Lassan magunk mögött hagyjuk a tavaszt, ami szerencsére elég sűrűre sikerült, ám ennek hátránya, hogy könnyű volt lemaradni néhány ízletes címről, ha nem elég figyelmes az ember -- szerencsére itt vagyunk, és segítünk, hogy semmit se hagyjatok ki. Az e heti listában tehát azokat a játékokat láthatjátok, amiket mindenképpen ki kell próbálnotok.

5. Fahrenheit: Indigo Prophecy Remastered

Kezdjük rögtön egy remake-kel, ami főleg azoknak szól, akiknek annak idején kimaradt volna a Quantic Dream és David Cage munkásságának eme kultikus darabja. A sztori egy Lucas Kane nevű fickó körül bonyolódik, aki egy csendes éjszakán megölt egy ártatlan embert -- persze, ezt ő nem így tervezte, valaki átvette a teste felett az irányítást, játékosokként pedig az lesz a feladatunk, hogy utánajárjunk ennek a rejtélynek, ami mindenféle csavarokkal, érdekes ötletekkel és természetfeletti elemekkel bombáz, és noha a második felére teljesen és menthetetlenül szétesik, bőven tartalmaz eleget ahhoz, hogy jól szórakozzunk.

A Fahrenheit: Indigo Prophecy Remastered sajnos nem a legjobb újrakiadás, sőt igazából csak minimális extrát ad ehhez a 10 éves játékhoz, de ha ezt félretesszük, akkor az elérhető legjobb változatát kapjuk a programnak, ráadásul a budget kategóriában jelent meg, így tényleg semmi okunk nem lehet arra, hogy ne szerezzük be.

4. OlliOlli2: Welcome to Olliwood

Régen kaptunk már egy valamirevaló gördeszkás játékot, hiszen a Skate-sorozatot jegelte a kiadója, Tony Hawk nevével pedig mostanában csak szemetet, vagy legfeljebb közepes alkotásokat kapunk. Minden emberi számítás szerint tehát nincs semmi, de itt jön képbe a Roll7 gárdája, akik tavaly egy egyszerű, de nagyszerű gördeszkás játékkal jelentkeztek, idén pedig elkészítették ennek második részét.

Az OlliOlli2: Welcome to Olliwood az előd alapjaira építkezve új pályákat és kibővített lehetőségeket hoz, alaposan próbára téve az ügyességünket, mindeközben pedig kisebb függőséget alakít ki a minél jobb pontszámok és látványosabb kombók hajszolása. Persze kell némi idő és türelem, míg az ember belejön az analógkarokra szabott irányítás mikéntjébe, de amint ez megvan, onnantól garantáltan a szórakozás.

3. Apotheon

A radar alatt repült, de nálam magasan a tavaszi indie felhozatal legjobb játéka volt az Apotheon, ami az ókori görög mítoszok mintájára egy hőstörténetet mesél el. Ennek középpontjában egy átlagos, de nagyra hivatott halandó áll, ki útra kel, hogy móresre tanítsa az embereket magára hagyó Zeuszt, ezáltal visszaállítsa a világ régi rendjét, mielőtt minden az enyészetté válna.

A játék egy oldalnézetes platformjáték, pontosabban egy metroidvania, amiben nagy és nyitott pályákat kapunk rengeteg felfedezésre váró titkokkal. Ez persze rengeteg járkálás jelent, az ismerős helyek újbóli meglátogatását, de a kifejezetten jól sikerült harcrendszer és a változatos fegyverek, na meg a jó helyszínek örömmé teszik az ellenfelek újbóli lezúzását. Mindennek tetejébe a tálalás egyszerűen csodás, egy ókori vázát megidéző küllemben hódíthatjuk meg az Olimposz csúcsait.

2. Grow Home

Még egy indie játék, ami nem keltett különösebben nagy hullámokat, pedig a Ubisoft áll mögötte. Igen, tudom, a Ubisoft és az indie szó egy mondatban való említése erős képzavar, de ha egyszer így emlegette a sajtó, akkor én is így fogom, és különben is, a Grow Home tényleg egy indie játéknak tűnik, hiszen egy kis csapat, szívből, több tízmillió költségvetés nélkül ültette át a gyakorlatban az egyedi ötletét.

Nem fontos azonban, hogy milyen kategóriába soroljuk a játékot, a lényeg, hogy milyen, erre a kérdésre pedig az a válasz, hogy meglepően jó. A főszereplő itt egy botanikai robot, aminek az a célja, hogy egy varázsnövényt megtalálva biztosítsa bolygójának fennmaradását, amit úgy tehetünk meg, hogy egy óriási és egyre nagyobbra növő fát megmászva keressük a növényt. Ennyi igazából a játék, lényegében csak mászni kell, de higgyétek el, hogy sokkal jobb működés közben, mint leírva, az édes kis robot esetlen mozgása, a bájos hangjai és a nyugalmat árasztó környezet kellemes kikapcsolódás arra a pár órára, amíg tart.

1. White Night

Tavasszal jelent meg az eredeti Resident Evil legújabb újrakiadása, ám nem ez volt az egyetlen horrorjáték, amire érdemes volt odafigyelni. Ez a másik program OSome Studio berkeiben készült White Night, amire az érzésem szerint nem figyeltek fel elegen, pedig egy kifejezetten jól sikerült, hátborzongató történetet kaptunk, ami a nagy elődök nyomdokaiban járva hozza ránk a frászt.

A rettegés helyszíne egy, a Boston belvárostól távol eső, a semmi közepén álló nemesi ház, ahova hősünkkel egy autóbaleset után tántorgunk be segítséget keresve, mit sem sejtve arról, hogy az épület falai között fenekestül felfordul az addig normálisan hitt életünk. A történet szobáról szobára bontakozik ki előttünk, apránként rajzolódik ki a szörnyű igazság, és noha ennek felgöngyölítése a játékmenet szempontjából nem nehéz, sőt egyenesen könnyű, maga a folyamat lebilincselő és kellőképpen nyomasztó élmény az elejétől a végéig. Csak ajánlani tudom!

A kérdés természetesen most sem marad el: szerinted melyik játékot érdemes pótolni a tavaszi felhozatalból? Ha kihagytam valamit, aminek szerinted mindenképpen itt a helye, vagy nálad más a sorrend, akkor ne habozz megosztani ezt velünk! Mindig kíváncsiak vagyunk a véleményedre.

A cikk a szerző, és nem a szerkesztőség egyöntetű véleményét tükrözi.