Legyünk magunkhoz őszinték, Griffin Dunne 1998-as rendezése, az Átkozott boszorkák nem egy jó film, legalábbis objektíven nézve nem igazán. A történet bárgyú, a férfi karakterek egydimenziósak és fenn lehet akadni a logikátlanságokon is, ha nagyon akarunk. Másrészről a Kidman-Bullock páros jól működik, a filmnek pedig van egy nagyon sajátos hangulata, amit kár lenne eltagadni tőle, ám ezek sem mentették meg attól, hogy csúnyán elhasaljon a kasszáknál - és még a kritikusok is szétszedték, a 30 százalékos Rotten Tomatoes-eredmény például elég beszédes.
Már akit érdekel egyáltalán az újságírók meglátása egy ennyire '90-es évekbeli film esetében, amit nem azért szeretünk, mert hibátlan, hanem azért, mert valamilyen. Egy massachusettsi kisvárosban járunk, ahol a kotnyeles városlakók, különösképp az unatkozó háziasszonyok ferde szemmel nézegetik a gyönyörű Owens-nővéreket, a kacér Gilliant (őt játssza Nicole Kidman) és a jóval megfontoltabb Sallyt (őt pedig Sandra Bullock), akik csodabogár nagynénjeikkel élnek együtt, akik bizony boszorkányok. Ám nemcsak a nagynénik boszorkányok, de a lányok is, és még egy közös családi átokról is suttognak velük kapcsolatban: bármely férfi, aki őszintén beleszeret egy Owens-nőbe, az hamarosan kínok kínjai között fog meghalni.
A megkésett folytatásban sok-sok évet repülünk (seprűvel) előre, Sally lánygyerekei már felnőttek, az átok azonban átok marad, akárhány év is teljen el. Ebből rögtön kiderül az is, hogy hiába hitték az Owens-nővérek az első film végén, hogy megtört az évszázados rontás, Sally második férje, akit az eredetiben Aidan Quinn alakított, csak néhány évig maradt életben, ami a nő számára az utolsó csepp volt a pohárba. Amellett, hogy újfent felhagy a mágia gyakorlásával, egy bűbáj segítségével még ki is törli lányai, Kylie (a csókfülkés Joey King) és Antonia (a trónokharcás Maisie Williams) emlékeiből a mágiát, mielőtt még ők is halálra szeretnének valakit. Persze van némi logikátlanság abban, hogy Sally miért gondolja úgy, hogy a tudatlanság majd megóvja a lányokat az átoktól, Kylie végül szerelmes lesz, a nagy titok pedig hamar kiderül - pláne, miután a fiút elüti egy autó és kómába esik.
A lány végül a saját szakállára nyomozni kezd, hogy megmentse szerelmét, a szálak pedig egy gyanús, fekete mágiával teli könyvhöz vezetnek. Nem sokkal később felbukkan még egy rejtélyes és nem mellesleg roppant sármos boszorkánymester is (Lee Pace alakításában), akit az idősebb Owens-nővérek keresnek fel nagynénjük tanácsára, hogy a segítségét kérjék az ügyben. Közben pedig Sally újfent szerelembe esik.
Ami jó:
- Nicole Kidman és Sandra Bullock között még mindig nagyon jó a kémia, az Owens-nővérek pedig a maguk kusza, neurotikus módjukon középkorú formájukban is szerethetők.
- Alaposan megtömték a folytatást az első filmet idéző kikacsintásokkal, és bár tudom, hogy ez olcsó húzás, azért jólesik az ember lelkének. Van itt magát kavargató kávé, Jimmy Angelov emlegetése, az ikonikus Coconut-dal és természetesen éjféli Margarita is, még ha ezúttal nem is tequila kerül bele.
- Bár a film sokkal többet humorizál, mint amennyi jól állna neki, vak tyúk is talál szemet alapon akadnak benne vicces részek.
- Az Átkozott boszorkák 2. olykor már-már coelhoi bölcsességekkel próbálja fárasztani a nézőt, a gyásszal meglepően sokat foglalkozik, és e kapcsán meg-megütheti a fülünket néhány szívhez szóló gondolat.
Ami nem jó:
- Bár az első film forgatókönyvével is akadtak gondok, a második nemhogy megpróbált volna javítani az első hibáin, de még rá is tett egy lapáttal. Nemcsak azzal van a gond, hogy az egész valahogy nem túl kiforrott, de a közel 130 perces játékidő is messze túl sok ehhez a sztorihoz. Nem véletlen, hogy az 1998-as film csak 106 perces volt, és olykor még azt is hosszúnak éreztük.
- Ám még ennél is nagyobb probléma az ízlés. Míg az első rész egy furcsa, romantikus, picit komikus és picit sötét feminista film volt, és ez a keverék nagyon jól állt neki, addig a második résznek tömeggyártott szaga van túl sok poénnal, túl sok önismétléssel és túl sok mágiával.
- Apropó, mágia. Az első film földhözragadt, kézzelfogható praktikái helyett most egy jó nagy adag CGI-varázst kapunk, ami olykor gagyi, de ha még jól is néz ki, akkor is idegen az eredetitől.
- És az a színvilág sem az igazi. A korábbi meleg, kicsit giccses őszi melankóliát egy jóval erősebb megvilágítás váltja fel, és nem, ennek a világnak nem kellene világosabbnak lennie.
- Az Átkozott boszorkák 2. szereti túltolni a dolgokat, nem kicsit, nagyon. Egyszer vagy esetleg még kétszer jó poén, hogy Gillian indokolatlanul méretes bőröndökkel indul útnak Angliába, de amikor a film nagy részében gyakorlatilag azt nézhetjük, ahogy az Owens-csajok a bőröndökkel szerencsétlenkednek, az már fárasztó és nem vicces.
- Bár az eredeti karakterek működnek - és fogjuk rá, hogy még az ikonikus nagynénik is -, a két fiatal lány nem kap elég erős karaktert, ami nagy hiba, mert Sally és Gillian az elejétől kezdve jól megírt boszorkányfigurák. Joey King Kylie-ját talán még meg lehetne bocsátani, de Maisie Williams mégis mi a fenét keresett ebben a filmben? Annyi derül ki róla, hogy Sally kiköpött mása, aki ledoktorált (vagy majd hamarosan fog), de ezen kívül semmit nem oszt, nem szoroz a történetben.
- Bár az 59 éves Nicole Kidman és 62 éves Sandra Bullock kétségkívül pazarul néznek ki, utóbbinak nem igazán van mimikája, ami elég problémás az érzelmes (klisés?) jeleneteknél, amiből egyébként bőven akad a filmben.
Akasszuk vagy ne akasszuk?
Amit egy '90-es évekbeli filmnek megbocsátunk, azt egy mainak már nem biztos, ám nem csak azzal van a gond, hogy a folytatás nem próbálja meg kijavítani az első rész hibáit, annál sokkal lényegesebb, hogy még a varázs is elveszik közben. Pedig két marokkal szórják ránk, sokkal erőszakosabban és direktebben, mint ahogy azt az első fim tette, és ez bizony baj, nagy baj. Meggyőződésem ugyanis pont az ízléses atmoszféra volt az, ami annak idején az Alice Hoffman regényét adaptáló romantikus fantasyt kultikussá tette - igen, bizony az eredeti Átkozott boszorkák könyves alappal rendelkezik. Volt egy sajátos, nehezen megfogható hangulata, ami akkor is működött, amikor a történet éppen a béka segge alatt járt. Most a béka segge alatt is járunk, és még a varázslatot is nagyítóval kell keresni.
Borítókép forrása: Warner Bros.
