Az űrhajó utasai nem a legjobb napjukat élik meg, mikor a hibernálásból felébredve szembesülnek helyzetükkel. Egyik társuk holtan, kirobbant melkassal fekszik a helyén, miközben alig emlékeznek valamire, nem ismerik a bárka felépítését és szobáit, hogy egyáltalán milyen állapotban van, de a legrosszabb: a jelek szerint egy idegen és halálos faj vetette meg a lábát a masszív fémfalak és folyosók, alagutak között. 

Ezzel a klasszikus sci-fi-horror felütéssel indít Adam Kwapiński díjnyertes és 2018-as megjelenése óta a BGG legjobb 50 helyezettje között tanyázó társasjátéka, mely szégyentelenül másolja az Alien-sorozat stílusát és interaktív élményét. De miért ne tenné? Hiszen a műfajban még nem sok klasszikus született, a franchise hányatott sorsa már-már felháborító, pedig a téma adja magát és szinte követeli a minőségi feldolgozást. Ötévnyi kemény munka, valamint a tervezési fázis és a gyártás között számos átalakítás után a Nemesis azonban ezt kínálja, méghozzá meglehetősen méretes csomagban, számos összetevővel és izgalmas jellemzővel.

Nemesis

  • Hazai kiadó: Delta Vision
  • Tarsasjatekok.com adatlap 
  • Típus: (semi) kooperatív
  • Játékosok száma: 1-5 fő
  • Játékidő: átlagosan 90-180 perc
  • Korcsoport: 12+
  • Nehézség: 3.31/5
  • Ajánlott ár: a kiadó webshopjából 42 300 forint

A fekete, szépen illusztrált, nagyon hangulatos és látványos artworkkel megáldott doboz első ránézésre is termetes, ami nem véletlen: kibontva rengeteg jelző, kártya, korong és lapka kerül elő a nagyobbacska, kétoldalú játéktábla mellett. Plusz ott a regiment mini: szörnyetegek sorakoznak a különböző összetevők között, mindenféle méretben, kicsiktől a nagyokig, sőt még egy olyan királynő is felbukkan, amely méltó nevéhez, hiszen mellette a játékosok karakterei eltörpülnek. Mert bizony itt vannak a tipikus szereplők, a kizárólag egy koronggal jelölt halott társon túl a kapitány, a pilóta, a katona és a többiek. A csapat tagjai persze mind rendelkeznek egyedi képességekkel, sőt külön kártyapaklijuk van,  ahogy induló és későbbi felszerelésük is speciális, miközben további megszerezhető tárgyaik már egy közös pakliból kerülnek elő. 

Az eszközeikre pedig szükség is lesz a hosszú ideig elnyúló kalandok során, elvégre a játéktáblán elterülő űrhajó helyiségei véletlenszerűen épülnek fel, az 1-es és 2-es számozású lapkák lehelyezése után, amikre még egy-egy felfedezésjelző is kerül. A helyiségeket maguk a játékosok fedezik fel, így kiderítve, hogy laboratóriumként, fészekként vagy éppen generátorként szolgálnak, falaik között milyen a helyzet, hányfajta eszköz található bennük. 

Merthogy a feladat eléggé sokrétű. Első körben ellenőrizni kell egy csomó mindent, ami ugye a hajótest bejárásával jár: mik az utazás célkoordinátái; rendben van-e legalább kettő a három hajtóműből; működnek-e a mentőkabinok és hasonlók. Merthogy ha a hajtómű nem megfelelő állapotban van, ha a túl sok meghibásodás történik a fedélzeten vagy túl sok tűz üt ki a helyiségekben, akkor felrobban a hajó, de még az is bukáshoz vezethet, ha a célállomás nem megfelelő. De van még egy rakás összetevő, fertőzöttség, ellenfél, szóval a győzelmet itt egyáltalán nem adják könnyen, nem nehéz elbukni, pláne úgy, hogy a játékosok között lehet olyan személy is, akinek a húzott célkártya olyan feladatot ad, ami a többiekével ellentétes. És ha nem lenne elég, hogy esetleg a társainkkal is összeakaszthatjuk bajszunkat, akkor ott vannak még azok a fránya idegenek is.

Adjunk nekik!

Van itt lárva, kúszó, felnőtt, őrző, királynő. Természetesen egyre veszélyesebbek, ha pedig túl sok zajt csaptok (a mozgások végén általában dobni kell emiatt), akkor már jönnek is a prédára. Maga a harc kockadobással zajlik, aminél kiderül, hogy egyáltalán sebzitek-e a lényt, emellett közelharcnál akár fertőződhettek is, illetve közben a szörnyeteg sem alszik. Viszont legalább csak azzal kell megküzdeni, aki egy légtérben van az adott karakterrel. Az már más kérdés, hogy a betolakodók mozognak a körök végén, sőt még fejlődnek is, avagy növekednek, ezzel is megkavarva egy kicsit a dolgokat.

Mindez már lehet, soknak tűnik, pedig még egy csomó mindenről szó sem esett. A királynő gyengeségeit például ki kell deríteni, amihez tetemek kellenek és egy laboratórium; a lények is rendelkeznek kártyákkal; a különböző szerkezetek állapotára vigyázni kell, ahogy a tüzekre is; vannak craftolható eszközök, sőt gyógyíthatjuk is magunkat; a fertőzöttségünk kiderítésére meg egy külön kis kártyatartó is rendelkezésre áll. Miközben a szabályfüzet átolvasása sem egyszerű a rengeteg tartalom miatt, maga a setup és elrakodás is egészen hosszú folyamat, a rengeteg lehetőség miatt pedig nem véletlen a 3-as feletti nehézség. De ami nagyon fontos, mielőtt bárki elrettenne a még mindig csak nagyvonalakban emlegetett szabályok okán: a Nemesis komplex, nagyon sok apró módosító változtathat az eseményeken, azonban az egész rendszer logikusan épül fel, egy-két játék után egyre jobban bele lehet jönni, a mozgási fázisoktól kezdve a harcokig és lezárásig minden átgondolt és ügyesen kidolgozott mechanikaként működik. Ráadásul néhány kisebb fordítási vagy nyelvtani hibától eltekintve a szabályfüzet is teljesen érthető, nem lehet elkavarodni a rengeteg kiegészítés és összetevő között.

Méltó a hírnevére

Kicsit tartottam a híre és összetettsége miatt a Nemesistől, de összességében szinte mindenben csak pozitívan csalódtam. A hangulat tényleg zseniális, avagy a stresszfaktorra építő mechanika az időmúlással, a lehetséges önmegsemmisítéssel (természetesen ilyen is van), a szabotálható gépekkel és célokkal, valamint a szörnyetegekkel állandó készenlétbe szorítja a játékosokat, akiknek valamennyire muszáj összedolgozni, mert különben szinte biztos a bukás, és csak nagy szerencse árán győzhetünk. De ezt a kooperációt is sikerült megkavarni, izgalmassá tenni az egyéni célokkal, sőt a nehezített játékmód még további extrákat nyújthat azoknak, akik esetleg elunnák a normál opciót. De van itt minden, még egyjátékos mód is, szóval tényleg mindenki megtalálja a számításait. Ehhez vegyük hozzá a minőségi összetevőket, a szépen kidolgozott miniket és mutatós jelölőket, a remek illusztrációkat, és máris érthető az a bizonyos (jelenlegi) 31. hely. 

Ráadásul a játék az Alien-hatást is remekül hozza, amiért nem lehetünk eléggé hálásak. Aki szereti a klasszikus első két filmet, az itt mindenképpen megtalálja a számításait, teljesen beleélheti magát, mert ennél jobban talán még soha, egy társas sem adta át azt a hangulatot, ami a mozifilmeket jellemezte. Macskás kezdőjátékos-jelzőstül, szörnyestül, hajóstul. Így még az a néhány kisebb hiba is könnyebben elnézhető, ami a magyar szövegnél olvasható. Már eleve az hatalmas dolog, hogy ezt magyarul is átélhetjük. Az ára ugyan borsos, de ez tényleg az a csomag, ami a véletlenül előkerülő elemeknek hála rengeteg játékra elegendő, emellett összetevői sem azok a filléres darabok. Nem is kérdéses, hogy teljes szívből ajánlom, csak aztán játék közben ne feledjétek, hogy az űr és a szomszéd között viszonylag kevés a távolság, így csak óvatosan azzal a sikoltozással.

Társasjátékos hírekért kövesd a rovat Facebook-oldalát