2010 februárjában Észak-Kaliforniában egy átlagos kertvárosi anyuka nagytakarítás közben rátalált mára felnőtt fiai régi NES-ére, mellette pár játékkal. Mivel tudta, hogy a gyermekeinek már úgysem kell a gép, de kidobni nem lenne értelme, hisz még működik, feldobta az eBayre, a licitet pedig aktívvá tette, mondván, adjon érte valaki valamennyit és vigye el a fenébe. Pár nappal később megnézte, hogy áll a gép ára, ám a várt 20-30 dolcsival szemben 13.000 dollárt látott a számlálón -- mondanom sem kell, volt nagy ünneplés. Persze senki sem akart 13 ezret fizetni egy régi Nintendóért, az árat az egyik mellécsomagolt játék, a Stadium Events dobta meg. A tulajdonképpen még csak nem is jó játékból összesen 200 darabot nyomtak és csak pár hónapig árulták 1987-ben, mindössze néhány üzletben. Később a Nintendo felvásárolta a programot és újra kiadta PowerPad címmel, ezzel az egyik (ha nem a) legritkább licencelt Nintendo játékot szabadítva rá a játékgyűjtőkre (a legdrágábban értékesített Stadium Events 41.300 dollárért kelt el).

A fenti eset egyáltalán nem példátlan, sokszor előfordult a történelemben, hogy valakik, nem tudván, mi került birtokukba, eladásra kínáltak pár igen ritka játékot. Noha a PC-s címek között is találni nehezen beszerezhető darabokat, a gyűjtők álmai szinte egytől-egyig régi konzolos kiadások, melyek valamilyen okból kifolyólag csak korlátozott számban váltak elérhetővé. Jó példa erre a Nintendo World Championships, mely egy amerikai videojáték-versenysorozat részvételi díja volt. Összesen 115 darabot nyomtak belőle -- ebből 90 tradicionális szürke színben került le a gyártósorról, 25 azonban aranyba öntve pompázott. A bajnokság véget ért, a játékosok örültek, a World Championships pedig a megszállott gyűjtők Szent Gráljává vált. Sajnos senki sem tudja, mennyi van belőle meg még, de pár gyűjtő ismert, akiknek szürke és arany kiadásuk is van. Egyikük Pat Contri, alias Pat the NES Punk, a híres amerikai videojáték-tesztelő és gyűjtő. Kevéssé ismert egyébként, hogy a Nintendo '94-ben megismételte a bajnokságot, és az akkor nyomott Nintendo PowerFest '94-es cartridge-ek közül csak kettőről tudunk, ami fennmaradt -- értékük természetesen felbecsülhetetlen.

Persze nemcsak egy különleges alkalomra nyomott játék lehet ritkaság. Előfordul olykor-olykor, hogy egy program sorozatgyártása leáll, és így csak pár elkészített másolat születik. Ezeket a legtöbbször bezúzzák, de olykor megesik, hogy elfelejtődnek valahol. 1991-ben az Active Enterprises nevű kis csapat kiadta az Action 52 című borzalmat. A kazetta 52 játékot tartalmazott 200 dollár fejében, iszonyatosan alacsony minőségben tálalva. Nem egy közülük játszhatatlan volt, nem csoda hát, hogy a vásárlók látni sem akarták a folytatást. Ennek ellenére az Active Enterprises nekilátott a szám szerint 52. játék második részének, ez lett volna a CheetaMen II. A csapat viszont tönkrement, a játék pedig sosem készült el... vagy mégis? Nos, az Active-et láthatóan nem zavarta, hogy a kód egy tragédia (szó szerint nincs kész), mert elkezdték sorozatgyártani a teszteletlen kódhalmazt, csak a csőd miatt a kinyomott 1500 darab cartridge végül a polcok helyett egy ládában kötött ki. 1997-ben valakik ráleltek az érdekes csomagra, és azóta a piacon lévő CheetaMen II az egyik legritkább soha ki nem adott program a világon -- ára  1000 dollár körül mozog.

Egyesek húsz év elteltével befejezik a CheetaMen II-t
 


A konzoloknál maradva, de a Nintendót elhagyva érdemes kitérni az Air Raid című Atari 2600-as játékra is. Ahogy a legtöbb gyűjtői cím, úgy ez sem a minősége miatt vált híressé: egy nagyon együgyű shoot 'em' upról van szó, ami ráadásul bugos is. Az ok, amiért valakik 31 ezer dollárt is fizettek érte, az, hogy egy halva született cég egyetlen kiadott játéka volt, mely egy különleges, kék színű cartridge-ben került árusításra. Sajnos azonban 1982-ben már a levegőben lógott a videojáték-válság, és az Air Raidből alig nyomtak pár darabot.

A program kész legenda lett, 2010-ig azt sem tudták róla, hogy dobozos formában is kapni lehetett. Majd egyszer csak feltűnt az eBayen egy példány, teljes kiszerelésben -- cirka 31.600 dollárt fizettek érte, akkoriban a második legdrágább játékká téve az egész világon.

S hogy elég-e egy játékból keveset nyomni, hogy évekkel később forintba átszámítva milliókat érjen? Nos, ez egy nagyon jó kérdés. Ennyi erővel ugyanis egy rakás gyűjtőknek szánt, félig-meddig limitált kiadással lehet majd több ezer dollárt keresni a jövőben. Holott ez egy játékcégnek sem érdeke, ők ugyanis a használt árukból semmit sem látnak, maximum a szép kerek számokat az eBayen, és a különböző gyűjtői weboldalakon.

Ez a cikk persze még csak bevezetőnek sem volt elég, a játékgyűjtés olyan téma, ami még sok részt követel magának a Retro Guru rovatból. Két hét múlva a világ legritkább PC-s játékait vesszük sorra, újabb elképesztő eladási árakkal és tranzakciókkal.

Addig is szorgos vásárlást kívánunk, és ne feledjétek: ha anyu és apu ki akarja dobni a nagy tesó régi játékait, mindig nézzétek át a dobozt!