Alapvetően azért játszunk, hogy szórakozzunk, hogy egy kicsit kikapcsolódjunk egy fárasztó nap után -- ám az is igaz, hogy a játékoknak köszönhetően egy másik világban olyan szerepet ölthetünk magunkra, amilyenre egyébként nem lenne lehetőségünk. Közülünk senkinek sem adatik meg az, hogy egy felkelést vezetve megmentse a világot, vagy egy ősi gonoszt állítson meg, esetleg felfedezzen eddig ismeretlen galaxisokat. Ezek csak a játékokban valósulhatnak meg, s annál jobb egy játék, minél részletesebb, minél hihetőbb az a világ, amiben helyet kapott, hiszen így könnyebben el tudunk merülni abban -- ha pedig még a történet is jó, akkor nagyobb elánnal végezzük a feladatunkat. Lássuk hát az öt legérdekesebb játékvilágot!

5. THE LEGACY OF KAIN

Nagyon tudok haragudni az Alkonyat-szériára, de nem a karakterek vagy a történet miatt, azok ugyanis hidegen hagynak, hanem az piszkálja a csőrömet, hogy kispadra ültették az igazi vámpírokat, az egyik legrégebbi gonosz teremtményeket. Stephenie Meyer miatt a flitterszerűen csillogó bőr lett a vérszívók ismertetőjegye, pedig pár évvel ezelőtt még nagyon is jó filmeket, sorozatokat és játékokat lehetett ebből a témából kihozni, anélkül, hogy sulykolni kellene: nem, a vérszívóink nem csillognak az erdőben.

Az egyik mostanra szinte teljesen elfeledett sorozat a Legacy of Kain, melynek legutolsó része 2004-ben került a boltokba. A PC-re és konzolokra megjelent Defiance a kamerakezelés miatt nem vált a sorozat legjobb részévé, de tovább mélyítette a játék univerzumát, ami az egyik legjobb ebben a témában, s nem is véletlenül, hiszen több játékon át felépített, gazdag helyszínről van szó.

Az ősöreg kliséket megkerülne itt nem a ködös Londonban vagy a 1800-as évek Amerikájában élő, arisztokrata vérszívók tizedelik a lakosságot, miközben Van Helsing lohol a nyakunkban. Itt egy külön birodalmat, Nosgothot ismerhettünk meg, ami ugyan nyomokban tartalmaz kisebb elemeket a jól ismert vámpírmítoszokból, de ezek csak a felismerhetőség miatt kellettek. Javarészt egy egyedi és nagyon érdekes világot alkotott a Crystal Dynamics, aminek részletes történelme, nagy hősei, emberfeletti lényei, legendái, valamint jövendölései vannak, s noha néha kicsit zavarossá válik a dolog (különösen az időutazás környékén), s így el lehet veszni a különböző frakciók érdekhálói között, de ha odafigyel az ember, beszippantja a gótikus jellegű univerzum és annak megannyi karaktere.

Február elején a Superannuation felfedezett egy doménregisztrációt a játékkal kapcsolatban, életben tartva a reményt egy folytatásra.

4. BIOSHOCK

Ken Levine és csapata nagyon ért ahhoz, hogy megteremtse a kiváló atmoszférát. Ez a tehetségük már a korábbi játékaikban is tetten érhető volt, de leginkább a BioShock az, ami sokunknak eszébe juthat -- már csak azért is, mert most jelent meg a franchise harmadik része. Ez persze inkább szellemi folytatás, mint az események igazi továbbgördítése, de a jelen cikk témája szempontjából fontos elemek, konkrétan a stílusjegyek továbbra is megvannak.

A közös nevező a két Irrational-féle BioShockban az, hogy egy magasztos ötlet teljes kudarcba fulladását láthatjuk. Rapture-ban Andrew Ryan egy tökéletes társadalmat szeretett volna kiépíteni, ahol ugyebár sem királyok, sem pedig istenek nem gátolják meg az éles elméket abban, hogy alkossanak, ám az ember ilyen utópisztikus körülmények között is ki tud fordulni magából, átvitt és szószerinti értelemben véve is szörnnyé válva. Columbia ehhez hasonlóan egy nagy ötlet és egy még nagyobb elme szüleménye, a hajtóerő azonban itt a patriotizmus, ám annak egy teljesen elvakult változata, ami végül a gyönyörű, technikailag is lenyűgöző város vesztét okozta, ráadásul ezúttal a szemünk láttára.

A BioShock-játékok nem kéri azt tőlünk, hogy higgyük el egy víz alatti vagy a felhők felett szárnyaló város létezését egy olyan korban, ahol még a mikrohullámú sütő vagy a mobiltelefon is vad lázálomnak tűnt. Mindez csak egy nagyon érdekes körítés, kicsit sarkítva egy kellék, de nagyon jó kellék, ami a történettel együtt egy remek, egymást kiegészítő élményt nyújt azoknak, akik veszik a fáradságot és megismerik a fejlesztők fáradtságos munkája árán elkészült helyszínt, s nem csak lövöldözni jöttek.

Andrew Ryan kis csalással Ayn Rand anagrammája, aki a Veszett világ (Atlas Shrugged) című könyvet írta, mely az eredeti BioShock egyik inspirációja volt. 

3. THE ELDER SCROLLS

Mostanában kifejezetten jó az Elder Scrolls-széria rajongójának lenni, hiszen 2011-ben megjelent a régóta várt ötödik rész, valamikor pedig idén érkezik az MMOG, ami az eddig látottak alapján egyáltalán nem tűnik csapnivalónak, még ha a keményvonalas tábornak barátkoznia is kell a gondolattal, miszerint lesz egy multiplayer élményre kihegyezett új játék.

Persze egyáltalán nem meglepő, hogy rendszeresen újabb és újabb részekkel jelentkezik a Bethesda, hiszen nagyon sokan szeretik Tamrielt, ami annak köszönhető, hogy kevés olyan világ van, amit ennyire részletesen sikerült volna kidolgozni. Igaz ugyan, hogy több játék és egyéb, mellékes anyag kellett ahhoz, hogy a készítők kellően elmélyítsék az univerzumot, ám ez mit sem von le az értékéből -- kis túlzással az évek során Gyűrűk ura-szintre sikerült emelni mindezt.

Oldalakon keresztül lehetne írni arról, hogy mit érdemes tudni egy zöldfülűnek a sorozat világáról, de most inkább maradjunk annyiban, hogy aki egy varázslatos lényekkel teli, komplex, nagyon messzire visszanyúló történelemmel bíró világra, és érdekes fajok még érdekesebb viszályaira kíváncsi, annak fokozottan ajánlatos elmerülni ebben a birodalomban -- garantáltan nem fog csalódni.

Úgy tűnik, hogy az Elder Scrolls Online-ban Tamriel teljes világát bejárhatjuk; ilyet az 1994-es The Elder Scrolls: Arena óta nem tehettünk.

2. HALF-LIFE

A Valve fejlesztőinek a Half-Life sorozattal sikerült egy többnyire reális világot készíteniük, ahol az akció közben nem nagyon vakarjuk a fejünket azon, hogy jobbra óriási, három lábon járkáló robotok, balra pedig egzotikus fegyvereket szorongató idegen lények várnak minket. Az egész egy bizonyos szintig hihető, hiszen a különböző elemek, karakterek és helyszínek a felállított logika mentén megférnek egymás mellett -- a történet teljességéhez azonban hozzátartozik az, hogy egy icipicit azért félre kell tenni az agyunkat, mint egyébként minden más játék esetében.

Már az alapfelütésnél is rezeg egy kicsit a léc, hiszen finoman szólva irreálisnak hatnak egy mindent legyőző tudós kalandjai, de ne felejtsük el, hogy egy idealizált helyzetről van szó, ahol a normál esetben az idegenek legyőzésére tejesen alkalmatlan Gordon Freeman a lehetetlen szituáció közepette megtalálja magában az erőt ahhoz, hogy véghezvigyen hihetetlen tetteket -- eme belső mozgatórugó pedig természetesen mi magunk vagyunk. A hős tudós gyakorlatilag a játékos, aki első kézből, Gordonnal együtt ismeri meg a kalandjai helyszínéül szolgáló világot, így a történet eseteges furcsaságai nem tudnak kizökkenteni minket az elénk táruló helyszín csodálatából, hiszen teljesen a részei vagyunk.

Azt hiszem, azzal nem vagyok egyedül, hogy amikor először kiléptem City 17 utcáira, borsózott a hátam a távolból vészjóslóan figyelő torony láttán, vagy csodálkoztam rá a Black Mesa kutatóintézet nyüzsgő életére, hogy aztán lássam romba dőlni az egészet. De említhetném még Ravenholmot, a White Forestet vagy a Xent, ugyanis mind-mind olyan helyszín, amelyek a hibáik ellenére is velünk maradtak, egy olyan világban, ami egyszerre idegen, de mégis nagyon ismerős -- pont annyira, hogy be tudjon szippantani.

Pontos helyszínt nem tudunk, de valahol Kelet-Európában található City 17. Az eredeti neve a hét órás háború előtt Birkutgrad volt.

1. MASS EFFECT

Lehet mondani azt, hogy a sorozat harmadik része tönkrevágta a történetet, meg azt, hogy valójában semmi értelme nem volt az utolsó jeleneteknek, ám bármennyi vélt vagy valós problémája is van befejezésnek (szerintem korántsem érdemelt meg ekkora felhajtást), az az állítás továbbra is tartja magát, hogy a BioWare által megteremtett univerzum egy stabil és lenyűgöző helyszín.

Sci-fi rajongók ritkán találkozhatnak egy ilyen részletesen és gazdagon kidolgozott világgal, amiben az ember el tud veszi. A valódi alapokon nyugvó, de fiktív galaxist a sok millió éves fennállása során háborúk sokaságai tépázták meg, melyek rendkívül gazdag történelmet rejtenek magukban. Ezen felül a csillagok közt élő fajok legtöbbször gyökeresen eltérnek egymástól, elsősorban a kultúra szempontjából, ami tovább színesíti a helyszínt. És akkor még nem is említettem a nagy események között és alatt zajló személyes történeteket, melyek már csak a habot jelentik a tortán.

Sajnos most egy jó pár évig várnunk kell arra, hogy egy új Mass Effect jelenjen meg, ám a jó hír az, hogy ezúttal a csapatnak nem kell az előző részek stílusához görcsösen tartania magát. Jöhet például egy stratégiai játék, amiben az emberiséget vezetjük előre a marsi leletek megtalálása után, vagy egy űrszimulátor a quarianokkalaz  anyabolygójuk eleste után, vagy bármi más. A lehetőségek szinte végtelenek, csak élni kell velük, ugyanis a Mass Effect-univerzum a történet és a játékmenet szempontjából is egy óriási, kiaknázatlan terület, amihez hasonló csak nagyon kevés van a játékiparban.

Az SSV Normandy megtervezése során a BioWare a deltaszárnyú vadászgépeket és a Concorde szuperszonikus utasszállítót vette példának.

Ezek voltak az én kedvenceim, de biztos vagyok benne, hogy nektek részben vagy egészében más a véleményetek. Azt kérem tehát tőletek, hogy soroljátok fel ti is a kedvenceiteket, vagy egyszerűen mondjátok meg, hogy melyik világ áll hozzátok a legközelebb. Természetesen azt is szívesen fogadom, ha meg is indokoljátok miért lopta be magát valamelyik helyszín a szívetekbe. Várom a kommenteket!