A rózsaszín párduc 2
Tegnap este a családdal elmentünk moziba megtekinteni a Rózsaszín párduc folytatását. Egy kicsit ideges voltam, mert az egész ötlet az én fejemből pattant ki, és nagyon reménykedtem, hogy nem valami szoáré megtekintésére kértem meg családomat. Miután megvettük a jegyeket, még volt egy jó fél óránk a filmig. Nosza be a MediaMarktba az X360-okhoz.
Úgyhogy még a film előtt teljesült, az egyik legnagyobb kívánságom: láttam a Street Fighter 4-et élőben! Bár a konzolhoz nem fértem oda (pedig de szívesen elkentem volna a sok casy száját Vegával, meg Dhalsimmal) a látvány egyszerűen lenyűgöző volt. Istenemre mondom, ha ez megjelenik júniusban PC-re, ott kell hogy legyen minden becsületes játékos gépén! Már az előzeteseken is látszott, hogy ez valami iszonyatosan nagy dobás lesz, és a végeredmény mondhatni tökéletes lett! A két tesztelőt (akik épp egy Vega vs Vega küzdelmet nyomtak) elnézve az irányítással semmi gond nem volt, a sorozatot sem ismerték, mégis egész jól el tudtak játszani-kombózgatni. Ha ezt megfejeljük az új karakterekkel (akik ezúttal nincsenek annyian, és nem is ütnek úgy el az eredetiektől, mint anno az SFIII felhozatala), valamint a sztori mód anime átvezetőivel, csak egy valamit tudok mondani: irigylem az X360 és PS3 tulajokat! A grafika és a zenék szintén ütősek voltak, úgyhogy így az első benyomás alapján ez nekem 10/10 aztán kíváncsian várom a júniust.
Ezután jöhetett a film. A helyzet érdekes volt, ugyanis a kritikusok mind ezt a filmet, mind az előzőt eléggé lehúzták, míg nekem, és több más nézőnek is tetszett a film. Ezt a fikázást egyáltalán nem értem: a sorozat (mind az eredeti mind a remake) arra épített, hogy Clouseau felügyelő vicces kiejtésével, és kétbalkezességével elrontott mindent, amit el lehetett, bolondot csinált magából a legegyszerűbb helyzetekben, stb, stb. Az előző filmhez én is szkeptikusan álltam hozzá, de aztán a megtekintése közben kishíjján röhögőgörcsöt kaptam. Egyszerűen jó volt, tetszett nekem is, és mindenki másnak is, akivel megnézettem. Tehát beültünk a vetítőterembe, aminek úgy a harmada lehetett tele (mondjuk a Dark Knight országos premierén is nagyjából ennyien voltak). A végeredmény: ez a film jó! Ismét láthatunk rengeteg, agyatlan jelenetet, van köztük néhány olyan, amin azért megszólaltak a nézők, hogy "na persze" (például borral való zsonglőrködés a spanyol étteremben, a végén a csúcsnyomozók megszégyenülése, vagy a film elején amikor főhősünk egy hirtelen fékezéstől átrepül fél Párizson), de ezektől eltekintve szerintem egy nagyon jó kis vígjátékot kaptunk. Láttam már rosszabbat is, úgyhogy csak azt tudom mondani: akinek hozzám hasonlóan tetszik ez az egyszerű kis alapkoncepció, a rengeteg elmebeteg jelnettel, az nyugodtan tekintse meg a filmet, nem fog csalódni, aki szerint meg ez nem éri meg a kiadott pénzt, az maradjon otthon a gép előtt.
Értekelés: 7/10