2007 - a PC, mint játékplatform
2007 több szempontból is mérföldkő lesz, sok-sok esztendő múlva is utalni fogunk rá. Egyrészt - és minden bizonnyal főképpen emiatt - köztudatba égett a Microsoft legújabb operációs rendszere, a Vista, mellette pedig a legújabb DirectX verzió, a 10-es számmal ellátott is debütált a nagyközönség számára tavaly. Bár sokan valamiféle messiásként vártak a legújabb DX-re, azt el kell ismerni, hogy a generációváltás, már ami az asztali számítógépeket illeti, inkább majd a sebességben, a megoldások gyorsulásában fog kiteljesedni, nem pedig a látványban. Nyoma sincs a DX8 után érkező 9-es változat dögös, utánozhatatlan látványvilágának: minden úgy fest, mint előtte, maximum (bár ugye nem ez a hivatalos álláspont) Vistán a zöme vagy nem fut, vagy két giga RAM sem elég neki - többet meg csak nyögvenyelősen kezel az új operációs rendszer. Bár számtalan próbálkozó húzott elő a tarsolyából DX 10-es változatot, illetve a programját "azzá varázsoló" foltot (elég csak az első mohikánra, a Lost Planet PC-s változatára gondolni, de a Microsoft is csak utólag mert kockáztatni a Flight Simulator X-ben, valamint a THQ díjnyertes RTS-tenyészete, a Relic is csak a megjelenés után kockáztatott a Company of Heroesban), ellentétben a DX 9-es korszakkal, nem mondhatnánk, hogy a mutatott képek alapján bárki is sikoltva rohanna a szaküzletekbe egy minden hájjal megkent videokártyáért.
A Microsoft azonban nem csak a Vistával bizonyított tavaly: minden energiát megmozgatva folytatta a "Games for Windows" elképzelését, amely, bár 2006-ban indult, tény, hogy 2007-ben teljesedett ki igazán. Activision, 2K Games, Midway: csak pár név, akik csatlakoztak a szoftveróriás "támasszuk fel a PC-t, mint játékplatformot" elképzeléséhez, ami igen csak korrektre sikerült, elvégre nem nagyon panaszkodhatunk.
Ha már Redmond: az operációs rendszereiről elhíresült vállalat kitett magáért, igazi Xbox - Xbox 360 "system seller" (olyan program, amelyért emberek hajlandóak akár komplett konzolt is venni) áradat volt PC-re: megjelent nyáron a Halo 2, amely mondjuk igen igénytelen egy portolás lett, de legalább végre mi is kalandozhattunk Master Chief elfajzott fantáziájában, debütált a Gears of War, amely legalább annyira és annyi ideig (tíz óra?) szórakoztató, mint az MS játékgépére is volt, de megérkeztek a Pinaták is, hogy a valaha nintendós Rare bebizonyíthassa: még mindig értenek a játékfejlesztéshez. (Az imént felsorolt nagy címek közül egyértelműen ennek örülhetnénk a leginkább - szomorú, hogy úgy látszik, a tesztoszterontól fröcsögő akcióorgiák elhomályosítják az utóbbi pár év legjobb üzleti-stratégiai játékát.)
2007 magyar szemmel
Az elmúlt esztendő számtalan értelemben mérföldkő is volt, már ami a magyar, illetve lokalizált ("magyarított") játékokat jelenti. Sajnos, főképp a szinkronokról, illetve a feliratokról kell szót ejtenünk: a honi játékfejlesztés legnagyobb mohikánja, a Digital Reality tavaly szinte egész évben nem hallatott magáról (címeikről nincsenek képek, a stúdió emberei nem nagyon nyilatkoznak sehol), de a többi fejlesztőnk is igencsak csendben van mostanában. Reméljük, idén majd máshogy lesz - azonban panaszra nincsen okunk, hiszen folytatódott a honosított játékok áradata. Amiről idén is érdemes megemlékezni, az a FIFA: bár a program grafikus motorját a 2001-es változat óta ránézésre nem nagyon fejlesztették, mi mégsem panaszkodhatunk: Faragó Ricsi és Hajdú B. István kommentárjának hála a játék nagyobb élmény, mint valaha volt, a tavalyi évben is kitettek magukért a fiúk.
Az EA tehát dübörgött, amit a Harry Potter legújabb része tudatosíthatott mindenkiben. Bár a film csak a könyv ismerőinek nyújthatott szerény kikapcsolódást (kivágtak, csonkoltak és értelmetlenné tettek számtalan fontos és izgalmas momentumot), az EA-t nem lehet, és nem is szabad hibáztatni: a Főnix Rendje ugyanis magyar szinkronnal, a film magyar hangjaival (illetve melléjük felbérelt sztárokkal) dübörgött le a gyártósorról. A sorozathoz képest lenyűgöző grafikával, tényleg izgalmas játékmenettel és lebilincselően a könyvhez hű szövegekkel debütáló akció-kaland ráadásul méltatlanul lett elfelejtve itthon: hiába ugyanis a szinkron, a megjelenés után egy-két hónappal (pláne mostanában) már a kutyának nem rémlik fel, pedig lenne miért: ellentétben egy másik próbálkozással, a Főnix Rendje ugyanis nem csak a hangjaiban volt profi. Elgépeléseknek, félrecsúszó hangoknak nyoma sem volt benne, a film rajongói pedig elégtétellel nyugtázhatták a feltűnő ismerősöket.
A Microsoft-tól talán már nem is várhatunk mást, mint lokalizált cuccokat (Gears of War, AoE III: Asian Dynasties...), azonban tavaly egyértelműen a CD Projekt vitte a pálmát: igen, a The Witcher szinkronjáról kell most szót ejtenem. Hihetetlen, de igaz, hogy egy cég felvállalta: a minimálfeliratok (őszintén szólva mit kell érteni a Gears of Warban, illetve mennyire volt a játékélményhez kapcsolható Faragó Ricsiék remek ámokfutása?) korában egy több tíz játékórát átölelő szerepjátékhoz biztosít szinkront. A fiúk-lányok ráadásul nem aprózták el: az ország legnagyobb szabású szinkronjába bekapcsolódtak korunk legnagyobb színészei is: Vass Gábor (korábban az HBO mozicsatorna állandó "speaker voice"-a) gonoszul varázsol, Csík Csaba Krisztián (a Szökés Sucréja) kegyetlenül hidegvérű, Csőre Gábor (a South Park magyar Cartmanje) pedig behízeleg, miközben a közel sem hibátlan, de élményszámba menő szövegek dübörögnek a fülünkbe. "Anyád törpékkel hált" - teszik hozzá egy kocsmában, amely után egyértelmű, hogy sajnos a cenzúrázott angol verzióból készült a honosítás, de még így se nagyon panaszkodhatunk.
2007 Bagolyszemmel
Végül, de nem utolsósorban, bár szinte biztos, hogy online is nyújtunk majd nektek szavazást, illetve a lap oldalain is lesz még évértékelő, feltétlenül fontos kiemelnem azokat (hiszen egoista vagyok, megmondtátok már többször is), amelyek miatt az én 2007-es esztendőm élményszámba ment a PC-hez fűződő játékokkal kapcsolatban.
A Supreme Commander februárban debütált: Chris Taylor munkája sokunknak jelentett számtalan dorgálást a főnökségtől. Bár a cucc sokkal inkább arcade, mint az általam kevésbé kedvelt nagy előd, a Total Annihilation, a gépek rideg világa, a számtalan kombinációs lehetőség engem is elvarázsolt, még akkor is, ha a 64 bites, lassan hároméves AMD processzorom időnként megnyikkanni sem tudott alatta. Azóta megjelent egy kiegészítő lemez is, ami úgyszintén nem vallott kudarcot!
Bár MMORPG-fronton továbbra is megkerülhetetlen tényező a World of WarCraft, a tavalyi év egyetlen épkézláb konkurenciáját nem szabad elfelejteni: a J.R.R. Tolkien hihetetlenül megmunkált világán játszódó The Lord of the Rings Online: Shadows of Angmar egyrészt sok tízezer ember számára jelentett megfelelő "menekülőutat" a Blizzard mára már
kissé elavult (és megkockáztatom, talán meg is unható) klasszikusából, másrészt pedig legalább ennyi "MMORPG-szüzet" vezetett rá a szociális élet elhagyására, illetve a munka elhanyagolására irányuló remek útra. Hobbitként felfedezni a Megyét, tündeként bejárni Völgyzugolyt, mindezt úgy, hogy közben a Tolkien-mitológia sem szenved Battle for Middle-Earth kaliberű csorbákat: ez nagyobb dolog volt, mint bármi, amit feltételeztünk volna a Turbine-ról (a D&D Online középszerű adaptálását végző vállalat). Nálam feltétlenül az év játéka - mellékinformáció csupán, hogy az előzetest követően (amelyet én követtem el a Guru hasábjain) karácsonyra végre megkaptam kedvesemtől a teljes változatot, szóval bármikor felbukkanhatok szőröstalpú hobbitként valamelyik szerveren.
A Flagship (első) fejlesztése, a Hellgate: London megosztotta a közönséget és a szaksajtót - én azonban most csak egy "natúr" vásárlóként írom ezeket a sorokat, így kijelenthetem: számomra az elmúlt esztendő egyértelműen legnagyobb dobásai közé sorolható a cucc. A Diablo legszebb időit idéző hack 'n' slashben a pokoli megszállás alatt álló Londont kellett megtisztítani a söpredéktől, a változatos kasztoknak hála pedig még most (lassan fél évvel a megjelenés) után sem vagyok képes megunni, bár fizetni a multiért eddig egy árva petákot sem fizettem, és a LOTR tükrében ezt nem is tervezem bevezetni.
Ha már nyár, akkor feltétlenül fel kell emlegetni a fürdést. Ki ne merült volna alá a tengerbe, hogy aztán plazmidokkal felfegyverkezve rendet vágjon a víz alatti utópia, Rapture világában? A volt Irrational Games fejlesztése "sajnos" nem idézte fel a System Shock második részének néhol már játszhatatlan rettegést keltő pillanatait (mai napig sok százezren vagyunk, akik sikoltva menekülünk az ellenkező irányba, ha egy apró majmot pillantunk meg valamilyen nyílt téren), cserébe a legjobb lináris FPS-t kaptuk meg, amely a Half-Life második része óta megjelent a PC-s piacon. A lebilincselő történet, a döbbenetes grafikai megjelenítés, és a hihetetlenül egyedi játékvilág az utolsó pillanatáig szórakoztató volt - kicsit szomorú vagyok hát, hogy az erőtlen főnökharc megfosztott a valódi megtorlás élvezetétől, de cserébe a pozitív befejezés azt hiszem, örökre emlékezetes marad - nem is tudnék más programot említeni, ahol számomra eltört a mécses.
Ha pedig zsenialitás és elképesztő kalandok, meg kell emlékezni a már lassan (a statisztika szerint) nálam 200 játékóránál tartó Orange Box "mellékesről", a Team Fortress második részéről. A program számomra minden idők legstílusosabb online akciójátéka, és, mint az kiderült, talán az első lesz, amely ]{redenc apánkat is meggyőzi: van értelme interneten is szórakozni. A gyönyörűséges grafika, a stílusos beszólások, és a tényleg "vérre menő" taktikai csatározások számomra minden bizonnyal idén is számtalan óra elejéig jelentenek majd menedéket korunk csodái között - a Valve pedig bebizonyította, hogy a sok ötlettelen klón közé be lehet ékelni egy már-már elfeledett klasszikus remek folytatását is. A Kansasból szökött mérnök beszólásai, a német felcser fellengzős stílusa, és az amerikai nehézfiú csatakiáltásai hosszú-hosszú évekig fognak még visszhangzani az interneten, és van egy olyan érzésem, hogy pár esztendő múlva, amikor korunk termésének zömét már ellepte a feledés homálya, még akkor is sokan fogunk felcsatlakozni egy-egy csata elejéig. Remélem, idén a szerkesztőségünk többi tagját is be tudjuk sorozni, hogy egy-egy "Guru kontra mindenki" meccsben bebizonyítsuk: nálunk nem csak a Halo 3 számít az FPS-ek Mekkájának....
A többiekről már csak egy bekezdés elejéig emlékeznék meg: a Stranglehold, bár borzalmas minőségű portolás volt, mégis imádtam minden percét (azt a kemény 480-at, amíg végigjátszottam), a Jericho, bár játékmenetében csalódást okozott számomra, grafikai megjelenítése és zenei aláfestése örökre emlék marad, de a Kane & Lynch egyértelmű filmes utalásai, a Civilization negyedik részének küldetéslemeze, illetve a Witcher sem fog egyhamar elfelejtődni. A Főnix Rendje utánozhatatlan "borzongató" (a könyvből ismerős) pillanatai, a The Settlers lebilincselő momentumai, és a Viva Pinata windowsos változatának élménye sem olyan, amit az ember félvállról venne: sokáig fogok rájuk már-már nosztalgiával gondolni, ahogy a Supreme Commander: Forged Alliance küldetéslemezre is.
Azonban a tavalyi év sem csak a minőségi terméséről volt híres, ezt még az olyan nagy múltú kiadók is bebizonyították, mint a Lucas Arts. Az évek óta döglődő tycoonpiacra a csillagok háborújás brigád egy rém gyenge vidámparkszimulátorral próbált meg visszatérni (ez volt a Thrillville: Off the Rails), amelyet kipróbálása után ma
ximum egy dolog miatt tudok éltetni: hamar el lehet felejteni. A Halo második része is egy ízléstelen vicc volt a Microsofttól: amikor PC-re megjelent, Xbox 360-on már a harmadik rész debütált, az igénytelen portolás pedig nem tudta elfelejteni az amúgy is igénytelen, és elavult belbecset: a játék talán pár éve még nagy dobás volt Xboxon, de ebben a minőségében NEM szabadott volna PC-re kiadni. Ahogy az Empire Earth zseniális első része után debütáló harmadik részt sem: a játék minden erejét elvesztette a nagy durranás első felvonás után, azt követően pedig igénytelen, fél karú, és elmaradozott RTS-ként csillogott az amúgy is duzzadt piacon. Végül, bár ezért majd kapok egy korrekt kis lincselést, számomra a Crysis "csalódás" volt, bár bevallom, a technikai demonstrációnak való FarCry után nem is vártam tőle túl sokat. A gigantikus gépigényű, optimalizálatlan technikai szörnyszülött Jedi Knight 2-es élményeket nyújt a dzsungelbe ültetve, mindezt innovációként hirdetve: ugorhatsz nagyokat, láthatatlanná válhatsz, és ölhetsz az erővel... bocsánat, a nanoruhával, mindezt fénykard és erővillámok nélkül: köszönöm, de nem kérem...
Az idei esztendő
2008 több szempontból is vízválasztó lesz, és szomorú módon a PC itt és most tényleg csak másodhegedűs lehet, már ami az érdekességeket illeti. A PlayStation 3 lassan, szenvedve, de úgy látszik, végre talpra áll, miközben az Xbox 360 megerősített marketinggel és tonnányi játékkal próbál meg a vásárlók felé kezdeményezni. Kíváncsi leszek, milyen eredménnyel zárul a 2007-ben egyértelműen a Microsoft javára eldőlő konzolháború, hiszen a Sony valószínűleg nem hagyja annyiban a "trónfosztást", de annyit már most kijelenthetünk: nem vették olyan simán az akadályokat, ahogyan azt ők elképzelték.
Most, hogy egy kicsit elkalandoztam, vissza a "jövőbe", hiszen érkezik pár minden hájjal megkent játék, amelyet sokan nagyon izgatottan várunk. Először is a Bethesda bebizonyíthatja, hogy a jelenkor követelményeinek megfelelően is tud Falloutot készíteni, mert év végén érkezik majd a posztapokaliptikus szerepjáték legújabb felvonása, amelyet többek között Bate szerkesztőnk is izgatottan vár. Alan Wake, a Max Payne alkotóinak thrillere is debütál idén, már, ha lehet hinni a pletykáknak, hiszen a projekt körül most nagyon nagy a csend... de ha már Max Payne, elvileg idén harangozzák be az új gárdánál születő harmadik részt, amely, reméljük, méltó lesz minden idők két legjobb akciójátékának folytatásához. Ha pedig folytatás, személy szerint én izgatottan várom a Train Simulator második részét is, az elsővel ugyanis a mai napig képes vagyok pár órát elzötykölődni, mert a hangulata képes elvinni a hátán a dolgot - de tűkön ülök, ha arra gondolok, idén talán végre Duke Nukem is visszatér a palettára. Aggódni tehát nincs okunk: 2008-ban is fürdeni fogunk a nagy címekben, ha bár RPG-ből egyelőre úgy látszik, a Fallouton kívül nem túl sok babér terem majd. Engedjétek meg, hogy az egész online szerkesztőség nevében megkésve bár, de törve nem boldog, remek játékokban gazdag új esztendőt kívánjak mindenkinek! 
