A videójátékok világa elért egy olyan ponthoz, ahol a hardver nyers ereje már nem elég a fejlesztők és egyes játékosok egyre nagyobb igényeinek kielégítésére. Évek óta azt hallgatjuk, hogy a ray-tracing (sugárkövetés) és a 4K felbontás a jövő, de a valóságban ezek a technológiák még a legdrágább vasakat is térdre kényszerítették – egészen addig, amíg az NVIDIA rá nem jött, hogy nem kell mindent igaziból megjeleníteni. A DLSS megjelenése óta tudjuk, hogy a mesterséges intelligencia képes kitölteni a réseket, de ami most következik, az már-már a digitális szemfényvesztés kategóriája.
Az új DLSS 4.5 és a 6X-os képkockagenerálás szinte már mindenen túltesz, és lassan ott tartunk, hogy a videójáték grafikáját maga a videókártya kelti életre, hiszen minden egyes valódi képkocka után öt másikat álmodik meg a semmiből, olyan pontossággal, amit szabad szemmel képtelenség megkülönböztetni a valóditól. A nemrég bejelentett DLSS 5 pedig már át is alakítja az eredeti dizájnt a saját képére, tehát alaposan belenyúl majd az eredeti művészek elképzelésébe – de persze azzal takaródzik a techóriás, hogy nem kötelező használni.
Mindenesetre már a 4.5-ös verzió sem csak a képfrissítési rátákat löki ki a sztratoszférába, hanem végleg elmossa a határvonalat a hardveres korlátok és a végtelen vizuális szabadság között. Ha kíváncsi vagy rá, hogyan válik egyetlen pillanatból hat, és miért az RTX 50-es széria lesz a gaming új Szent Grálja, tarts velünk, mert a zöld óriás éppen most írja át a fizika szabályait a monitorodon.
