Van valami különösen izgalmas abban, amikor egy játékot olyan emberek fejlesztenek, akik már bizonyítottak a műfajban. Ilyenkor állíthatunk referenciát és elvárásokat, tudjuk, hogy mire képes a csapat és lehetnek elképzeléseink arról is, hogy milyen irányban zajlik majd a fejlesztés. A Blue Dot Games neve – habár önmagában nem mondhat sokat bárkinek – a taktikai lövöldözős játékok rajongói körében hangzik el egyre többször és többször, hiszen a Tripwire Interactive-ból kivált csapat tagjai korábban olyan elismert alkotásokon dolgoztak, mint a Red Orchestra-széria és a Rising Storm, amelyek éveken át meghatározó referenciák voltak a realisztikus, csapatmunkára épülő FPS-ek terén.
2023-ban a stúdió megvásárolta az akkor már javában készülő '83 jogait, miután az eredeti fejlesztő, az Antimatter Games bezárta kapuit, majd alapjaiban újragondolta a projektet. A várakozás hosszú volt (az eredeti bejelentés 2019-re nyúlik vissza), és lássuk be, a legtöbben már el is felejtették, hogy készülőben volt egy ilyen hidegháborús FPS. Egészen mostanáig, amikor is az Early Access kiadás rajtja újabb port kavart. Az idáig vezető út sem volt zökkenőmentes: a Steam Next Fest demójára érkező kritikus visszajelzések hatására a csapat 2025-ről 2026 elejére tolta az indulást – ami önmagában is sokat elárul arról, hol tartott a játék még néhány hónapja.
Na, de elég a történelem leckéből, jöjjön… egy másféle történelem lecke! A '83 settingje az alternatív történelem egyik legizgalmasabb "mi lett volna ha" kérdését feszegeti. 1983-at írunk. Az Észak-atlanti hatalmak és a Szovjetunió közötti feszültség eléri a töréspontot, és a hidegháború pillanatok alatt forró, totális nyílt konfliktussá fajul Európa-szerte. A játékos vagy a NATO, vagy a Varsói Szerződés seregeinek az oldalán vesz részt az összecsapásokban – német farmok erődökké formált területein, norvég fjordok behavazott hegyoldalain és más, korszakba illő helyszíneken.
A fegyverek és felszerelések lényegében kordokumentum-pontossággal vannak felvonultatva és modellezve, és ha már ismerjük a fejlesztők múltját, számíthatunk arra is, hogy a ballisztika, a különböző fedezékeken való átütőerő, a visszarúgás és általánosságban a játék irányítása mind igyekszik milsimes vonalat képviselni. Ez az a réteg, ahol a Blue Dot Games fejlesztői papíron valóban otthon vannak – bárcsak éreznénk ebből bármit játék közben! A korszak atmoszféráját megidéző esztétika erős kiindulópont, de a kivitelezés még az Early Access jóindulatával is rengeteg kívánnivalót hagy maga után, a játékélmény pedig jobb szó híján... baromi egysikú és unalmas.
A játékmenet alapfilozófiája az úgynevezett "accessible realism", vagyis hozzáférhető realizmus: magas szintű hitelességre törekvés anélkül, hogy feláldoznák a szórakozás értékét. A '83 nem akar feltétlenül Arma Reforger vagy Escape from Tarkov lenni – nincs tíz perces előkészület egy meccs előtt, nincs permanens halál. A meccsek 30-40 percig tartanak, ha pedig kapsz egy skulót a szemeid közé, fél percen belül már újra a frontvonalon folytathatod. Hell Let Loose-nak túl gagyi, Battlefieldnek túl szigorú. Lenne hely egy ilyen játéknak ebben a szűk rétegben is, ha az nem lenne olyan csapnivaló, mint jelen formájában a ‘83.
Mert az az identitáshiány, ami a játékot jellemzi, nem a korai build technikai hibája, hanem egy dizájnfilozófiai zsákutca. A 40v40-es nagyméretű ütközetekben csapatvezetők irányítják az osztagokat, a parancsnok pedig a teljes csatatérképet bújva osztja az utasításokat és hívhat be tüzérséget. A szereposztás rendben van, az elgondolás remek, de az egész abban a pillanatban esik szét, amikor megnyomjuk a Deploy gombot. Valódi csapatmunka – a játék tempójából adódóan – lényegében egyáltalán nincs. A gyors spawn-idők, a relatíve fürge mozgás és a határozottan körvonalazott csomópontokra összpontosuló csaták még azoknál a csapatoknál is megölik a taktikus csapatjáték igényét, akik egyébként mikrofonnal kommunikálva, a játékot komolyan véve érkeztek az Early Access-be.
A szerkesztőségben az egyik kollégám, később pedig a játékon belül egy ismeretlen csapattársam is megjegyezte: “ez a játék úgy néz ki, mintha tíz évvel ezelőtt jelent volna meg”. Egyből igazat adtam nekik, de aztán jobban elméláztam a dolgon. Tíz évvel ezelőtt tudjátok, hogy melyik játék jelent meg? A Battlefield 1. Van egy olyan érzésem, hogy ha egymás mellé tenném a tízéves Battlefield 1-et a vadiúj ‘83-mal, akkor a Blue Dot Games háza táján többen is sírva fakadnának.
Sajnos a játékuk valóban csapnivalóan fest, annak ellenére, hogy elméletileg az Unreal Engine 5 összes újdonsága a lábaik előtt hever. Első (és sokadik) ránézésre olyan érzésem támadt, mintha egy régi Source Engine-es modot játszanék, ami ugyan nem lenne nagyon meglepő, ha a fejlesztők múltját pedzegetjük, de 2026-ban már bundle-ben vásárolt ömlesztett assetekkel is össze lehet hozni szebbet annál, amit itt környezetnek csúfolnak. A játékon ráadásul mintha egy szürkés, homályos, fakító filter is heverne – a látvány lapos, fapados és nincs térérzete.
Higgyétek el, nem én vagyok túl szigorú: az Early Access fogadtatása egyáltalán nem felhőtlen. Ből 700 Steam értékelés alapján a játék jelenleg "Vegyes" minősítéssel bír, ami szerintem kifejezetten engedékeny, hiszen nem csupán technikai hiányosságokkal küzd a Blue Dot Games játéka. A Rising Storm 2 örököseként ez különösen fájó pont: az előd éppen az atmoszfériájával és a pályatervezésével tette maradandóvá az élményt, ez pedig mintha a ‘83 két leggyengébb pontja lenne jelenleg.
A játékosszám a kezdeti csúcskor alig lépte át a 800 egyidejű játékost, és miközben egy átlagos hétköznap délutánon ezeket a sorokat írom, mindössze 68 játékos szaladgál a szervereken a SteamDB mérése szerint. Ez kapásból földet vet egy nagylétszámú háborús játékra – szimplán emiatt képtelen vagyok bárkinek őszinte szívvel ajánlani a ‘83 megvásárlását a jelenlegi formájában.
A piaci pozícionálás maga is érdekes kérdés. A '83 a maga 29 eurós árcímkéjével és a zsánerével ott próbál helyet keresni magának, ahol jelenleg a Hell Let Loose és a Squad osztja meg a terepet – mindkettő érett, kidolgozott cím, aktív játékosközösséggel, ráadásul úton van már a Hell Let Loose: Vietnam is. A Blue Dot Games azzal érvel, hogy az ő játékuk gyorsabb, hozzáférhetőbb, de keményebb is a vetélytársainál: kihagyja az unalmas, időrablós részeket, amelyek a realisztikus játékok velejárói szoktak lenni, de nem adja fel a valódi háború halálosságát. Ez az elképzelés papíron valóban erős, ráadásul az alternatív hidegháborús miliő is érdekes lehet, de sajnos egyáltalán nem érzem, hogy ez a játék lenne az, ami sikeresen váltaná valóra ezeket az ígéreteket.
Borítókép forrása: Blue Dot Games
