Az Assassin’s Creed: Unity főszereplője Arno Dorian, egy törzsgyökeres francia úr, aki Versaillesban született egy orgyilkos apa egy szem fiaként. Persze az asszasszinok korán halnak, így Arno is hamarosan nevelőszülőknél találta magát – akik hogy-hogy nem a templomosok klánjának leszármazottai voltak, Arno nevelőapja pedig egyenesen egy templomos nagymester! Hősünk egész gyermekkorában magát hibáztatja apja haláláért, amikor pedig már magabiztosan forgatja a kardot, bosszút esküszik, hogy az asszasszinok új testvériségét életre hívva végleg leszámol a templomosokkal. Ezt a hadjáratát azonban bonyolítja a tény, hogy nevelőszülei is a rosszfiúk sorait erősítik, illetve szerelme, Elise De LaSerre, aki Arno mostohanővéreként – és így szintén templomos sarjként – lelki társa is egyben. Ha pedig mindez ne lenne elég kalamajkaforrás, 1792-ben kitör a Nagy Francia Forradalom, a nemesek hirtelen a nép ellenségévé válnak, Párizs utcáit pedig elönti a kékvér.
Assassin's Creed: Unity
- PC
- XBOX One
- PS4
Játékmenetét tekintve az Assassin’s Creed: Unity egy nyitott világú akció-kalandjáték, amely ezúttal a valósághűen lemodellezett 18. század végi Párizsban játszódik. Főszereplőnk, Arno szabadon sétálgathat a hatalmas újkori metropoliszban, küldetéseket vesz fel, ellenfelekkel és célszemélyekkel számol le, na meg persze megmássza a város olyan kultikus épületeit, mint mondjuk a Notre Dame. Az egyjátékos módban hosszú és izgalmas kaland vár ránk, melynek kimenetelétől az asszasszin klán léte függ. Ugyanakkor az Assassin’s Creed: Unity nem egy magányos élményre szorítkozó program; a játék legnagyobb újítása a négyfős kooperatív mód, melynek köszönhetően akár a barátainkkal együtt is felvehetjük a kesztyűt a világuralomra törő templomosok ellen. A dolgot úgy kell elképzelni, mint a rokon jellegű Watch Dogs multiplayer lehetőségeit: minden játékos a saját Arnóját látja maga előtt, ám amikor „meghívnak” bennünket egy másik játékba, az azt vezénylő gamer számára az orgyilkosok társaságának más-más tagjai lesznek láthatók. Bár a többjátékos mód nem idegen az AC-sorozattól, a kooperáció lehetősége, különösen a sztoriba ágyazott küldetések során, eddig még példátlan volt.
Az Assassin’s Creed: Unity az Assassin’s Creed franchise első olyan tagja, amely (PC-n kívül) kizárólag nyolcadik generációs konzolokra, tehát PS4-re és Xbox One-ra készült. Ennek előnye a kurrens hardvergenerációt kiaknázó grafika megvalósíthatósága: a virtuális Párizs döbbenetesen jól néz ki, a városban pedig nyüzsögnek a lakosok, akik Arnótól és az asszasszin-templomos belháborútól függetlenül is élik világukat. Jönnek-mennek, barátkoznak, vagy épp harcolnak egymással – pont ahogy a valós 18. században történt. Természetesen a széria hagyományaihoz híven a tömeg ezúttal is funkcionális játékelem; a vásári zsivaj tökéletes menedéket biztosít minden menekülő asszasszin számára.
Én még egy ilyen bugos, unfair player ellenes, aljas, szemét játékot még életemben nem éltem. Kezdjük ott hogy: Ki volt ez a karót nyelt mogorva szerencsementes?
SPOILER!!!
Miután apja gyilkosság áldozata lesz, gyámsága alá veszi Francois De La Serre, az ifjú Arno Victor Doriant, aki egyben a játék főszereplője. Mostoha húgával Elise De La Serre-el romantikus kapcsolatot tartanak fenn. Az eleje, még tök érdekes hogy a burzsuj ficsurral össze-vissza mászkálgatunk Versailles-ban. Majd 2-3 küldetéssel később, egy levelet kellene átadnunk mostoha apánknak. aki épp előttünk távozik egy hintóval, de előtte belefutunk egy másikba, amiből történetesen a későbbi templomos nagyvezér száll ki melyről mi még mint sem tudunk. hihi! Miután odaérünk az estélyre ahová a fater is ment Elissel az oldalán. Belógunk és messziről látjuk hogy immár egyedül a fatert leszúrják. Hiába szaladunk oda, a tettesek kereket oldanak, a kiérkező őrök meg némi maflás után bevágnak Bastille-ba. kb 1-2 évet ülünk ott mindeközben felkarol minket egy idegen aki minket magyar forditásban (húgyfazék)nak szólit, mindig (bájos). némi cselvetéssel kiszabadulunk, mivel kitör az 1789-es Francia forradalom és egy kis dutyidili után megszökünk, ami hitugrással végződik, és bejön a főcim. Majd felkarol minket az Aszaszin testvériség, s kiderül hogy mentorunkat, Pierre Bellec-nek hivják. Ennyit előljáróban.
Kezdjük a pozitÍvumokkal (nem sok van sajnos) a grafika még 8 év után is lenyűgöző. A kidolgozottság, az épületek utcák, a belső terek, szobák, lakások, kisebb, nagyobb termek, hihetetlen részletességgel és aprólékossággal, lettek megalkotva. Külön kiemelném a Notre-Dame katedrálist, de bármelyik nevesebb épületetet is ide lehet sorolni. A fény árnyék, effektek is teljesen valós időben zajlanak minden maximumon van az anizotrópikus szűrés, élsimitás, köd effekt, mind parádés. A föld alatti, barlangok, katakombák kidolgozottsága, franciadéban nem különben lehengerlő rendkÍvül részletes grafikai finomhangolások érhetőek el. az audiot sem érheti sok panasz szinte megelevenedik a forradalmi párizs a lázongó néppel, kiabalások, zászlóégetések, kikiáltók, utcai balhék, amit el csak el lehet képzelni. A játék előrehaladtával, pedig egyre csak fokozódik a helyzet. Összefutunk majd Maximillian de Robespierre-el, Florence Nightingal-al, Jivert-felügyelővel, egy bizonyos Vidoq-al, és közös feladatunk lesz, a francia történelem talán legnagyobb alakjával: Bonaparte Napóleonnal is. Sőt még a csodák udvarába is kirándulást tehetünk. EmlÍtést érdemel még a főszereplő de csak egy kicsit, mert azonkÍvül hogy kb olyan mint morgó a Hófehérkéből, Elissel jók kis közös interakcióik vannak. de erről később.
Most a negatÍvumok az oké hogy szép a játék, de bugos mint a rohadás, hiába lett utólag agyon javÍtva. nagyon sokszor át, fel lehet menni olyan felületekre ahova elvileg nem lehetne, és mászik is drága Arnónk, össze-vissza minden rohadt felületre felugrik felkapaszkodik, csak azokon a riherongy ablakokon nem tudja a ványadt valagát áttolni csak sokadjára. s tele van ezzel a játék. felugrik, székre, asztalra, strandokra. Vagy épp másznál le, de ö még mindig kitartóan kapaszkodik s ahelyett hogy leugrana, tovább mászik, ez akkor jó amikor követni kéne valakit, de ő megmakacsolja magát. Meg van egy nagy tér Párizsban ahol félkör alakban magas dÍszfák vannak, gondoltam ráugrom, hisz bárhová felmászik ja mégse, lecsúszik róla, s mivel legalább 3-4 emelet magasak, fele Hp oda gratula a készítőknek. A harcrendszer: Mivel valószínűleg egyesek sokat panaszkodtak hogy túl könnyú a játék nincs benne kihívás, ezért a Ubinál úgy gondolhatták, hogy jól meg nehezítik a fight-ot. Kérem szépen ha felvillan az ellenfeleknél egy sárga jelzés, akkor kell védekezni, de ha túl korán hárítasz bekapod, ha túl későn akkor meg azért. Biztos én is jópárszor elszúrtam, de az biztos hogy nincs jól megírva a reakció idő, mivel nagyon sokszor megszúrnak. mondanom sem kell igazán mulattató, mivel itt akár egyszerre 3-an is rádtámadhatnak. rohadt idegesítő hogy te nyomod a védekezést, a kedves Arnó meg szarik rá, és csak pörgeti a kardot, iszonyatosan sokszor előfordul ez, lehet hogy a drága készítők úgy gondolták: höh nagyjából müködik. Ez utóbbi mondattal az egész játék milyenségét le lehetne írni, de még nem tiportam eléggé. A harcban még az is idegesítő, hogy van olyan ellenfél aki képen kívűl támad, és arra nem tudsz reagálni, csak annyit észlelsz hogy belóg egy kard és megszúrtak (MEGINT) Arról nem is beszélve, hogy az még hagyján hogy a mesterlövészek messziről lőnek rád az benne van, de hogy 2-3 lépés távolságról is lődöznek rád az már tényleg k*****a idegesítő. A küldetések meg hát... menj el A-ból B-be öld meg ezt vagy öld meg azt, néha megvariálják azzal hogy kövesd X-et vagy Y-t. Olyan is van hogy kísérj el valakit valahova, ahol aztán majd menet közben rád támadnak MEGINT. Szerintem az általam legtöbbet vett eszköz a füstbomba volt egy idő után ha 2-nél több enemy jött egyből elhajígáltam. A másik kedvencem amikor a misszió úgy kezdődik kiírja: Ha észrevesznek deszinkronizáció, Adott egy kastély vagy kúria, mondanom sem kell minden 2 méteren dekkol egy őr, vagy fel alá strázsál. Mi legfeljebb a sasszemmel látott helyekre tudunk bebújni. (nem sok van) Most hogy belegondolok, A 4-be is megvolt ez, + még el lehetett bújni a kukoricásba, meg a bokorba, (volt szép számmal) igaz csak ezek mögé tudott el bújni, itt majd minden tárgyhoz hozzá tapadhatunk. Viszont A Unity-be sokkal több az őr. Ja és miért nem tudunk füttyenteni mint a 3-4 Liberationbe, Freedom Cry-ba, meg a Rogue-ba? Legaláb el lehetne csalni néhány őrt. Eddig jobbára csak visszafele fejlődött a játék a grafikát leszámítva. Az igazi pofon akkor ért, amikor megláttam hogy van fejlődési fa meg skillek, Ja olyanok, mint padra leülés, meg függöny mögé bújás, meg szénába ugrás. WTF??? Most komolyan ennél jobb ötletük nem volt hogy olyan kioldható „képességekkel” bombáznak, amik már a 2007-es első rész óta alapvető elemeknek számítanak az Assassin’s Creed szériában? Ja igen miután befogad a testvériség, kinyílik előttünk Párizs, ami egy gyönyörűen lemodellezett város képét tárja elénk. Aha GYALOG. itt ez a marha nagy város és te összevissza rohangálsz mint valami elmeháborodott mert a lusta ***** készítők kispórólták a lovakat, hintókat egyebeket, legalább is közlekedésre időnként felbukkan egy-egy de minek? dísznek. Úgyhogy a játék nagyrésze oda-vissza rohangálással telik meg mire még kioldod az összes fast travel pontot, ki nő a szakállad hát valamivel ki kellett tölteni a játékidőt. csak az a baj hogy nem elég hogy a Black Flag, a Liberation, meg a Freedom Cry kivételével minden korábbi részben volt ló azokban a részekben jól voltak el helyezve a fast travel pontok ezért 250 max 300 méternél szinte soha nem kellett többet, mászkálni. A Unity-ben nem elég hogy kevés a gyors utazási pont, még szarul is vannak elszórva és nagyon sokszor oda visz a fő cél, ami ezektől kívül esik, és megesik hogy akár 6-700 métereket is kell rohangálni. Ebben a részben legalább jóval ritkábban b*******ak ha a tetőn rohangálunk. A tengernyi fölszedhető kokárda, meg több firlefranc ezek fényében már nem érdekelt, még Nostradamus mellékküldetése érdekes lehetett volna, vagy a nyomozós küldetések, de túlságosan sokszor felhúzott, és elveszítettem az érdeklődésemet. Visszatérve Arno és Élise kapcsolatára egy klisés szerelmi sztorinak tűnt de legalább jó volt az interakciójukat nézni. Bár az hogy közös harcuk során a lány gyakran meggondolatlanul magánakciókba kezdett, sötét jövő képet sejtetett.
SPOILER!!!
Ami a végén be is igazolódott az aktuális templomos nagymester elleni harcban aki az Éden kardját, ismertebb nevén az Excaliburt használta ellenünk. Baromi idegesítő volt, mindig lesben kellett támadni rá, mivel úgy szórta a villámokat a karddal, mint bolond a mákot. De nem lehett sokáig egyhelyben kushadni, mert mindig odacsapott le a ménykű ahol mi voltunk. Némi csetepaté után egy lökéshullám elröpíti Arnot némi törmelék kiséretében, Élise odasiet, hogy kiszabadítson minket, de meglátja a hogy a boss a földön kúszik s a kard után nyúl. Bár főhősünk óvva inti hogy előbb őt szabadítsa ki és együtt legyőzik, a lány nem hallgat rá, és egy lassított jelenetben lecsap rá a nagymester nekünk meg kírja hogy merénylet de ez csak mézes madzag nem tudjuk megmenteni, és Élise a szemünk láttára meghal.
SPOILER VÉGE!
Itt nekem végleg betelt a pohár, ha már ennyit kellett kínlódni, szenvedni, monoton, repetitív, missziókkal bajlódni, Akkor legalább kaptunk volna egy rendes lezárást, de nem pofán köptek minket ezzel a szarral. Itt még szót lehetne ejteni a Cooperatív játékról de minek? az is csak azért van hogy legyen még egy ok idegeskedni bugos mondjuk a játék alapból az hiába toldozták, foltozták. itt még rosszabb a helyzet komplett karakterek, mozgás animációk egyszerűen eltűnnek menetközben, meg vagy időre mennek, vagy ne vegyenek észre, de komolyan mondom coop-ban annyi enemy, van egy kúriában, hogy szerintem Párizsban összesen nem volt ennyi ember a XVIII. században. Így a végére egy kis felüdülés, felkutatható a játékban egy kard amit úgy hívnak: Suger Sasmadara egy hosszú évekkel ezelőtt Franciaországban működő rend a Suger Apát hagyta hátra. A játék legjobb fegyvere erősen ajánlott a beszerzése, mert van egy olyan képessége hogy ha rácsapsz egy enemy-re akkor 30% esély hogy vakító fény hasít végig ami hasonlóképp működik mint a fústbomba az egyik legüdítőbb színfolt, a játékban. Nem úgy mint az Excalibur amit a végén megkapunk csak nem lesz semmi képessége, egy közönséges kard. de jól néz ki, Innen gratulálok a francia székhelyű Ubisoft-nak hogy a 1789-es nagy forradalom idején játszódó játékukat, ilyen és ennyi féle módon sikerült ELBASZNI.
Nagy jó indulattal kap tőlem 65%-ot mert néha voltak pillanatai.
DualCore Intel Pentium E5300, 2600 MHz (13 x 200)
4gb Dual DDR2 SDRAM 667mh
ATI Radeon HD 4500 Series (512 MB)
ASRock G31M-GS 800mhz