Half-Life 2
Annak idején mindenki tűkön ülve várta a legendás Half_life széria 2. epizódját, és kemény 6 év után beteljesült a fejlesztők ígérete, és megjelent világszerte. 2004 folyamán 35 év játéka díjat söpört be és megannyi Legjobb akció és FPS elismerést. Nos én is nagyon szerettem volna kipróbálni, csak ekkor még nem rendelkeztem internet hozzáféréssel sajnos . Így hát kénytelen voltam oda vissza nézegeti az elérhető video anyagokat . A héten sikerült hozzá jutnom, és 4 nap leforgása alatt a végére jártam Gordon Freeman kalandjának. Aki kíváncsi a tapasztalataimra, az olvasson tová
A játék számomra pozitív benyomást keltet, a grafika 2004hez képest szuper. 2009es szemmel nyilván kicsit elmaradott, de butaság lenne ez alapján. A játék menet nagyon izgalmas, a fegyverek sem olyan unalmasak és egyhangúak, a járműves részek eléggé feldobják a játékmenetet, és a gravi-gun pedig szuper ötlet, a történet is kellően fordulatos, izgi, a fizika világbajnok, hát még ahhoz képest hogy 2004es. Már most az elején leszögezném, hogy a fejlesztők is nyilván ezt egy jópofa dolognak szánták, de nekem annyira nem tetszett ez a némalevente főhős, a főszereplő legyen határozott, és érdekes figura, ne pedig egy robot. Én egy kicsit agyaltam tegnap(mert olyat is tudok ) , és arra jutottam, hogy ez afféle Men in Blackes dolog, hogy Gordon egy robot, és a fejében a játékosok irányítják, és mivel mi a monitornál ülünk, ezért nem is reagál a helyzetekre Kicsit elborult meglátás, de szerintem ez így van
Most kitérnék egy kicsit a kezdő momentumra, mert az is eléggé szokatlan (vagyis számomra). G-man arcából indul az egész, és szépen utána egy vonaton találjuk magunkra. Megérkezünk egy teljesen ismeretlen városba és azt se tudjuk micsináljuk . Megjelenik a képernyőn egy unszimpatikus ősz szakállas pasas, és közli: "Welcome to City 17". Mondom wtf. Átcsusszanunk az ellenörző pontokon, majd össze futunk Barney-val, aki elirányít minket Dr, Kleiner-hez, hogy elteleportáljon régi haverunkhoz, Eli Vance-hez. A háztetőkön futkározva elkezdenek lövöldözni ránk az utcáról a helyi zsarnokok a Combine-k (kombájn ). Jól elvernek minket egy házban, és felbukkan a helyi tündér, Alyx Vance, Eli lánya, és jól megment minket. Néma hősünk else kezd nyomulni a csajra (mekkora balf*sz ), csak sokatmondóan hallgat. A csinos hölgyemény elvezet minket Dr. Kleinerhez, ő pedig megpróbál tovább teleportálni Eli haverunkhoz, és mindenki azt hiszi hogy ez sikerül is. Hát persze hogy nem, Alyxnak sikerül, mi meg persze jól megszívjuk. Össze vissza teleportál minket a masina, tóba egy szörny elé, a célhoz is eljutunk pár másodpercre, az ősz szakállals fószerhez is eljutunk, de végül a kiindulási ponttól 3 méterre jukadunk ki . Barney átnyújtja nekünk a pajszert (), és uzsgyi Eli-hez. NA persze ez egy jó 3 órás út lesz, ami alatt nagyon sok minden történik velünk. Az egész játékra jellemző, hogy nagyon változatos. A járműves részek jók, csak sajnos pont úgy lőtték be az idő tartamukat, hogy pont azután lesz vége, hogy beleununk. Onnan lehet tudni, hogy mindjárt végük, hogy elkezd beunalmasodni . Amúgy ezek tényleg jók (szám szerint 2db, egy légpárnás jármű, és egy homok futó kiskocsi).
A lövöldözős részek szintén jók, a fegyverek tök jók, és ötletesek. Gyilkoló eszköztárunkban nagyon sok féle eszköz fellelhető: feszítő vas (elég humánus ),kispisztoly, nagy revolver, géppiszoly beépített gránát vetővel, energia gépfegyver, shotgun, íjpuska, rakéta vető, nyíl puska, és egy mókás ún. feromon zsák, amivel a játék egy szakaszán a bogarakkal bűvészkedhetünk . Személyes kedvencem a kis géppisztoly lett, és az energia fegyver, mert mind a 2be sok muníciót találunk az egész játék során és mert az energia fegyver másodlagos lövése elpárologtatja az ellenfeleket . Amúgy elég érdekes, hogy egy tudós milyen mesterien kezeli ezeket az eszközöket, és milyen rutinosan . Ezeken kívűl még ruhánk is egy külön dolog, mert ez ha mérgezés van teljesen regenerál, és biztosítja az energiát a pilácshoz és a futáshoz (ez szintén szerintem egy érdekes dolog, hogy ugyan abból az energiából futunk és használjuk a zseblámpát, de ez is csak kukacoskodás )
A játék FPS-hez képest meglepően hosszú, mert én ahhoz vagyok szokva, hogy max 7 óra latt végig szaladok egy ilyen prgoramon, azonban mégis a HL 2 elvett 15 órát az életemből, és ez egy emlélezets 15 óra marad, ugyanis akadnak felejthetetlen pillanatok, pl a "Follow Freeman" pályán amikor a Striderekkel (Combine lépegetők) küzdünk, az hatalmas diadal érzés, mikor földre kényszerítünk egy ilyen monstrumot, vagy amikor Dog-al (ALyx robot kutyája) "hozd visszát" játszunk a gravi-gunnal. Ufgyanígy Dog hatalmas arc, nagy-buta-erős jószág, és ezért nagyon érdekes kis karakter.
Jöjjön hát az értékelés:
Grafika: 10/10 (2004ben ez csúcs technológia volt, mai szemmel nézni nem érdemes, de mai viszonylatban is simán 8/10, de ez nem számít )
Zene: 10/10 (Mind a zene, ind a szinkron felül múlhatatlan)
Játékélmény: 9/10 (nagyon élvezetes, viszont bizonyos részek a végük felé picit beunalmasodnak)
98%ot adok rá, majdnem tökéletes, levon picit az értékből a hosszú töltési idők és a gyenge MI, és az elvétve előforduló uncsi részek, ettől függetlenül egy szuper játék a HL 2 mai viszonylatban is, 4 évvel a megjelenés után is. Grat Valve, az epizódokról majd esetleg később írok,mert már azokat végig játszottam az alap előtt