Elbúcsúzhatunk a AAA-kategóriás játékipar forradalmi megoldásaitól. Az Activision Blizzard 2016-os üzleti jelentése szerint csak a tradicionális megoldások tetszenek a vásárlóknak. Az Overwatch mindent vitt, azaz a játékosoknak nincs elege a kizárólag gyors multira kihegyezett shooterekből. Ellenben a Call of Duty: Infinite Warfare olyan rosszul szerepelt a kasszáknál, hogy a kiadó a sorozat újraindítása mellett döntött. A hivatalos álláspont az, hogy a Call of Duty 2017-es inkarnációja „visszatér a gyökerekhez”.

Aki ez alapján második világháborús tematikát vizionál, valószínűleg téved. A CoD szárnyalása a negyedik résszel indult meg, nem véletlen, hogy a Modern Warfare kapta az első remastered-kiadást a sorozat történetében. Azaz kiadói szemmel a CoD 4-gyel kezdődik az időszámítás, a gyökerek is ezt a játékot jelentik. Az Activisionnél minden bizonnyal úgy látják, hogy a játékosok még most is közel-keleti vagy orosz szakállas emberek lelövését keresik a sorozattól. Ennek megfelelően a sci-fi tematika nem elég jó a törzsvásárlóknak, erre pedig nem az Infinite Warfare az egyedüli bizonyíték. Mondhatni a Ghosts óta mérhető a csökkenő tendencia, ennyi idő pedig elég ahhoz, hogy a cég magabiztosan kijelenthesse: hátraarc kell, mert a követett irányvonal helytelen.

Kicsit ellentmondásos helyzet, hogy a Call of Duty: Inifnite Warfare a legjobb kritikai fogadtatásban részesült CoD az utóbbi évekből. A multiplayert sok kritika érte ugyan, az egyjátékos kampányt viszont sok helyen dicsérték, köztük nálunk, a PC Gurunál is. Ebben a tekintetben a sorozat hosszú ideje nem látott fejlődést villantott: a tavalyi CoD nagy, kevésbé agyonszkriptelt pályákat, összetett, értelmes történetet, hitelt érdemlő világot és hosszú játékidőt nyújt. Ez azonban mégsem kell a sorozat rajongóinak: egyszerűen másféle közönségnek készültek a korábbi részek, olyannak, amely köszöni, nem kér a néha filozofikus talajt érő sci-fiből, helyette egyszerű, a környezetében látotthoz hasonló konfliktust keres.

A Modern Warfare az iraki és afganisztáni háborúk farvizén evezett, ide keverve némi összeesküvés-elméletet és terrorizmust. Ezek a témák mind sikkesnek számítottak a 2000-es évtized végén, most pedig ismét aktuálisak. Amerikában csúcsra jár az intézményesített xenofóbia, Donald Trump elnök kabinetje pedig már most újabb háborúra készül, amit szerintük Kínával kell megvívnia az Egyesült Államoknak. Ilyen feszült helyzetben érthető, hogy a CoD rajongói körét sokkal jobban izgatja a jelen külpolitikai feszültsége, mint a távoli jövő.

Jövendőmondás következik: a magam részéről biztos vagyok abban, hogy az idei Call of Duty története a jelenben játszódik majd, középpontjában egy kínai-amerikai konfliktus áll, játékmenete pedig a CoD4-re hajaz majd, azaz gyors akciót kapunk kevés taktikával és rövid pályákkal. A kampány rövid lesz és intenzív a sztori egyszerű és könnyen követhető, a multi pedig szintén gyors és szűk pályás, megfejelve némi kasztalapú MOBA-fűszerrel (ez az Overwatchank és a Black Ops 3-nak is bevált).

Kérdés, hogy ez jó-e így. Szerintem, aki az összetett FPS-ek híve vagyok, nem, mert egy izgalmas és intelligens kampány sokkal közelebb hozza hozzám az adott játékot. Ugyanakkor egyértelmű, hogy nem én és a hozzám hasonló játékosok a célközönség. Azok pedig, akik eddig is 30-40 millió CoD-ot vettek évente, elvárják a franchise-tól, hogy a régi szép időket idézze fel. Ezek után viszont nem érdemes szidni a sorozat archaikus megoldásait, hisz pont a rajongók azok, akik sírnak ezekért. Elgondolkodtató, nemde?