Ezúttal is köszönjük a Sony-nak és a hazai képviseletnek, hogy ezekben a kaotikus, vírus által sújtotta időkben is menedzselték a konzolt és a tesztjátékokat, amikkel már jóval a hazai és en bloc a globális megjelenés előtt kipróbálhattuk az újgenerációs hardver lehetőségeit. Vagyis csak részben, mert pont ennek a helyzetnek és a korai tesztnek köszönhetően csak bizonyos részleteket lehetett megtekinteni, a játékok pedig fokozatosan érkeztek meg, illetve van olyan funkció, ami lényegében a megjelenés napján élesedik. Azonban ahhoz így is eleget láthattunk, hogy nagyjából sikerüljön képet alkotni a PlayStation 5 kapcsán, amivel, némi spoilert alkalmazva, lényegében mindenki elégedett lesz, aki még idén lecsap rá.
Kibontás és üzembe helyezés
Sok minden nem vár ránk, ha a meglehetősen méretes dobozba bekukkantunk, hiszen az alsó, nagyobb részleg a testes masináé, míg felül egy kisebb dobozban érkezik az útmutató, a tápkábel, a HDMI, a kontroller töltéséhez szükséges USB-kábel, valamint maga a Dual Sense kontroller, illetve egy talp a konzolhoz. Ennyi, nem több, ráadásul a beüzemelés sem sokkal összetettebb, mint amilyen a doboz tartalma. A készüléket pikk-pakk elhelyezve rápattintjuk az elektromos hálózatra és a netre, aztán mehet is az új profil megalkotása vagy a régivel történő bejelentkezés, ami egyben hozza is a meglévő játék-könyvtárat, legalábbis annak nagyobb részét.
Ami elsőre feltűnik, az a nagyon mutatós, csillámos dizájn, amivel a rendszer bebootol és beindul, majd a kicsit átrendezett kezelőfelület és menü, amit eleinte szokni kell, de könnyű kiismerni és belejönni a használatába. Fontos változás, hogy a kezdőképernyőn lényegében a játékaink és alkalmazásaink vannak, míg jobb oldalt, fent, a profilt és a beállításokat nézhetjük meg, ha pedig a PS-gombot röviden lenyomjuk, máris feljönnek a hiányzó opciók, így például az értesítések megtekintése, a barátok böngészése, esetleg maga a kikapcsolás és újraindítás funkciója. Hiánypótló amúgy, de szintén a profilt kikeresve nézelődhetünk a saját játékaink között, a listát pedig immáron nemcsak a trófeák száma, de egy százalékos arány és a játék mellett töltött óráink száma is látszódik, méghozzá visszamenőleg. Ezt már sokan régóta vártál, ahogy a profil átnevezését is, ami immáron egyszerűen megoldható, csak utána nem biztos, hogy minden játékunkhoz (masszívan online címek, reátok tekintek) vissza tudunk térni, szóval csak óvatosan.
Játék az élet
De nézzük, milyen lehetőségeink vannak, ha vérbeli gamerként játszani szeretnénk. A jó hír az, hogy az Astro’s Playroom helyből és ingyenesen elérhető, emellett a PS Plus-előfizetéssel rendelkezők a Busnaxre is lecsaphatnak, nem utolsó sorban pedig az előfizetőknek ott a kezdő kollekció a PS4 legnagyobb címeivel, kezdve a Days Gone-tól a God of Waron át a Persona 5-ig (a teljes listát itt nézheted meg). És akkor persze ott van még a korábbi profillal hozott könyvtár is, ami gyorsabb töltési időkkel áll rendelkezésre.
Az Astro’s Playroom egyébként egy nagyon kedves és mókás kis platformer, ami amellett, hogy részben megmutatja a gép és a Dual Sense tudását, egyben egy visszatekintő is a PlayStation-brand múltjára. A rendelkezésre álló pályák a számozott gépekhez köthetők, közben ereklye formájában a kiegészítőkre és handheldekre is rábukkanhatunk, illetve mindenhol kis robotok idézik meg a legismertebb játékok könnyen felismerhető helyzeteit/karaktereit. Nagyjából 2 óra az egész, amin felül lehet még gyűjtögetni, rámenni a maximális eredményekre, de igazából ezek nélkül is az év egyik legkellemesebb platformer élményéről van szó, amiért ráadásul egy forintot sem kell fizetni.
A Dual Sense különlegességét, így pl. a triggerekhez kapcsolt haptic feedbacket is remekül bemutatja, aminek hála egészen új szintre lép a rezgős funkció is. Hogy eső vagy jégeső éri kis főszereplőnket, az egyértelmű különbséget jelent, így növelve a beleélést, miközben a ravasz eleve érzékenyebb és a különböző nyomásra másképpen reagál. De akár fújhatjuk is a kontrollert, méghozzá szó szerint, ezzel felpörgetve egy, a játékban lévő szerkezetet. A hangszóró nem újdonság, de minőségbeli különbség itt is van, ráadásul a teljes forma és dizájn át lett alakítva az irányítón, aminek hála tényleg érezni a generációváltást. Pláne, hogy a Sony az előző sok-sok évben végig ragaszkodott a bevált irányvonalhoz, amit a DualShock képviselt.
De van még más játék is, hiszen a mai naptól elérhetővé válik a Marvel’s Spider-Man: Miles Morales és a Sackboy: A Big Adventure is, és bizony ezekkel a címekkel sem lövünk mellé. Önálló teszt a Sackboy PS4-es változata kapcsán is várható, annyit azonban már most érdemes megjegyezni, hogy egy elképesztően jó és aranyos, 3D-s, leginkább a Nintendo exkluzív játékaira (Yoshi, Mario) hajazó 3D-s platformerről van szó, olyan látvány mellett, hogy az szinte lejön a képernyőről. Sőt, a Miles Morales további izgalmakat is nyújt, elvégre a megfelelő csomagot vásárolva megkapjuk a Marvel’s Spider-Man felújított változatát, ami elviekben nagy különbségeket nem jelent, elvégre már az eredeti játék is remek volt, de azért (többek között) a ray tracingnek hála még egy középkategóriás 4K-s tévén is észlelhető a változás, aminek hála a játék sokkal jobban és részletesebben jelenik meg, illetve a képfrissítése is stabil. És természetesen, mind az Astro’s Playroom, mind a két Spider-Man, mind pedig a Sackboy magyar felirattal érkezik.
Az utolsó pillanatban futott be a Godfall és a Demon’s Souls is, így ezekbe csak egy-két órát tudtam eddig belerakni, de azok elég impresszívnek bizonyultak. A Godfall lehet az új generáció Ryse-pótléka, csak picit azért összetettebb formában: hasonlóképpen a látvány és az akció a lényeg, ám itt szintezős fegyverarzenállal, komolyabb fejlesztésekkel és összetettebb harcrendszerrel kapjuk mindezt. Természetesen nem lesz az év játéka, nem is tökéletes, de aki a jó kis hack and slash programokat kedveli, az mindenképpen jó lóra tehet a megvásárlásával. A Demon’s Souls brutális látvánnyal nyújtja ugyanazt az élményt, amit korábban, ami egyben apró negatívum is, mert az első helyszíneken azért volt, hogy a kamerakezeléstől kicsit falnak mentem. Méghozzá nemcsak átvitt értelemben. Egyébként viszont a hangulat a régi, a grafika pedig már a kezdeti szakaszon is kellőképpen lenyűgöző. Persze látni a gyökereket a mélyben, amik évtizedes messzeségbe nyúlnak vissza, de kit érdekel, mikor ismét meghalhatunk? Újra és újra?
Nagy test, nagy élvezet
Mindent egybevetve, bár a PS5 valóban elég nagy, sőt talán a legnagyobb mérettel rendelkezik az eddigi konzolok között (és lehetett volna ennél nagyobb is), minden szempontból hozza azt, amit a generációváltástól vártunk. Sőt, lényegében a megszokottnál többet is. Merthogy míg a PS3-PS4 közötti átmenet inkább egyfajta upgrade-nek tűnt, főleg grafikai fejlődéssel, ami a részletességben nyilvánult meg, addig itt most valódi változásokkal találkozhatunk. Az új kezelőfelület, a visszafelé kompatibilitás és egyszerűbb hozzáférhetőség, a gyors töltési idők, a stabil képfrissítés és a sztenderd 4K és HDR mellett már a 8K-ra is felkészülhetünk, sőt a kontroller is teljesen új irányba lépett, miközben beköszöntött a ray tracing kora.
Emellett a PS5 halk, nem melegszik, meghajtóval felszerelt verzió esetében viszi az UHD filmeket is. Más kérdés, hogy a játékárakat még szokni kell, mert ugyan érthető a lépés, de azért fáj az embernek, mikor 25-30 ezer forintért vásárol játékokat, illetve ahogyan előre sejtettem, az SSD mérete is kicsit kevésnek bizonyul. Persze, lehet törölgetni, amúgy pedig 3-4 aktuális generációs, kábé 10-15 előző generációs játék elfér a gépen, ami nem tűnik rossz eredménynek, de ez ugye még csak a kezdet, szóval fel lehet rá készülni, hogy idővel az alap kiszerelés nem sokra lesz elég.
Panaszunk tehát összességében nem nagyon lehet, és ez még lényegében a megjelenés előtti állapot. Sokan nehezményezték például a monitorokhoz belőtt 1440-es felbontás és a netes böngésző hiányát (no more 4K pornó a PS-en), de a Sony ezek pótlásától sem zárkózott el. Innentől meg aztán remélhetőleg minden csak jobb lesz, avagy, ha már beindulnak az újabb grafikus motorok, illetve kihasználják a hardverben rejlő valódi lehetőségeket, akkor jönnek majd az igazi élmények. Éppen emiatt az se búsuljon, aki az első körről lemaradt, hiszen bőven ráér még beleugrani a következő, vagyis most már jelenlegi generációba, mikor a korai hibák is előjöttek és esetleg javításra kerültek. Bár hozzáteszem, hogy nálam az előző generáció első szériás konzoljai még mindig vígan üzemelnek, pedig alaposan igénybe voltak véve.
Mindenesetre személy szerint egyelőre nem találkoztam semmilyen problémával, a PlayStation 5 pedig minden elvárással kapcsolatban jól teljesített. Méretre talán nagy, a formája sem megszokott, ez pedig van, akit zavarhat, de mivel ez ízlés dolga, véletlenül sem mondanám valódi negatívumnak. Pozitívumból azonban akad bőven, avagy innen is gratula a Sonynak a starthoz, ami még az elmúlt háromnegyed év nehézségeinek ismeretében is mindenképpen figyelemre méltóra sikeredett.
