Akinek a szemszögéből megtapasztaljuk ennek a 6-7 órás történet eseményeit, az Michael Becket. Ő egy különleges katonai alakulat tagja, akiket az 1. rész végén bekövetkezett robbanás előtt fél órával küldenek be egy épület komplexumba, hogy elfogjuk Genevive Aristidet. Minden megy a maga útján, ám már ekkor elkezdődnek a halucinácioink, amikben furcsa narancssárga árnyalatban úszik minden, néha feltűnik egy furcsa fa amire egy hinta van szerelve és egy kislány jáccik rajta. Ez a kislány biztosan mindenkinek ismerős, mert bizony ő Alma Wade. Találkozunk Aristid-al és kifelé menet az ablakban tanúi leszünk, amint az egész város romokba borul egy hatalmas robbanás hatására. Elsötétül minden, és egy bizarr operáció kellős közepén térünk magunkhoz (szerintem nem lövök le nagy poént azzal, ha elárulom, hogy ezen műtét során kapjuk meg a szükséges "fejlesztéseket" az időlassításhoz
). Néha kiugrik a kmaera külső nézetbe és azért néha bizarr képek tárulnak elénk, mondjuk én az ilyenektől már évek óta nem csinálok magam alá, de a gyengébb idegzetűekre ez kicsit stresszesen fog hatni . Kicsit olyan az egész mint amikor a Quake 4ben átműtenek Strogg-á . Nos ennyit a sztoriról. Annyit még elkell mondanom róla, hogy sokkal érthetőbb, és érdekesebb a történet a folytatásban, mondjuk ehhez az is hozzá járult hogy magyar nyelven játszottam végig 
. A magyar fordítás nagyon jól sikerült, végre olyan igazán magyarosan fejezik ki magukat a katonák ( "Mi a f*szomért van még életbe az a kib*szott katona. Azonnal nyírjátok ki b*zdmeg" ). NAgyon bejött az, hogy többet megtudhatunk Almáról, és a vele kapcsolatos kísérletekről, projektekről, valamint szó esik az előző rész gonoszáról is, Paxton Fettel-ről. A játék során elég sok helyre eljutunk, nem csak gagyi iroda házakba ám . Rögtön a játék elején a korházas pálya nagyon hangulatos és izgi. Azonban az elmúlt évek egyik legjobb pályája, az iskola, ez valami kegyetlenűl fantasztikus része a játéknak. Nagyon hangulatos és kreatív.
Ami a F.E.A.R-t a nagyok közé emelte, az a PROFI mesterséges inteligencia, és a zseniális tűzharcok az időlasstíással együtt. Nos a 2. részben sajnos nem nagyon fejlődött az MI, majdnemhogy gyengébb is, de azért néha még így is előadnak nagyon ügyes manővereket. Az egyik ilyen dolog hogy keresztül tigrics bukfenceznek az ablakokon és vetődnek fedezék mögé, viszont ha az 1. részben is tudtak valami nagy dolgot összehozni, azért igazán csiszolgathatták már. Pl az elsőben az ellenség leborított egy polcot és az alatta lévő résen csúszott át, fedezékről fedezékre harcolt. Itt elbírtam volna képzelni Pl egy olyan dolgot, hogy az ellenség vissza dobja/rúgja a gránátokat, vagy ordítva rohannak félre előlük, itt meg? Ülnek ugyanott és várják a halált. Hát ejnye. És a végére már nem azért lesznek nehezek a harcok mert néha még nálunk is okosabbak, ahnem mert olyan túl erőbe botlunk. Itt jön elő a játék másik nagy ereje, az idő lassítás. Na igen, ez egy nagyon király dolog. Az ominózust műtétet követően lehetőségünk lesz időt lassítani, amit itt csak reflexnek hívnak. Ezt benyomva lelassul minden, mi viszont maradunk közel hasonló sebességen. Van idő átgondolni a dolgokat, mindnekit agyon lőni, elfutni, oda rohanna jól lerúgni a szintén remek közelharci rendszer által előhozható mozdulatok segítségével, mert egy jó kiadós fejbe rúgás, avyg egy becsúszás még a legkeményebb macska-jancsikat is felborítja
.Szintén még egy nagyon pozitív dolog a lépegető vezetés, ami ugyan max 30 percet tesz ki a nettó játék időből, ettől fügetlenűl ezek nagyon jól sikerűltek, feldobják a kicsit ellaposodó játék menetet. A zenék is sokat dobnak rajta, főleg a vége felé mikor egy lő állásból durrogtatunk, az alatta szóló muzsika nagyon profi volt, a többi is egész jó volt, de ez viszi a pálmát
De miért is írtam hogy az egyik szemem sír? Hát mert ugye az MI nem fejlődött abszolútte, a játék szívfájdítóan rövid, és mert a címhez képest nem ijesztő. Egyszer sem történt hogy eldobtam volna az egeret, vagy kicsit megrezzentem volna. Csak a legvégén ugrott meg pár pillanatra a stressz szintem, mikor a dobozok hirtelen felrepültek és Alma nekünk rontott, de akkor se ijedtem meg
. Erre azért rágyúrhattak volna picit, elvégre a cím is azt sugallja, hogy össze sz*rod magad közbe 20x. de ehhez képest.... Bezzeg a Condemned, na ott azért picit stresszesebb volt az egész, és azért egyszer el is dobtam az egeret. Elfogyott volna a puska por a Monolithnál? Most ezt megbocsájtom nekik, de ha jön a folytatás (ami szerintem több mint valószínű, elvégre a vége azért elég sokat sejető ), akkor ez már kevés lesz.
És most következzen az össze foglalás:
Grafika: 8.5/10 (nem szoktam tizedelni, de 8ast nem adok, mert annál azért szebb, de 9et se adok, mert azért annyira mégse
, itt nagyon jó dolog a főhős tesének mozgása, a lábmunka, a kezek, ezek mind nagyon jó dolgok)Zene: 9/10 (mert a szinkronok és a harci zenék mind nagyon jók, azonban a nyugis részek aláfestő zenéje nem annyira ütős
)Játék élmény: 9/10 (az idő lassítás még mindig buli, a lépegetős rész fantasztikus, mégis levonok 1 pontot, mert néha picit egyhangú)
86%ot adok neki, ert sajnos picit csalódtam a játékban, mert sok mindent ígértek, ebből azonban nem minden valósult meg. De ezt figyelmen kívűl hagyva a Project Origin egy nagyon jó kis lövöldözős játék lett érdekes sztorival és remek tűzharcokkal. Várom a folytatást, de attól azért többet várnék, sokkal többet.
