Amikor a Sucker Punch bejelentette, hogy a Ghost of Tsushima örökségét egy Atsu nevű ronin viszi tovább a Yotei-hegy lábánál, az internet egy része nem a látványtól, hanem a dühtől izzott fel. A már jól megszokott recept került elő ismét, miszerint egy női főhőst kapunk, egy jó adag történelmi hűséggel nyakon öntve (ami valójában csak kifogás a kirekesztésre), ami persze egy hangos kisebbséget is felébresztett, akik bojkottal fenyegettek. Sokan azt hitték, a Ghost of Yotei egy politikai csatatér lesz, ahol a játékélmény sajnos csak másodlagos marad.
Aztán eljött 2025, és a valóság úgy rúgta rá az ajtót a károgókra, hogy a por is csak percekkel később szállt le. Ez a játék azon túl, hogy egy technikai erődemonstrációnak is betudható, hiszen szépen kihajtotta a PS5-öt, méghozzá lenyűgöző látványvilággal, kulturálisan is egy komoly választ adott a kétkedőknek. A középpontban pedig most nem egy fiktív harcos áll, hanem Erika Ishii, aki genderfluid és queer identitásával pont az a hang lett, amire a modern Japánnak – és a globális gamer közösségnek – szüksége volt. Ez a történet arról szól, hogyan válik egy videójáték a társadalmi változás katalizátorává, és miért érdemes komolyan venni azt a mondatot, hogy a játék mindenkié.
