Harmadik fejezetéhez érkezett a Cook, Serve, Delicious!-saga, amely 2013-ban, hét évvel ezelőtt, az akkor még javában dúló indie-láz egyik kellemes időszakában tömte be azt az ételfőzéssel foglalkozó játékűrt, amit a túlhajszolt és emiatt kényszerpihenőre küldött Cooking Mama, na, meg annak milliónyi klónja hagyott hátra maga után. Ez a betömés pedig több, mint jól sikerült, az első epizód ugyanis fantasztikus ötvözete volt az egyszerűsített étteremmenedzsmentnek, a komponensek összerakásából álló főzésnek és a ritmusjátékokat idéző mechanikának, egy semmihez sem fogható élményt kínálva, amely mint utólag kiderült, alapvetően egy ugródeszka volt egy az elődjénél lényegesen kidolgozottabb, tartalmasabb és ötletesebb második részhez. Ebben már nem szimplán egy sikeres étterem vezetése volt a feladatunk, hanem a sztárséffé válás, méghozzá egy felhőkarcoló 50. emeletére telepített fogadó feltörekvő tehetségeként... melynek egyenes ágú folytatása hivatott lenni a harmadik rész, de itt már semmi sem olyan, mint régen.
A robotséf
Például ennek a felhőkarcolónak nyoma sincs, és a naptárak is 2042-t mutatnak, minket pedig az épület romjai közül halász ki két felszolgáló hölgy, akik mellesleg robotok. De ez igazából még a legkisebb sokk, a nagyobbik az, hogy az Egyesült Államoknak gyakorlatilag vége. Amit nem ágyúk és egyéb lövedékek szaggattak szét, az elszakadt az egykori birodalomtól, egy-két államot elnyelt az óceán, és a maradék sem egészen úgy néz ki, mint ahogy azt a földrajzórákon megtanultuk. A meglehetősen abszurd felütés pedig – a maga őrült és teljesen irreális módján – remek alapot teremt ahhoz, hogy egy food truck séfjeként járjuk be a megmaradt vidéket, kiszolgálva az éhes tömegek igényét.
Ez a tömeg pedig – a milliónyi posztapokaliptikus játéktól eltérően – nem több évtizedig is elálló konzervek és hasonszőrű ételek után ácsingózik, sokkal inkább olyan ételekkel lehet a kedvükben járni, mint a sültkolbász, a rizottó, a citrommal szolgált homár, vagy a porcukorral alaposan meghintett fánk. A repertoár minden eddiginél tartalmasabb, a menet közben összerakható ételek mennyisége köröket ver az eddigi felhozatalra, ráadásul a menüt nekünk magunknak kell összerakni minden egyes küldetés előtt, újabb és újabb recepteket vásárolva, és ezáltal növelve a potenciális profitot.
Merthogy itt továbbra is egy vállalkozást vezetünk, amely lehet, hogy nincs szépen kidíszítve, és nem a város ékköve, na, de egy food truck is lehet szép, emellett minimum hatékony. Nekünk is ennek kell lennünk, ellenkező esetben marad a koldulás vagy az újrakezdés, a Cook, Serve, Delicious! 3?! ugyanis nehéz. Nem kicsit, hanem nagyon – már a kezdeti küldetések is brutális tempót tudnak megkövetelni, később pedig egyre csak rosszabb a helyzet, amin az sem segít, hogy a tempó gyakorlatilag egy másodpercig sem hagy szünetet, maximum csak a helyszínek között. De akkor sem kell vagy lehet ölbe tett kézzel ülni, mindig van ugyanis mit tenni.
Pokoli konyha
Például előkészíteni az aznapi menü egy-két tételét, hogy mire a következő helyszínre ér a kocsi, pont elkészüljön a már komplexebb étel, és azt még friss formában kapják meg a vásárlók. Maga a főzés pontosan úgy megy, ahogy eddig, azaz ki kell választani az összerakni kívánt étket, majd egyenként bele kell dobálni az egyes komponenseket a kipakolt lábasba/edénybe/tepsire, és recepttől függően még hozzá kell adni a fűszereket vagy egyebeket, aztán pedig mehet az egész a tűzre, vagy desszert, saláta esetén rögtön a vevőhöz. Kezdetben ez tényleg csak pár kattintást/néhány gomb lenyomását jelenti, később viszont több módon is nehezednek a dolgok: például egy alapanyag nélkül vagy extra hozzávalóval kell egy-egy darabot megcsinálni. Ami annyira nem durva, de ha számításba vesszük, hogy párhuzamosan általában hat, de akár nyolc ételt is össze kell rakni, melyek közül ráadásul sok 10-20 másodperc alatt felszolgálhatatlan állapotba kerül, nos, talán már látszik, hogy itt főzni olyan, mintha közben még tányérokat is egyensúlyozni kellene.
Nagy változás az elődökhöz képest elsősorban a felszolgálás terén tapasztalható, elvégre most már egyetlen gomb lenyomásával ki lehet adni a már elkészült ételek mindegyikét, melyek automatikusan a jó vendéghez kerülnek. Ez ugyan tényleg hatalmas segítséget jelent, de a játékot könnyebbé azért nem teszi, ahhoz túlságosan sok mindent kell egyszerre csinálni, és azt is rekordsebességgel. De ennek ellenére a Cook, Serve, Delicious! 3?! elég frusztrálóvá tud válni, eltart egy darabig, amíg az ember rááll a tempóra, és akkor sem mindig mennek jól a dolgok, mert ha bármi is kizökkent a ritmusból, annak szinte mindig elrontott rendelés, odakozmált étel a vége, ami lerontja a pálya végi kiértékelést. De igazából ez legyen a legnagyobb baj: ennél tartalmasabb, finomhangoltabb korai hozzáférésű játék nem nagyon jelent még meg a piacon. És ez még csak a legelső változat, de már ebben is vagy húszórányi, egyre őrültebb és szórakoztatóbb küldetés van, a jövőben pedig drasztikusan bővülni fog. És mindaz, amit a Cook, Serve, Delicious! 3?! tud, talán még Gordon Ramsay-nek is az ínyére lenne!
