Luc Besson pályája műfajilag és szerzői eszköztárát tekintve is különösen színes. Ki gondolta volna az egykori francia újromantikus művészfilmesről, a Metró rendezőjéről, hogy sötét bűnügyi művek (pl. Nikita, Léon, a profi), parodisztikus hollywoodi sci-fik (pl. Az ötödik elem) vagy akár a gyerekmesék földjére is eljut? Utóbbi kapcsán az Arthur és a villangók említhető, aminek mesés univerzumát új forgatókönyvében használta fel Besson. Az Arthur-átok holnaptól mozikban is látható főhősei éppen nagykorú baráti társaság, akik meglátogatják az animációs klasszikus egykori forgatási díszletét, ahol nem várt borzalmak sora várja őket. Túlzás volna rögtön a francia alkotó nagy visszatérésről beszélni – a dicséret legalább fele egyébként is Barthélémy Grossmann rendezőt illeti –, azt viszont nyugodtan kijelenthetjük, hogy Az Arthur-átok az utolsó képkockáig kiszámíthatatlan és impulzív élmény. Pimasz módon játszik a nézők elvárásaival, de nem annyira avantgárd, hogy elveszítsük a történethez való kapcsolódásunkat. Rendkívül izgalmas műfaji kevercs: egyszerre bájos tinitörténet, izgalmas tinislasher és a sablonokat kijátszó európai közönségfilm. Elemeire bontva nem hoz újdonságot, talán csak a közösségi média vizualitását látványosan megidéző operatőri felfogásban, mégis az egyik legkülönlegesebb horrorfilm, amivel az utóbbi évtizedben találkozhattunk.
(A kép forrása: Vertigo Média)
Alapvetően izgalmas a forgatókönyv, mert közismert misztikus mese világába helyezi a sztorit – erősen korhatáros tinihorrort, annak minden érzelmi vonatkozásával és romantikus jellemzőjével. Az igazi különlegességet azonban nem a szkript, hanem a rendezés szolgáltatja. Barthélémy Grossmann munkájában – hamisítatlan XXI. századi mozi lévén – a slasher számtalan jól ismert eleme egyesül, de bátran ki is lép a zsáner keretei közül. A direktor teljes természetességgel váltogatja egyik jelenetről a másikra a műfajokat, a film mégis teljesen koherens marad. Az egyik snitt horrorisztikus, majd jön egy kis a fantasy, visszatérő tinifilmes elemek (az európai típusú felnövéstörténetekből merítenek az alkotók), illetve végig ott lebeg a látottak felett, hogy az egész csak blöff, átverés, esetleg paródia. Hogy a film üzen-e többet, valami mást, mint bármelyik tinihorror? Aligha. Mégis hiba volna kihagyni ezt a rendkívül fordulatos és hangsúlyozottan különleges produkciót.
