Ó, azok a régi szép békeidők, még 2022-ben, amikor is megjelent a modernkori detektívjátékok messiása, a The Case of the Golden Idol! Aztán persze két évvel később a folytatás is, ami szintén nagyszerű lett, azért mégsem adta vissza az újdonság varázsát, ahogy elődje. Az a csodás hangulat, az ocsmányságba hajló művészeti megvalósítással, na és a történet! Ki a fene hitte volna, hogy egy olyan címhez, olyan történetet kreálnak, ami leviszi az ember haját a végső fordulataival, meg hogy mire fut ki az egész. Szóval igen, a Golden Idol franchise csodálatos, de ez itt most valami teljesen más történet lesz… Nyilván a Death at Fleming Manor a Golden Idol játékok által inspirált alkotás. Sok szempontból, és mélyen. Persze semmilyen szinten nem éri el azt a zsenit, de igazából a kategóriában én manapság egy decensebb darabnak is örülök már.
A halál nem jár egyedül, mert nincs lába
1959-ben járunk, valahol London közelében, ahol a Fleming-birtokon egymást követik a különös halálesetek. Frissen kinevezett igazságügyi szakértőként a mi feladatunk, hogy megvizsgáljuk a helyszíneket, kikérdezzük az érintetteket, elemezzük a bizonyítékokat, majd hivatalos dokumentumokban rögzítsük, mire jutottunk. Egyszerűnek hangzik, de hamar kiderül, hogy itt nem elég annyit beírni a jelentésbe, hogy valakit meggyilkoltak. A halál pontos okát, körülményeit és az azokért felelős személyt is bizonyítanunk kell. Egy-egy ügy helyszínére érkezve először alaposan körülnézünk, megvizsgáljuk az elérhető tárgyakat, átnézzük a dokumentumokat, és beszélgetünk az ügyben érintett személyekkel. A különböző interakciók során fontos információkat, neveket, kifejezéseket és egyéb részleteket gyűjtünk össze, amelyek később a nyomozás alapját képezik.
A megszerzett információkat aztán a megfelelő helyre kell illesztenünk a hivatalos jelentésekben. Ezekben többek között az áldozat személyazonosságát, a halál időpontját, annak közvetlen okát, valamint a történtek körülményeit kell meghatároznunk. A rendszer lényegében egy hatalmas logikai kirakós, ahol minden egyes megállapításnak alá kell támasztania a következőt. A különbség az, hogy a Death at Fleming Manor sokkal komolyabban veszi az igazságügyi orvostan szerepét, mint a legtöbb hasonló játék. Nem elég megállapítanunk, hogy az áldozatot lelőtték, megmérgezték vagy agyonverték. Azt is ki kell derítenünk, milyen sérüléseket szenvedett, milyen eszközzel okozták azokat, és pontosan milyen folyamat vezetett a halálához. És ez ebben a játékban könnyű, de túl van bonyolítva, illetve ahelyett, hogy szépen lassan építkezne, már a második esetnél bedob egy egyértelmű ügyet, amit már a harmadik percben meg tudsz fejteni, mégis közel egy óráig tart a kilegózása ilyen-olyan infóknak. Amik amúgy közel lényegtelenek, és a játékost ezzel felesleges nyaggatni. Vérmintákat hasonlíthatunk össze, ujjlenyomatokat elemezhetünk, kézírásokat vizsgálhatunk, de a boncolás és a röntgenfelvételek is fontos szerepet kapnak. Ráadásul nem egyedül dolgozunk: állandó segítségünkre van Avery, az igazságügyi patológus, aki a megfelelő vizsgálatok elvégzésével és szakmai információkkal támogatja a munkánkat. Van, mikor csavar a játék a dolgon és félrevezet, ezek működnek egyébként.
Hal itt, hal ott
A játék leglényegesebb eszköze egy részletes orvosi szakkönyv, amely fokozatosan bővül az újabb ügyek során. Ebben megtaláljuk a különböző sérülések, mérgezések és egyéb halálokok leírását, valamint azokat a szakmai információkat, amelyekre a jelentések kitöltéséhez szükségünk lesz. Ez egyben a játék legérdekesebb és legproblematikusabb megoldása is. Ugyanis nem féltek valódi orvosi terminológiát használni a készítők. A latin kifejezések, az anatómiai magyarázatok és a különféle szakkifejezések elsőre meglehetősen ijesztőek lehetnek. Igazából később is. Főleg, ha valaki teljesen vakon van a témában. Meg kell értenünk, hogy egy adott sérülés milyen következményekkel járhat, milyen mérgezésre utalnak bizonyos tünetek, vagy éppen milyen nyomokat hagyhat maga után egy konkrét fegyver. Az információkat aztán összevethetjük a helyszínen talált bizonyítékokkal, és ezekből állíthatjuk össze a történteket.
A Death at Fleming Manor összesen tizenkét epizódot kínál, amelyek egy nagyobb történet különböző állomásait jelentik. Az egyes esetek önállóan is érdekesek, de a háttérben folyamatosan épül egy átfogóbb rejtély, amelynek középpontjában a Fleming-birtok és annak lakói állnak. Ez fontos különbség a műfaj számos képviselőjéhez képest. Nem egyszerűen egymástól független gyilkosságokat oldunk meg, amelyek után továbbléphetünk a következő helyszínre. A korábbi ügyek szereplői visszatérnek, az összegyűjtött információk új jelentést kapnak, és idővel egyre jobban megértjük, milyen kapcsolatok és személyes motivációk húzódnak a történések mögött. A történetvezetés kifejezetten jól illeszkedik a klasszikus angol krimikhez. Hozzátenném összességében nem tetszett a történet, többször erőltetettnek érződött, és habár az első fele működött, a második fokozatosan lett számomra érdektelen. Hasonló jellegű játék volt a tavalyi The Séance of Blake Manor, ami szintén fura történeti elemekkel és döntésekkel bírt, az összkép sokkal magasabb polcra helyezi, mint mai alanyunkat. A tizenkét epizód nagyjából 12 órányi játékidőt ígér, a történetet pedig négyféle különböző befejezés felé lehet elvinni, szóval valamennyire az újrajátszhatóság is befigyel.
Emil és a defekt ívek
Vizuális szempontból a játék a hatvanas évek európai detektív képregényeire hajaz, a teljes látványvilág pedig kézzel rajzolt illusztrációkra épül. Az eredmény egy színes, karakteres, könnyen felismerhető grafikai stílus, ami működik, de személy szerint nehezen tudtam összeegyeztetni a hangulatvilággal. A zenei aláfestés már jól működik. Nem akarja mindenáron elvinni a show-t, inkább a nyomozás ritmusához igazodik, és a fontosabb jeleneteknél megfelelő hangsúlyt ad a történéseknek. A hangulat így összességében kellemesen idézi meg a klasszikus krimitörténetek világát. Az egyéb hangok viszont… értem honnan jönnek, de én azért 2026-ban már elfelejteném a prüttyögést miközben egy karakter beszél. Nyilván nincs pénz és szándék egy ilyen címet leszinkronizálni, nem is kell. De azért van, amit jó lenne már hátrahagyni, és kitalálni valami újat. Technikai fronton viszont is akadnak kisebb döccenők. A kezelőfelület és a szövegek megjelenítése nem mindenhol tökéletes, helyenként tipográfiai hibákba és kevésbé elegáns megoldásokba futhatunk bele. Ezek nem teszik játszhatatlanná az alkotást, de azért érezhető, hogy egy kisebb fejlesztőcsapat munkájával van dolgunk.
A legnagyobb erény itt igazából az, hogy egy jól ismert műfajnak képes új megközelítést adni. A kisebb technikai hiányosságok és az utolsó fejezetek egyenetlenebb ritmusa ellenére a SUPERTHUMb alkotása egyértelműen megérdemli a figyelmet. Ha szeretted a Golden Idol vagy az Obra Dinn feladványait, és nem riadsz vissza attól, hogy egy gyilkosság megoldásához néha orvosi szakkönyvet kell lapozgatnod, a Death at Fleming Manor remek választás. Itt ugyanis nem az a kérdés, hogy ki a gyilkos, hanem az, hogy képesek vagyunk-e minden kétséget kizáróan bizonyítani is.
Borítókép forrása: Steam
