Már megint elvakartam egy sebet. Elegem van a szúnyogokból. Ahogy a vízen hintázva elhagyjuk a felperzselt, narancsillatú földeket, a folyó hamar összeszűkül, és egy csendes halászfaluhoz érkezünk. A fiúk a járőrhajón mind vállhoz veszik az M16-ost. Egyikük sincs még 20 éves, de ő hátukon is végigfut a hideg, ha így elcsendesedik a dzsungel. A legtöbbjük nevét sem ismerem – túl régóta tart már ez a háború, aminek a kitörése legalább olyan messzi emléknek tűnik, mint a legutóbbi átaludt éjszakám. Pislogás nélkül figyeljük a partvonalat, amikor húsba és acélba csapódnak az első lövedékek. Nem látjuk, hogy melyik bokorból érkezett a sorozat, de az utángyártott kalasnyikov krákogó hangját nem lehet eltéveszteni. Mi is tüzet nyitunk. Csak egy újabb nap a mennyországban.
Orange Crush
A Hell Let Loose neve aligha ismeretlen annak, aki valaha is komolyabban érdeklődött a realisztikus, csapatmunkára épülő taktikai lövöldék iránt. A második világháború poklát idéző eredeti játék évek óta tartja magát a műfaj élvonalában, és most az Expression Games egy merész lépéssel új fejezetet nyit a sorozat történetében: itt a Hell Let Loose: Vietnam. A zártkörű korai tesztbe volt szerencsém nekem is becsatlakozni, és habár egyelőre csak pár meccs erejéig érezhettem a vietnámi dzsungel szeretetét, biztos vagyok benne, hogy nem utoljára látogatok el a zöld pokolba.
Mielőtt elindult volna a sajtósokkal és influenszerekkel feltöltött próbakör, a fejlesztők egy rövid bemutatkozás során leszögezték, hogy három alapelv köré építették a Hell Let Loose következő nagy standalone fejezetét. Hiteles hadviselés, kötelező csapatmunka és hardcore játékmenet. Ezek nem üres marketingszavak, hanem a Hell Let Loose identitásának az alappillérei, és a vietnámi helyszín mind a három nagy támpontot teljes hűséggel követi. Na, de miért épp Vietnam? Nos, a játék kreatív igazgatója, Paul Rustchynsky, azaz Rushy hamar megválaszolta a kérdést. A második világégést már láthattuk itt és máshol is, ahogy a modern hadviselés sem járatlan terep, de a vietnámi háború közel két évtizedes, szörnyen véres konfliktusa egy olyan egyedülálló terepet kínál, amit eddig nem sok játék adaptált sikerrel. A sűrű dzsungel, a folyóhálózat és a föld alatti alagútrendszerek olyan kombinált hadviselési forgatókönyveket tesznek lehetővé, amelyek más hadszíntéren elképzelhetetlenek lettek volna. A fejlesztők célja egy olyan brutálisan realisztikus élmény megteremtése, amely nemcsak kegyetlen, de taktikailag is mélyreható marad.
Ha nincs heli, jó a lapát is
Ami számomra, többé-kevésbé veterán Hell Let Loose játékosként a legszokatlanabb, de egyben legígéretesebb újdonságnak tűnt, az a két egymásnak feszülő oldal nyilvánvaló aszimmetriája. A második világháborús játékban, annak ellenére, hogy szintén végletekig autentikus felszereléssel érkeztek a harcoló felek, lényegében megszokhattuk a játékmenet szempontjából is kulcsfontosságú kiegyenlített erőviszonyokat. Hiába hívják Panzernek azt a lánctalpast, amit a másik oldalon Shermannek neveznek, a nap végén egy közepes tank nem más, mint egy közepes tank. Az egymással szemben álló oldalak erőviszonyai sosem billentek meg igazán, ahogy a hatalmas, valódi térképek és légifotók alapján rekonstruált pályákon is ugyanazt a francia sövénykerítést bámulták a németek, mint az amerikaiak – jellemzően a monitorra tapadva, centinként keresve a pixelmozgásokat.
Vietnámban egészen más a történet. Itt az amerikai erők és az észak-vietnámi hadsereg (NVA) – aszimmetrikus erővel és hadászati eszköztárral érkeznek a frontvonalra, amit már jóval nehezebb meghatározni két egymással szemben álló fél lassan mozgó kötélhúzásaként. Ez a felemás erőviszony komoly taktikai megfontolásokat igényel mindkét tábortól. Az NVA oldalán rendelkezésre áll a terepből fakadó nyilvánvaló helyzeti előny: kizárólag ők képesek utánpótlást szállítani a folyókon, ráadásul alagútrendszereket is képesek felhúzni, amelyek szó szerint az ellenséges vonalak mögé vezethetik az osztagokat. Ezzel szemben az amerikaiak helikoptereket vethetnek be felderítésre, csapatok gyors szállítására és légi tűztámogatásra, az ellenség mozgását pedig napalm bevetésével vagy akár az említett alagutak beomlasztásával is megfékezhetik. Ami a legszimpatikusabb: minden elemnek megvan a maga ellenszere, amolyan kő-papír-olló módjára. A helikopter gyors, félelmetes, de viszonylag törékeny és légvédelmi állásokat építhetünk ellene. Az alagutakat felderítő és gyalogsági csapatok rombolhatják le, az utánpótlást szállító csónakok útja pedig nyilvánvaló okokból nagyon is kiszámítható. Hiába nagyon korai még az általunk játszott build, a játék egyetlen rendszere sem tűnik kiegyensúlyozatlannak vagy olcsó trükknek.
A playtest során a Hell Let Loose klasszikus Warfare módját játszhattuk, amelyben két ötven fős sereg csap össze az egymás után megnyíló kontrollpontok foglalásáért. Ez abszolút ismerős terep, de az új környezet és mechanikák miatt pillanatok alatt mégis úgy éreztem, mintha kirántották volna alólam az összes eddigi tudásom. A játék jelentősen gyorsabb tempót diktál és a mozgásrendszere is bővült. Amellett, hogy már nem fulladunk bele a derékmagas tócsákba, a sebesülteket most már aktívan elvonszhatjuk a tűz alól – sőt, pisztollyal lőhetünk is eközben. Apróság, de az ilyen apró újdonságok mutatják igazán, hogy ez valóban az eddig ismert Hell Let Loose evolúciója.
Mert ahol bővíteni lehetett, ott az Expression Games bizony bővített is. Összesen 17 különböző katonai szerepkör áll rendelkezésre, mindegyik saját fejlesztési fával, és már a fegyverek, illetve felszerelések testreszabása is lehetséges – bár az osztálykorlátok természetesen megmaradnak, úgyhogy ne számítsunk arra, hogy mesterlövészként rakétavetőt is hordhatunk a hátunkon. A játékmódok terén négy opció várható a teljes játékban: a már jól ismert Warfare és az Offensive mellett érkezik a Conquest és a Domination is, bár azt, hogy ezek hogy festenek majd a Hell Let Loose kontextusában, egyelőre nem láthattuk.
Apokalipszis most hétvégén
Valószínű, hogy a fejlesztők ezekkel a kevésbé kötött módokkal nyitnak a kevésbé hardcore réteg felé, hiszen lássuk be: a Hell Let Loose legnagyobb problémája mindig is az volt, hogy baromi nehéz megközelíteni és átlátni a játékot. A legtöbbek játékélménye kifújt abban, hogy a bázisról szabályosan 10 percet kocogtak a frontvonalig, majd mire végre odaértek, kétszáz méterről kaptak fejlövést egy bokorban hasaló kétszázas szintű lövésztől. És akkor még szó sem esett az utánpótlási hálózatok kiépítéséről, a parancsnoki rendszerről és a katonai specializációk összjátékáról. A Hell Let Loose és a Hell Let Loose: Vietnam is csapatjátékok – egyáltalán nem véletlen, hogy akik komolyabban veszik a játékot, komplett századokba tömörülnek az erre dedikált Discord-szervereken.
Ezt próbálja becsatornázni ezúttal a fejlesztőbrigád az úgynevezett Battalion-rendszerrel, ami lényegében a Hell Let Loose: Vietnam saját klánrendszere lesz. Szintén sokat segít majd a közösség megtartásán a készülő oktatómód-sorozat, ami az ígéretek szerint a játék összes csínját-bínját bemutatja majd, a különböző felszerelések használatától az építésen át, egészen a járművezetésig és kommunikációig. Abszolút hiánypótló.
Attól azonban egyetlen veterán fotelgenerálisnak sem kell aggódnia, hogy a Hell Let Loose: Vietnam egy felhígult HLL-élmény lesz – lássuk be, ez benne lehetett volna a pakliban. A több automata fegyver és jármű érkezését rendkívül jól egyensúlyozza a buja dzsungeles környezet, ahol a mozgás és a látótávok is jóval korlátozottabbak. Az okos helyezkedés és az oldalanként 50 játékost egybentartó csapatmunka ezúttal is mindennél fontosabb, de az egészen biztos, hogy a nagy, órákig tartó állóháborúk itt sokkal ritkábbak lesznek, mint az elődjében. És mivel az sem megy sehova, ez egyáltalán nem baj.
Korai és kevés volt az, amit eddig a Hell Let Loose: Vietnamból láttam, de azt már bátran ki merem jelenteni, hogy az új éra és környezet sokkal többet jelent egy egyszerű skinváltásnál. A Hell Let Loose: Vietnam egy olyan természetes továbbgondolása a második világháborús settingnek, mint amilyet a valóságban is hozhattak a kor haditechnikai vívmányai. A sorozat szíve és lelke, vagyis a keményvonalas, csapatjátékra építő nagy online csaták nagyon is a helyükön vannak, csak éppen egy sor radikálisan új játékelemmel és egy teljesen más hangulatú konfliktussal. Kevés online lövölde mer ennyire nyíltan építeni a harcoló felek egyenlőtlen erőviszonyaira és lehetőségeire – ha engem kérdeztek, ez lesz az, ami különlegessé teszi majd a Hell Let Loose: Vietnamot.
Ha pedig ezeket a sorokat olvassátok, akkor jó eséllyel már ti is részt vehettek az első nagyobb tesztkörben, amire már ki is mentek a behívók. Ha tehetitek, fussatok ti is néhány kört a játékkal, és ne felejtsétek el a visszajelzéseket sem – higgyétek el, az Expression Games csapata mindenki véleményére kíváncsi! Engem meggyőzött, amit eddig láttam.
Borítókép forrása: Expression Games
