Csütörtökön debütált francia mozit ajánlunk nektek. A ’85 nyara számtalan népszerű építőkockából áll össze egy komplex és sokféle érzelmet megmozgató filmmé, ami épp ezért különböző élményekre vágyó nézők számára egyaránt érdekes lehet. François Ozon (A házban, Swimming Pool) rendezése párhuzamosan épít a nosztalgikus hangulatra, a nyári tinédzsertörténetek romantikájára, a fiatal közegben játszódó sztorikat mindig különösen érzékenyen érintő bűnügyi tematikára, az iskolai felnövéstörténetek sablonjaira, illetve az európai film és szellemiség hagyományára. Amit vezérelvként ki lehet emelni a műben, az egy szentimentális világszemlélet közvetítése. Az alkotók értelmezése szerint a világ javíthatatlan, a gyermeki épségben megőrzött lélek viszont csodálatos. Épp ezért egy illuzórikus világba kell menekülnie hőseinknek, sőt egyikük a teljes hedonizmust választja a fizikai valóság tényszerűségei helyett. Amiben a ’85 nyara feltétlen túllép a pubertás filmek univerzumán, hogy nem pusztán a fiatalságot mint aranykort akarja megsiratni, hanem annak bukását is felvázolja. Valami olyanra vágyik az ember szíve, ami felnőve már elérhetetlen ebben a világban, szól az egyértelmű konklúzió a zárlatban. Ez utóbbi fájdalmát bontja ki a cselekmény szigorúan tini- és bűnügyi filmes műfaji keretek között.
(A képek forrása: Vertigo Média)
A legfontosabb rétege a műnek az életöröm-szerelem páros, illetve a nyers hétköznapok elől való menekülés és halál közti látszólag ellentétes, valójában közel sem olyan távoli szálak bogozgatása. Nem véletlenül játszódik a nyolcvanas években a film, az Új Romantika nagy korszakában. Pontosan azt a dekadens, elvágyódó érzésvilágot jeleníti meg a történet, amit a Romantika mint művészeti irányzat is képvisel. Hőseink ilyesmi érzésekkel töltik vakációjukat a paradicsomi dél-francia tengerparton, miközben rendre beleütköznek az élet sötét vagy nyers buktatóiba (pl. szeretett családtag elvesztése, a világba való beilleszkedés nehézsége). Beteg, de naivan ártatlan karaktereket látunk, akik közül többen sorsszerűen elbuknak, másoknak viszont súlyos nehézségek árán sikerül kikecmeregni a gödörből. Leegyszerűsítő megfejtés volna azt mondani, hogy a továbblépés lehetséges útjait mutatja be a '85 nyara, mert valójában legalább annyira szól az élet élhetetlenségéről és a durva világi, materiális környezet megtagadásáról is. Menthetetlenül romantikus film, annak minden izgalmával és bájával, illetve egy félig-meddig lezáratlan, elgondolkodtató, szándékosan ki nem elégítő végjátékkal.
