Sok becsmérlő kritika és előítélet övezi a Miután szériát, ám ez csupán a meg nem értés terméke. Az Anna Todd regényeiből készült franchise valójában a csöpögő erotika győzelme, az egyik legizgalmasabb produkció a kortárs moziban. Léteznek olyan lelkialkatok, mint hőseink. Nekik és róluk is kell, hogy szóljon legalább négy film. Igazán életszerű módon idézik meg a művek a szexuálisan felajzott felnőtt tinédzsereket és a szakadatlan rapszodikus románcokat, amiből mindenki látott már legalább egyet a saját környezetében. Egyedül az hat furcsának a történetben, hogy autentikus proli hőseink teljesen hétköznapi életüket méregdrága házakban töltik, prémium kategóriás ruhákban flangálnak, luxusautóikat James Bond is használhatná, illetve gyakran irodalmi vendégszövegek segítségével kommunikálnak, rendre Hemingway-től idéznek. Lehet persze, hogy igazából nem műveltek, és kizárólag az amerikai szerzőt olvasták, erről sajnos nem szól a film. Amiről azonban igen, az a tragédia, a szakítás és a fájdalom. Noha a negyedik rész erotikus szintmérője sajnos nem ér fel a korábbiakéhoz, más téren fokozódik a tét: amint az egyik főbb karakter mondja Tessának, a nagykönyvben nincs megírva, hogy csak egyikük szenvedhet.

miutanboldogokleszunkdigiposter1080x1920bed.jpg
(A képek forrása: Prorom Entertainment)

Visszafogott obszcenitás

A Miután szériától megszokhattuk, hogy kimeríthetetlenül sorjázza az izgalmasabbnál izgalmasabb jeleneteket. Ezúttal sem gyenge a felütés, tíz percet követően már túl vagyunk egy tűzeseten és egy autóban folytatott erotikus jeleneten Utóbbira talán még nem volt példa a korábbi részekben. Egyetlen kritika érheti az expozíciót, hogy nem mutatják teljes valójában a felnőtt tartalmat – persze akkor már pornófilm lenne. A kiváló nyitányt követően azonban mintha fukarkodnának az alkotók. A fináléig mindössze egy, azaz egy szexjelenetet látunk, holott a szép emlékű tavalyi epizódban is négy volt, méghozzá jégkockával, telefonon keresztül és kismedencében is! Sajnos kevesebb mézes pillanat jut a nézőnek, az egyetlen inspiráló újdonság a friss felvonásban a paradicsomszósz evés egymás ujjáról. A szerelem természetét boncolgató filozofikus monológok és falvédő bölcsességek is értékelendők, de határozottan több civakodó párbeszéd és több szexjelenet kellet volna, ezekben igazán erős a Miután sorozat. Végül egy-két nehézkes téma is felmerül, pedig ezek nem illenek a képbe. A meddőség drámájáról rendezzen filmet Greta Gerwig vagy Clint Eastwood, a Miután filmektől inkább a forró erotikát várjuk. Sokat, töményet és piszkosat!

Szép emberek, szép jelenetek

Azt lehet mondani, hogy ebben a produkcióban minden a helyén van, kiválóan sikerült még a casting is. Kizárólag gyönyörű szereplők kerülnek kamera elé. Ikonikus pillanat, amikor Tessa hosszú készülődést követően kilép a fürdőszobából, és mintha mi sem változott volna, pont ugyanolyan tökéletesen néz ki, mint az összes többi snitten. A fokozhatatlanság és a mámor érzését erősíti a dúsgazdag környezet is, amiben hőseink forgolódnak. Megannyi luxusvacsorát költenek el, hogy aztán hazatérjenek hatalmas, általában edzőteremmel és medencével felszerelt házaikba. Igaz, amikor a Nirvana és Jimi Hendrix őshazájából, a sötét és szegény Seattle-ből a fényes és kulturált New Yorkba költöznek, azért megmutatkozik, hogy A Városban már nem számítanak olyan tehetősnek. A pompakedvelő közönség biztosan értékeli az alkotói törekvést, hogy pontos relációba helyezzék hőseink anyagi helyzetét. Nem beszélve arról, hogy a külcsín mellett karakterfejlődési ívet is maradt ereje rajzolni az íróknak: Hardin kevesebbet sír, de több rémálma van, míg Tessa immár úgy érzi, túl sokat vitatkoznak. De vissza a gyönyörhöz, elvégre ez a film esszenciája. A sok szépség, beleértve a szaftos erotikus jeleneteket, jó a szemnek és jó a léleknek. Ha jó a léleknek, bizony jó a testnek is, végeredményben örül a néző. Ami pedig jó a nézőnek, jó a filmnek. Ez jó film.

Bátor szerzői húzás a játékidő felében szétválasztani a párt, akiket az ég is egymásnak rendelt. A film lezárásában már-már helyre áll a rend, a szélcsendet viszont újabb csontig hatoló konfliktus és veszekedés töri meg. Lassan talán kezd is fárasztóvá válni az örökös huza-vona, amikor kiváló húzás következik: kiderül, hogy a Miután annak a könyvnek a címe, amit Hardin titokban ír az első rész óta. Szép önreflexió, az alkotók a fiú szájába adott monológon keresztül jelzik, tanulságos történetük gyógyír gyanánt vagy útmutatóként szolgálhat mások számára (ráadásul a történetbéli könyv rendkívül sikeres lesz). A Miután boldogok leszünk tehát az önreflexív gesztuson keresztül nem várt társadalmi csoportot is meg kíván szólítani: a Godard gondolatain edződött, a művek minőségét kizárólag azok szerzőiségében kereső esztéták kegyét keresi. A hazazi mozikban tegnap debütált opusz végül a Marvel filmeknél is ízlésesebb módon ágyaz meg a következő epizódnak. Hiába volt tehát kissé unalmas a negyedik felvonás, lesz alkalma javítani a szériának, jobb, romantikusabb irányba terelni Tessát és Hardint. Az előzetes híresztelésekkel ellentétben ugyanis nem ér véget a szerelmesek története. Ismét felvillant az utolsó snittben, cirkalmas hófehér betűtípussal, a jól ismert frázis: folytatjuk.