pcguru-ajanlott3590x150.jpg

A technológia világában az elmúlt évek során talán keresve sem lehet jobb példát találni a pillangó-effektusra a gyakorlatban arra, mint amikor az Apple 2016-ban úgy döntött, hogy egy évszázad után talán itt lenne az ideje lecserélni a minden hibája ellenére tökéletesen működő jack csatlakozót egy vezeték nélküli megoldásra. Ahogy az lenni szokott, a trendszetteri státusz megtette hatását, és ez a jack csatlakozót az olcsóbb telefonok luxusának, illetve a drágábbak hiányosságának tette meg szerte a világban, és ráirányotta a reflektorfényt a fej- és fülhallgatók iparágának addig egy, a maihoz képest vegetáló, meglehetősen drága szegmensére. Az AirPods talán kényszerű sikerét mára már a legkisebb, legismeretlenebb gyártók is igyekeznek meglovagolni, lényegesen olcsóbb alternatívát kínálva. A Razer azonban a legkevésbé sem ebbe a körbe tartozik, hiszen se nem ismeretlen, se nem olcsó, a Razer Hammerhead True Wireless pedig inkább a két véglet közé szeretné beékelni magát.

KAPA, KASZA, KALAPÁCS

A Razer Hammerhead True Wireless (2021) a neve mögé után rakott dátum okán értelemszerűen nem a szingapúri gyár első próbálkozása, 2019-ben egyszer már megkísérelték megvetni a lábukat ebben a szegmensben is, de inkább kevesebb, mint több sikerrel. Az új iterációnak tehát két feladata is van: kijavítani elődje hibáit (amit a lényegesen drágább Pro változata már meg is kezdett), és bővíteni a funkciókat. Ez tulajdonképpen maradéktalanul sikerült, a második generációs fülhallgató ugyanis pontosan ezt kínálja: egy az AirPodsnál kategóriákkal elérhetőbb árú, középkategóriás fülhallgatót, hasznos és kényelmi funkciók egész sorával. No meg persze a Razer stílusával.

Ez a tálaláson is tetten érhető, elődjétől eltérően ugyanis ez már nem egy fektetett gyógyszeres dobozban, hanem a sokkal hagyományosabbnak mondható állított tokban érkezik. A stílusos matt felület nagyon jól néz ki (bár úgy gyűjti a koszt és az érintésnyomokat, mintha nem lenne holnap) és kifejezetten sallangmentes, az egyetlen igazán látható dizájnelem az az aprócska LED indikátor, amely három színben (piros, narancs, zöld) jelzi töltöttségi állapotát. Tölteni a mellékelt USB-C kábellel lehet, a töltőport az alján található, így vezeték nélküli töltésre nincs lehetőség, de ez ebben az árkategóriában talán nem is feltétlenül elvárás.

VEZ E TÉK

A fülhallgató kapcsolódásnál az 5.2-es Bluetooth-szabványt használja, maga a folyamat pedig végtelenül egyszerű: csupán ki kell nyitni a mágneses tokot, és Bluetooth eszközként csatlakoztatni készülékünkhöz. A tényleges beállításokat viszont csak a Razer Audio applikációja használatával lehet elérni, amely sajnos egyáltalán nem fürge, az eszköz megtalálásához néha több mint egy perc kell neki. Cserébe viszont egy képernyőn kínálja a legfontosabb tudnivalókat: az egyes fülhallgatók töltöttségi szintjét, egy kattintásnyi távolságra pedig a hangbeállításokat és az egyik legfontosabb újítást, az aktív zajszűrést (ANC). Ez a gyakorlatban kifejezetten jól teljesít, tényleg remekül ki tudja szűrni a kisebb zajokat – például egy mechanikus billentyűzet kopogását –, az ambient módja pedig lehetővé teszi, hogy fontosabb szituációkban (például vezetés közben) azért beszűrődjenek a biztonságérzethez szükséges hangok.

Hátránya ugyanakkor az üzemidőben keresendő: az aktív ANC egy másfél-két órát ki tud hasítani a hozzávetőlegesen 6,5 órára saccolt tartalékból, amire csak rátesz egy lapáttal az idei modell másik nagy újítása, a világítás. A fülhallgatók tetején található Razer-logók a hagyományos Razer-eszközökhöz hasonlóan a teljes RGB-skálát kínálják, a szokásos effektusokkal (pulzálás, statikus világítás, reaktív fénypompa), ha pedig ez a kettő együtt aktív, az már azért az üzemidő harmadát kéri fizetségül. A világítás ugyanakkor amennyire jól néz ki, nagyrészt annyira haszontalan, hiszen mi magunk soha sem látjuk, de legalább valami támpontot tud nyújtani, ha esetleg a sötétben leejtjük valamelyik fülhallgatót. Ami rendkívül furcsa, az az, hogy beállításához egy másik Razer-applikációra van szükség, amely nem éppen a legelegánsabb megoldás, és jó lett volna, ha inkább integrálva van az Audióba.

Már csak azért is, mert a játékosok számára tervezett low latency gaming mód visszatért. Ennek aktiválásakor mindössze 60 ms-re fogyatkozik a késés, ami játékra – elsősorban mobilosra – tökéletesen alkalmassá teszi a Hammerheadet, de igazából összes funkcióját számításba véve minden elképzelhető szituációban megállja a helyét. Én egy kiadós, 5 km-es futással teszteltem új, kifejezetten tömzsi, súlyban mérve meglehetősen nehéz kivitelezését, és nem csalódtam. Se nem fárasztó, se nem kényelmetlen a hosszú távú viselése. Alakjával és elsősorban a hagyományos, fapados szilikon végeivel remekül befészkeli magát a fülbe, onnan nem mozdul el vagy esik ki, és a fogása is jobb. Igaz, ami igaz, igazgatásakor azért előjön az, hogy érintésre érzékeny felülete túlbuzgó, amikor viszont kéne, akkor borzasztóan lomha. Nem ismeri fel túl gyorsan a gesztusokat (hiába programozható át teljesen), és hiányoznak belőle az olyan kényelmi funkciók, mint a zene leállítása egy fülhallgató kihúzásakor. Remélhetőleg a későbbi firmware frissítésektől meglódul majd, mert jelenleg sprintet nem nyerne.

Ezen apró bosszúságot leszámítva azonban az új Hammerhead kellemes csalódás. Nagyon jól szól (a mélyhangokban kifejezetten erős, de a dinamikussága azért hagy némi kívánnivalót maga után), testre szabható, viselése kényelmes, üzemideje elfogadható, tálalása tetszetős, kivitelezése pedig színvonalas, és még kifejezetten drágának sem nevezhető. Remek útitárs játék vagy akár szimpla zenehallgatás közben.