The Good Guys

Csak azért kezdtem ezzel a kritikát, mivel egy kihalófélben lévő stílusról beszélünk, pedig annak idején annyi jó film készült egy ilyen viszonylag egyszerű felütéssel, elég csak a Halálos fegyver-szériára, a 48 órára vagy akár az Utolsó cserkészre gondolni. Sajnos azonban az új stílusok előretörésével a zsarupárosok eltűntek, és nagyon sokat kellett várni egy újoncra, de abszolút megérte.


Már itt az elején be kell vallanom, hogy a fenti promóképpel megvettek kilóra, hiszen első ránézésre tudtam, mire kell számítani, és pont erre vágytam. A The Good Guys ugyanis pontosan az, amit ebből a képből ki lehet hámozni, vagyis egy könnyed kis sorozat két zsaruról, akik vállvetve bűnügyeket oldanak meg -- na jó, ennél azért valamivel bonyolultabb a helyzet.

A részek egy abszolút pitiáner üggyel kezdődnek, mint például egy betört ablakkal, amire a hőseinket, Jack Baileyt (Colin Hanks) és Dan Starkot (Bradley Whitford) küldik ki, ám egy rövid, old school technikákat is latba vető helyszíni vizsgálat után kiderül, hogy nem is az ablakot célozták a gaztevők, hanem az utcai lámpát, hogy aztán a sötétben nyugodtan el tudjanak lopni egy klasszikus Mustangot, amit elvisznek a helyi gyűjtőnek, aki pedig… szóval értitek ugye?

Mindegyik ügy során a bolhából csinálnak elefántot, de annak ellenére, hogy csak néhány ponton változik a formula, nem fulladnak unalomba részek, a két poén között ugyanis kíváncsi az ember arra, hogy az abszolút szerethető kopók, hogy jutnak el a Mexikóból emigráló drogbáróhoz, vagy a korrupt börtönigazgatóhoz. Persze mindig megtalálják a gazfickókat, de nem is emiatt marad a néző a képernyő előtt, hiszen tudja mindenki jól, hogy végül a jó győzedelmeskedni fog, hanem az odavezető út a lényeg, ennek a minőségéről pedig a dallasi rendőrállomány két gyöngyszeme gondoskodik.

A Dan Stark, a show sztárja egy nyolcvanas-kilencvenes években megrekedt zsaru, aki a még mindig múltjának letűnt dicsfényében fürdik. Elkötelezett és céltudatos nyomozó, de a modern technológiához egy fikarcnyit sem konyít: nincs mobiltelefonja, a számítógépet nem tudja kezelni és misztikum számba megy neki egy DNS vizsgálat, de pont emiatt vicces -- na meg a számtalan anekdotája és "jó" tanácsai miatt, amivel partnerét, Baileyt bombázza. Baileyről pedig tudni kell, hogy egy fiatal, de tapasztalt rendőr, aki ugyanolyan céltudatos mint partnere, de szerencsétlen véletlenek és Dan közbejárásának köszönhetően megragadt a pitiáner ügyeknél, amiket persze ugyanolyan elánnal old meg mint bármi mást. A csapathoz aztán csatlakozik még egy nagyszájú besúgó (RonReaco Lee), egy tündéri ügyész (Jenny Wade) és egy még aranyosabb laboros lány (Angela Sarafyan) és még is kaptuk az év egyik legjobb szereplőgárdáját, akik együtt 20 részen keresztül, néha kissé túlságosan is hihetetlen körülmények között, néha pedig zavaros történetvezetéssel, de mindig sikeresen szórakoztattak.

Ezek után persze jogosan merül fel a kérdés: Ha ilyen jó volt a sorozat miért kellett elkaszálni? Nos, mint oly sok másik sorozat esetében a The Good Guysnak sem az értékelések, hanem a gyenge nézettség okozta a vesztét. Lehet okolni ezért a kevés reklámot, de a gyilkos, péntek esti vetítési időpont sem volt egy szerencsés döntés, a lényeg azonban az, hogy a FOX-nak nem kellett több, ami nagy kár, hiszen Dallas utcáin még rengeteg kis punkot kellene elkapni.