Amikor az ember meglátja Jim Carrey eszelős tekintetét, hatalmas bajszát és túlzó gesztusait, illetve fülébe beúszik Kerekes József hangja, egész biztosan erőteljes érzelmek kerítik hatalmába. Kevés megosztóbb figurát látott Hollywood a komoly szerepei révén igen magasra taksált, a többség által azonban bolondos vígjátékaiból ismert színésznél, aki idén töltötte be hatvanadik életévét. A legtöbb nézőt vagy ösztönösen érdekli, vagy zsigerileg taszítja Carrey színre lépése. Ez a kettőség alaposan rányomja a bélyegét a Sonic epizódjaira is, jóllehet az első rész meglepően sodró lendülete hatalmas sikert aratott a szélesebb közönség körében. Sajnos a folytatás stílusa és vonalvezetése már közel sem olyan letisztult és folyékony, mint előzményé. Ugyanakkor a Sonic 2 azon kevés kortárs blockbuster közé tartozik, amik mernek néhol váratlant húzni és kicsit kísérletezni. Az új epizód fordulatos története révén tökéletes választás puszta kikapcsolódás gyanánt, de meg sem közelíti azt a habkönnyű élményt, amit a tavaly előtti nyitány produkált.
(A képek forrása: UIP-Duna Film, Facebook)
Túlzó stílus
A Sonic első része bizonyítja, hogy viszonylag egyszerű játékból is lehet sikeres filmadaptációt készíteni. Ezúttal elsősorban idegen bolygóról származó hőseink személyisége tölti meg élettel a filmet, ez azonban gyakorta elhomályosul a szembetűnő hibák mellett. A második epizód már közel sem olyan sodró lendületű, mint a nyitány. Aki nem kedveli Jim Carrey fárasztó stílusát, a jobb-rosszabb szóvicceket (a nívós szinkront mindenesetre érdemes kiemelni) vagy a Ben Stiller és Adam Sandler típusú vígjátékokat idéző túlzottan amerikai dialógokat, az aligha élvezi majd a két órás opuszt. Az említett elemek barokkos burjánzása semmiképp sem válik a film javára. Nem fest hízelgő képet a széria jövőjét illetően, hogy a stíluselemek ilyen mértékű tobzódása általában a nagy franchise-ok későbbi epizódjaiban tapasztalható, amikor az alkotók már kifogynak az érdekfeszítő történetekből.
Kreativitás
Ne vitassuk el azonban a Sonic 2 dinamikus dramaturgiáját. Azáltal mutatkozik meg az alkotók kreatív vénája, hogy szinte a lezárásig szórakoztatóvá és kiélezetté tudták tenni az egyébként végtelenül kiszámítható történetet. Sok blockbusterrel ellentétben jelen produkciónál bíztak a történetmesélés erejében – a kalandfilmes és a szuperhős műfaj ötvözéséből egész izgalmas kevercs született. Találékony módon színezték ki a cselekményt fordulatokkal, illetve egyszerű, könnyed, de nem primitív poénokra épülő párbeszédekkel. A játékidő ugyan bőven lehetne rövidebb, a dramaturgia pedig feszesebb, alapvető popcorn-élményt szállít a film. Adaptációról lévén szó, ki kell emelni, hogy pont a megfelelő pillanatokban sikerült a játékok vizualitását látványos formában megidézni. Úgy is mondhatnánk, hogy a cselekmény nagy részében – a lezárás sajnos kivétel ez alól – a történet indokolja a vizuális megoldásokat és nem fordítva. Ezt mindenképp erényként könyvelhetjük el 2022-ben.
A Sonic 2 nem lett jobb és főként nem lett érettebb, mint az első rész. Elsősorban a film ritmusa, lüktető dinamikája adja a mű erejét. Annyit biztosan állíthatunk, hogy a Jim Carrey humorára nyitott nézők nem csalatkoznak majd. Aggodalomra egyedül a legendás színész-komikus visszavonulásának híre adhat okot. A készítők gondosan kikerülték Dr. Ivo Robotnik sorsának pontos bemutatását a fináléban, ezáltal nyitva hagyták a visszatérés lehetőségét. Igaz, akkor sem maradna a rajongóknak hiányérzete, ha a harmadik epizódban esetleg nem térne vissza az őrült zseni. Ügyesen vezetett be új karaktereket a film, akikre a következő részt építheti a Paramount. És hogy mennyi bőrt képesek lehúzni a SEGA-hősről Hollywoodban? A Sonic már második felvonására eljutott oda, amihez A Karib-tenger kalózai esetében négy rész kellett: legfontosabb stílusjegyei inkább fárasztóan hatnak, miközben a történet egyre érdektelenebbé válik. Ugyanakkor néhány egyszer nézős film még bőven születhet a SEGA játéka alapján.
