezt a hat évet, nagyszerű utazás volt.
